Azok a férfiak, akik patriarhátuson keresztül próbálják korlátozni a nők társkeresési lehetőségeit csak olyan férfiak, akik nem szenvednek patológiás altruizmustól?

A kérdés meglehetősen szuggesztív és hibásan is van feltéve.

A patriarchátus, matriarchátus olyan fogalmak, ami egyes régi korokra jellemzők, ma már bonyolultabb az élet.

Nem mondhatjuk, hogy matriarchátus van, mert a bírók többsége nő és a váláskor a gyermeket a nőknek ítélik, vagy mert túlnyomó többségben az anya marad gyesen és az oktatási intézményekben is sokkal több a női tanerő, mint a férfi, pedig az ifjúkori nevelés meghatározó az életben a mintavétel szempontjából, vagyis egyáltalán nincs szakmai egyenlőség, mert a férfiak meg máshol kapnak szinte teljesen túlnyomó létszámban szerepet, hiszen bányász, lakatos, stb szakmákban sem kimondottan van a nemek között verseny.

Az ilyen patri, vagy matriarchális jellegű felvetés egészen biztosan nem veszi figyelembe korunk árnyaltságát, így biztosan nem igaz, meg az sem világosodik meg, hogy milyen családi kapcsolatra célzol vele, apai, vagy férji vonatkozása van?

Az altruizmus is nehezen eldönthető, meddig empátia és az, hogy honnan számít kórosnak, az megint egy meghatározhatatlan fogalom, inkább csak megegyezés alapján lehet kijelenteni, amit lehet viszont cáfolni, kétségbe vonni, így aztán az, hogy ki NEM szenved patológiás altruizmusban, az valójában értelmetlen kérdezés.

Még a társkeresési lehetőséget lehet szemügyre venni, de ez meg kor, lehetőség és a szokásokból származó etika kérdése, mert végeredményben semmi erkölcstelen nincs abban, ha egy nő az utcán szólongatja le a férfiakat párkeresési szándékkal, mégis a közfelfogás ezt meglehetősen elítéli és az illem keretein belül számos viselkedésformát kialakított, illetve sztereotípiákat hozott létre, amitől nem könnyű függetleníteni magunkat és bonyolítja a helyzetet az, hogy ezeknek a viselkedésmódoknak a megítélése a többi családtagra is kihatással lehet, így a közös családi érdek felülírhatja az egyes nők érdekét a családban.

A férfiak nem korlátozni szeretnék a nők társkeresési lehetőségeit hanem éppen ellenkezőleg bővíteni - hogy saját maguk is megismerhessék a leendő párjukat, társukat, szexpartnerüket stb. (ki mit keres).

Kivéve akinek már van párja - ők nyilvánvalóan "korlátozni" szeretnék a párjuk társkeresési lehetőségeit.

Meg kivéve az önjelölt barom erkölcscsőszök, de hülyékkel meg nem érdemes foglalkozni ugyebár :)

"Egy átlag embert jó érzéssel tölti el, ha tudja, hogy rengeteg ember közül lett ő az első valaki számára."

Érzed a LOGIKAI BUKFENCET a dologban?

ÁTLAG = középérték.

Ergo, az emberek nagy részének matematikailag is lehetetlen lenne olyat találni, aki rengeteg ember közül őt választotta, hiszen sokkal valószínűbb, hogy a másik illető csak megalkudott. Minél kisebb az elvárásod a másik felé, annál könnyebben találsz társat.

Ez az örök dilemma mind a két nemnél, csak a nők annyiból vannak könnyebb helyzetben, hogy ők ingyen tudnak bármikor tetszőleges mennyiségű férfi közül szexpajtit találni.

De hosszútávon nem fog kielégíteni egy nőt sem ez a dolog. Viszont szexre szükség van és kétségkívül jobb hús-vér emberrel csinálni, mint a saját jobbkezeddel.

Ráadásul a nők abban a másik szerencsés helyzetben vannak, hogy számukra a randi nem plusz költség, hanem izgalmas program, ahol ők döntik el mennyire gázos az illető.