Miért volt szükség a jobbágyfelszabadításra a 19. század közepén?

Mert ellent mondott a gazdasági fejlődésnek is, az emberi jogoknak is.

Mert egy elavult rendszer volt, ami gátolta a fejlődést.

A jobbágy a felszabadítás után odamehetett ahova akart akkor amikor akart, és nem tartozott feltétlen engedelmességgel lényegében senkinek, ami nagyban elősegítette a mobilitást, és a jobbágok fejlődését minden szempontból.. Ugyanakkor mivel Magyarország agrár társadalom maradt ettől még, a legtöbb jobbágy továbbra is ott maradt ahol volt, és azt csinálta amihez értett ami a földművelés volt.

A feudalista nemesek kora leáldozott. A városi polgárság, és a gazdagabbjaikból kialakult tőkés osztálynak viszont szüksége volt munkaerőre. Ez a történet hatalmi oldala. A másik oldal meg az eszmei oldal, vagyis az emberek szabad önrendelkezési joga. Persze a városi bérmunkások ugyanúgy szolgák maradtak, mint jobbágy dédapáik. A tőkések is csak addig emlegetik a szabadságot, amíg a szabadpiac nekik fial. Ha meg nem, akkor jönnek a gyarmatosító háborúk.

Kellett a munkaerő a bányákba, gyárakba, meg a nagyüzemi mezőgazdaságnak. Ez nem felszabadítás, hanem elzselléresítés. A folyamat egészen máig tart, részben erőszakkal, részben szemfényvesztéssel. Bár a módszerváltás után vannak elszórtan helyi kísérletek, akik újra kapcsolatot próbálnak teremteni az anyafölddel, a mezgőgazdaságban tevékenykedők nagy része viszont inkább gépész-vegyész, mintsem földmíves. A társadalom túlnyomórészt pedig Tescokba nyáladzó plázaidióta, beleértve magamat is. Ennek a "fejlődésnek" nemigazán tapsikolnék.