Miért érzem úgy, hogy sehogy se jó? És miért nem latok már egy ideje semmi szépet a jövőmben? Miért nem hiszek a boldog, őszinte szerelembe? Abba hogy, azt kaphatom álmot adok és amit megérdemlek ?

1 válaszoló,most regisztráltam először ide :) 2 válaszoló, igen,hiszen sokszor leültettem erről -beszélgetni,nem csak erről,hanem az életről,a terveiről,a vágyairól,de neki nem igazan voltak vágyai,csak hogy velünk legyen..Sokszor mondtam neki hogy nekem nagyon fontos az őszinteség,mert ha az elvész, akkor én nem tudok tovább hinni,akár mennyire is próbálkozik valaki,nekem nem azzal volt bajom hogy azt nézte,inkább a képek,hogy másra,és igen szép lányokra,pl "Alisa Amore" na rá volt hogy napi töbször, és a baj az,hogy engem elhanyagolt mint nő,annak ellenére,higy mondtam neki ez nekem nagyon rosszul esne és fájna, akkoriban nem igazan volt önbizalmam,volt hogy elmentünk zárt medencébe és sokan megnéztek, ez szülés után volt.. Akkor eléggé elsirtam magam... Beszeltek a hátam mögött.. De igazából az is fáj,hogy ő nem vette figyelembe az érzéseim, hogy nem figyelt a szavaimra, hogy semmibe vett.. Néha úgy érzem mennem kellene..

Büntető típus? Nem tudom ez pontosan mit akar jelenteni,sokszor feljön bennem ez a dolog,és igen tud fájni,ilyenkor az jut eszembe,hogy én nem voltan elég, nem voltam jó, pedig mikor szülésin voltam,fát vágtam,minden nap volt ebéd,tisztaságra jött haza,ha megkértem hogy mosogasson el,azt mondta majd később, és nem csinálta meg,nem szóltam érte.. Gyérekkel nem igazan foglalkozott,de azt mondta megváltozott,én már félek tőle.. Hiszen én tényleg a testem lelkem kiadtam,ennyi mindent nem hiszem hogy sokan megtesznek a párjukért,én buta... De azóta változott, ez látszik is,és igyekszik jobb lenni annál aki volt, de bennem sok mindent megölt,kiölt..

Félek neki a teljes valóm mutatni, vagy nem is félek,inkább nem is akarom,mert úgy érzem nem érdemli meg.. Teljesen nem értem magam..Mik ezek az érzések? Miért érzem olyan nagyon erősen hogy van valakije? Az utóbbi 2 hónapba.. De tényleg.

Tényleg sok mindent bele tettem ebbe a házasságba,sok időm és energiám, sokszor mondtam is neki hogy beszéljük meg a lelki problémáit, és azt is amire vágyik ott az ágyban, mikor felhúztam azt a nagyon szexi ruhát, és nem kívánt, éjjel alomba sírtam magam, sokszor néztem magam a tükörbe, nem értettem mi baj velem,ekkor még nem tudtam mi áll a háttérben.. Sokszor mondtam neki szülés után,hogy ez helyre fog jönni hogy nekem is vissza kell térnem önmagamhoz,higy majd jó lesz a szex..Nem telt el a 6 hét és csináltuk,össze szorítottam a fogam annyira fájt,csak hogy neki jó legyen.. Szerettem,annyira hogy azt nem lehet le írni.. Nekem olyan igazi boltba egész hiszen olyan sok jót mutatott magáról..Még gyerek előtt beszéltem neki ,hogy ez mivel fog járni ,hogy már nem leszek olyan ,hogy már nem fogok úgy kinézni,terhesség alatt is sokat -beszéltünk,vagyis inkább én,ő hallgatott.. Igen,sokszor elsírtam magam a fürdőszobába, a tus alatt,érthetetlen volt minden,egész idén februárig,mikor valami ott belül, mondta hogy nézzem meg a telefonját,szörnyű milyen képeket láttam,nagyon szép nők,vagyis legfőképp egy. Nem értettem,én aki minden nap megfőz,takarít,dolgozik,gyereket nevel,rendezi a háztartást 22 évesen,miért érdemel ilyet? Igaz nincs mű körmöm,nagyon halvány sminkel van,átlagos kedves ember vagyok,sokat olvasok, szeretem a zongorát,zenét, nincs nagy mellem,karcsú és vékony vagyok..Miért nem lehet a legőszintébb , legtisztább lelkű embereket becsülni ? Nem akarok elveszíteni az értékeim miatta,ő ezt nem lássa,én ismerem magam.. Ha a jövőmre gondolok, akkor csak egyedül,mert kezdek már semmibe sem hinni,nincs őszinte,nincs szerelem,ha van akkor úgyis megbántanak.. Én soha az életembe nem csalódtam ekkorát,nekem ő volt a minden, a támasz bár sokszor nem is figyelt rám,igen elég nehéz múltal rendelkezem,nagyon szegény családból származok, de mindig a hitem vitt előre,senki sem mondaná meg hogy csak 6 osztályom van..(jövőben tovább tanulok) gyermekkoromba molesztáltak,ezt -sak neki mondtam el,tatám, elveszítettem a családom,apa ,anya,testvér,stb.. Nővérem nevelt meg a férje 2 évig,egy kis kamra volt a szóban,se tv,se fűtés télen, sokszor végeztem fizikai munkát,sőt.. Nagyin sokat ittak volt hogy lekötöztek és a részeg társaság fogdosott 13-4 voltam.. 15 evesen találkoztam egy idősebb emberrel,régen szomszéd volt,elszöktem hozzá,az anyukája nevelő szülő volt,ott lelki terrorba tartottak ,boltba nem megettem magam,mindig az emberrel,itt ki készültem,öngyilkos akartam lenni többször,nem csak itt,egész életembe, 2x állt le a szívem,de itt vagyok,élek és boldog akarok lenni..,Mikor a szüleimmel éltem,volt hogy vagonokba aludtunk, nevelő apám sokat ivott..Nem volt tv,se áram.. Mindig nagyon furcsa érzéseit és rengetek bolt bennem már gyerek korom óta,voltak és vannak bevillanások a fejembe,mintha előző élet lenne,na ez is bonyolult tudom.. De mivel lehet ezt magyarázni? Ennyi trauma,és ennyi elszenvedett év, sokan nem tartanának itt.. Nem igazan tudom a problémáim megbeszélni senkivel,nem is szeretném amíg nem áll közel hozzám senki ferjemnek már nem nyíllok meg,nem akarom hogy azt lássa gyenge vagyok.. Pár hete olvastam a kisfiamnak,és a bátyám neve volt a könyvbe, nagyon elsírtam magam,zokogtam de nem ott előttük,hanem másik szobába, nem akartam hogy lássa.. Mikor kiderült februárba az a sok minden én ossz roppantam, nem tudtam dolgozni,enni.. Mikor ki is derült utána is folyamatosan hazudott,és félek hogy most is hazudik,csalódtam,hatalmasat..Már menekülnek innen,de nem olyan könnyű,hiszen egyedül? Vagy nem is tudom,nem félek a magánytól..