Mi a lélek?

Jó példa a skizofrénia... ugyanis az teljesen természetes agyműködés egy negatív végállapota.

Ugyanakkor rengeteg átmeneti eset van, sőt a legtöbb (vagy az összes) kreatív, intelligens embernek vannak skizofrénia pozitív tünetei.

Ezeknek az alul-túlműködéseknek mindig van anatómiai kiterjedése is.

Az agynál nem választható el a szoftver a hardvertől. Nem egy szoftver fut le, hanem maga a morfológiai-anatómiai és funkciós egység. A struktúra adja magát a funkciót és a gépet is.

Nem is hasonlítható tulajdonképpen egy számítógéphez.

> Az agynál nem választható el a szoftver a hardvertől. Nem egy szoftver fut le, hanem maga a morfológiai-anatómiai és funkciós egység. A struktúra adja magát a funkciót és a gépet is.

Tulajdonképpen a számítógépnél is. Mikor a szoftver hibás, az a hardverben azt jelenti, hogy az elektromos jelek nem azokon az áramköri egységeken, logikai kapukon, tranzisztorokon mennek át, amiken kellene, aminek hatására nem olyan állapotok jönnek létre, aminek kellene. Sőt mechanikai következményei vannak, ha hibás a nyomtató drive, akkor nem jön ki papír a nyomtatóból. Nyilván a szoftver a hibás, de nyilván ennek van hardverben is jól látható következménye. Fordítva is így van, ha a hardver hibásodik meg, akkor az a szoftver működésére is kihatással van.

~ ~ ~

De a mondanivalóm lényege az volt, hogy agykárosodás alatt azért mégis csak azt érjük, ha az agynak egy bizonyos részében ténylegesen és tömegesen elhalnak neuronok, illetve nyilván ezzel együtt szinapszisok is, mert pl. nem elégséges a vérellátás, mert tumor alakul ki, mert a fejébe állt valakinek egy balta stb… A lelki trauma esetén ilyen jellegű károsodás nem történik, így aligha lehetne agykárosodásnak nevezni. Vagy más megközelítésben az agykárosodás egy visszafordíthatatlan károsodás, a lelki trauma meg kezelhető, visszaállítható az eredeti működés.

Az agykárosodásnak a számítógépes analógiája mondjuk az, ha zárlat vagy éppen szakadás alakul ki, ha kiégnek tranzisztorok, eldurrannak kondenzátorok stb…

Inkább arra gondolok, hogy a szoftver egy különálló kód ami lefut magán a hardveren. Végrehajtja a CPU.

Lényegében agynál nincs szoftver csak egy nagy CPU, aminek a strukturája adja magát a számítási kapacitást. Pl ha a dendriten x mikronnal arrébb van a szinapszis akkor már máshogy integrálódik a jel nemlineárisan.

Tehát az hardver maga a szoftver egyben. Mint egy analóg CPU amin nem fut gépi kód, hanem EUV litográfiával visznek fel mindent és a térbeli pozícióktól függ a kimenet. Ilyennel egyébként Roska Tamás professzor foglalkozott.

Egyébként sorra jelennek meg az fMRI-s anatómiai tanulmányok, ahol konkrétan agyterületek térfogata változik egyes pszichológiai betegségek, állapotok hatására.

Pl PTSD, de pont most derült ki hogy már egy hónapos antarktiszi magánytól is sorvadásnak indulnak agyterületek.

Ez az agyi plaszticitás része, tehát nem nevezhető agykárosodásnak... inkább változásnak... de anatómiai és fizikai változás.

Olyan mintha nem játszanál a CPU-n és leépülne a GPU része 😃

Illetve arról is beszélhetnénk, hogy egyre több neurológiai betegségnél derül ki, hogy az agy neurogenezise sérül.

Az agyban kevés helyen, de történik neurogenezis, új idegsejtek születése. Ha ez labilis, nem működik, akkor az gyakran pszichológiai tünetekkel jár.

Ezekkel igazából arra célzok, hogy mivel a hardver a szoftver is egyben, ezért minden neurológiai állapotnak van hardveres háttere is.

Tényleg olyan mint egy analóg CPU amit egyszer beleégettek a Waferbe, de ugyanakkor tud dinamikusan alakulni és újrahuzalozódni.

Tartós stressz és szorongás hatására amúgy nem csak áthuzalozódik az agy, de a neurokémia is felborulhat tartósan, mert a receptorok mennyiségétől és érzékenységétől is függ.

Tehát a "lélek betegségeinél" a CPU-ban megváltoznak az összeköttetések fizikailag, egyes tranzisztorok küszöbfeszültségei elhangolódnak pl, meg ha a tranzisztorok önmagukban nem égnek ki, de a kábelek durván átrendeződnek.

Illetve egy sejt csak egy automata kiértékelőgép. Önmagában egy neuron hiába él, a kapcsolatoktól függ az "értéke" funkcionálisan.

