Egy valódi kommunizmusban lenne értelme megkülönböztetni a személyes névmásokat?

Mire gondolsz?

Az én-te-ő- stb. verzióra vagy a más nyelvekben megszokott nemhez kötődőkre?

Az utóbbi egy ultraliberalizált világban tendálhat az általános semleges nem felé, de az előbbi sosem.

Akkora egyenlőség sosem lesz, hogy te én leszel és én is te. :D

Egy kollektív intelligencia esetén jogos lehet az "én" kiváltása mindenhol "mi" névmásra, bár még ott is lehet szükség alkalmi személyenkénti megkülönböztetésre.

"Nincs mi házunk"

Te házad, ha költeni kell rá, én házam váláskor.

"mi gyerekünk"

Én fiam, ha ötöst hoz, tied, ha felgyújtja a padlószőnyeget.

"mi bugyink"

Te bugyid, általában, kivéve, ha a kocsimban találtad és épp azt kérded, ez kié. Na akkor az enyém.

Ez a "valódi kommunizmus", már ne is haragudj, de egy nagyon bugyuta és értelmetlen kifejezés!

A kommunizmus sajnos nagyon is létezett, még akkor is, ha sokan tagadják, és sok embernek vették el mindenét!

Sokszor még az életét is!

"A kommunizmus sajnos nagyon is létezett"

Hát, igen is meg nem is.

Persze, hogy létezett kommunizmusnak hívott államrendszer, sok is, ma is van. Nem sok helyen, Észak-Korea a legelrettentőbb példa.

De a kommunizmus, mint idealista világkép, államrend sosem valósult meg. A terv mindig, mindenhol gazdasági, politikai államcsődbe és diktatúrába fordult.

A valódi kommunizmusra csak hangyatársadalomként célprogramozott egyedek lennének képesek, nulla öntudattal, nulla önérdekkel.

Az ember meg nem ilyen.

Még egy nagyon magas szintű jóléti társadalom közelíthetné meg, ahol az emberek minden testi, anyagi vágya maximálisan kiszolgált.

De ott is erős állami kontrollra lenne szükség a hatalmi devianciák ellen. És ha az az erős kontrollt gyakorló államrend lesz hatalmi deviáns, megint ott vagyunk, ahol a part szakad.