Szerintem bárki elfogadná a materialista megközelítést, ha nem járna együtt azzal a szomorú következménnyel, hogy a testtel együtt a lelkünk is megszűnik. Hiszen senki sem gondolkodik el azon, hova lesz az autó motorhangja, ha bezúzzák. Csak a lelkünket akarjuk valamiféle önálló létezőnek hinni pont azért, hogy ne kelljen meghalnunk. Mert ettől mindenki retteg ugye. A vallások hihetetlen népszerűsége is az öröklét ígéretéből fakad. A valláspótlékok, mint az ezotéria, misztika, a hit a reinkarnációban, de akár az egészséges életmód őrület, sőt az összeesküvéselméletek jó része is abból a vágyból ered, hogy ne kelljen teljesen meghalni, lécci, lécci, lécci!

A lélek nem túl különleges központi idegrendszeri jelenség, mely magasabb rendű emlősökben alakul ki, és melyet mi, emberek meg is tudunk nevezni és a halhatatlanság vágya miatt túl is tudunk értékelni.

*A lélek nem túl különleges központi idegrendszeri jelenség, mely magasabb rendű emlősökben alakul ki,

...ezt azért nem jelenteném ki ilyen biztosan.

Nem lehet tudni hol van a határa a tudatnak. Valószínűleg nincs is. Egyfajta átmeneti állapot a reflexex idegrendszer és egy összetett öntudat között. Persze megkövetelhet agyi struktúrákat, pl a thalamokortikális körök, de ez nem csak a magasabnrendű emlősöknél van.

Erre igazán sohasem fogunk tudni válaszolni filozófiailag, mert nem tudjuk mit él át belül egy hangya, egy széncinege, egy egér, egy csimpánz és egy ember.

Azt írod, erre sohasem fogunk tudni válaszolni filozófiailag. Hmm.

A “filozófiailag” megválaszolhatatlan kérdések szomorú tudománytörténeti tapasztalataink szerint nem örökérvényűek. Azért mondom, hogy szomorú, mert egyre csökkent a számuk az évszázadok során, azaz egyre kevesebb olyan kérdés marad, melyről kellemes szellemi maszturbáció során bátran tehetnénk merész kijelentéseket, főleg azért, mert a kérdéssel illetett tárgy pontos definíciójában sem egyeztünk meg. De nem azért fogynak ezek a kérdések, mert “filozófiailag” sikerült őket megválaszolni, hanem azért, mert “kikoptak” a filozófiából, átkerültek a tudomány kérdései közé. Nem látom okát annak, hogy ez a lélek eseteben másképp lenne. Persze nem úgy fog történni a dolog, hogy bejelentik brit tudósok, hogy megfejtettek a lélek rejtélyét. Hanem úgy, hogy egyre újabb és mélyrehatóbb ismereteink szükségtelenné teszik a bizonytalan jelentésű, definiálatlan “lélek” fogalom használatát.

#28, Kizárólag az öntudatról beszélek. Nevezheted léleknek/szellemnek/tudatnak. Egy a lényeg, az agy belső szubjektív érzékelése, a tudat megélése.

Azért az belátható, hogy hiába végezhetünk az agyról populációs, sejt, dendrit és szinapszis szintű aktivitásmérést... egyszerűen fizikailag lehetetlen eldönteni, hogy egy reflexes öntudatot vizsgálunk egy békánál, vagy egy majomnál egy komplez öntudatod.

Mivel totálisan ugyan úgy néz ki a kettő ezeken a szinteken. Még ha feltételezzük is, hogy szükséges mondjuk egy thalamokortikális kör, nem tudjuk igazolni a hipotézist.

Egy állat tudatának megélését pedig semmilyen módon nem tudjuk megélni.

Továbbmenve, hiába is tudnánk mi az öntudat pontosan... eljuthatunk oda, hogy szén-nanoszálakból építünk egy nagyon hasonló strukuturális-funkciós szerkezetet. Hogyan dönthető el, hogy öntudattá állt-e össze? Annak ellenére, hogy tökéletesen emberként viselkedik, a felépítése analóg az aggyal, és ami a legfontosabb, mi alkottuk. Atomra pontosan ismert minden szerkezeti pont. Tehát 99.9999%-ban ismerjük a gépünk működését.

Bizony, komolyan nagy az eshetősége, hogy erre a kérdésre nem fogunk tudni válaszolni soha. Mert lehetetlen belülről szemlélni az anyagi öntudatot.

Ennek cáfolata tudományos szinten az, mintha kiderülne hologramm Univerzumban, vagy szimulációban élünk, esetleg Isten közbeavatkozása...

Hát igen, az öntudat, ugyebár! Nevezzük inkább önreflexiónak! Kissé lazán, de céltudatosan vegyük a “tudás” fogalmát problémamentesnek, egyértelműnek! Az önreflexió nem több, mint hogy az Univerzum egyik tartománya (pl. az Ember) tudja, hogy létezik. Azt hiszed, ez olyan különleges? Nem az. Minden orangutánnál megvan, és a csimpánzok felénél kimutatható. Meglepő ugye, hogy még csak nem is fajspecifikus tulajdonság. Ez nem vicc ám, meggyőző etológiai kísérletek eredménye.

Pont az önreflexió példázza azt, amit előző írásomban állítottam arról, hogyan lesz “örök filozófiai kérdésből” a tudomány számára is kezelhető és vizsgálható jelenség. Pláne, hogy te magad azonosítottad a lélek fogalmát az öntudattal.