Annak ellenére, hogy sikeres, tehetséges, okos, az átlag embernél intelligensebb, helyes (lányok/nők szerint) és még jómódú is vagyok, nem tudok szerelembe esni, rengeteg gát van bennem. Meg tudnék valahogy változni ebben?

Fejezzétek be az egymás sebeinek való nyalogatását mert egyrészt elokádom magam, másrészt ettől a probléma nem oldódik meg.

Na lássuk akkor mit kell tenned.

Először is meg kell értened hogy mi történik veled és még sok más emberrel.

Gyerekként -amikor az ember óvodás vagy alsó tagozatos- mindened megvan. Isten (vagy nevezd életnek vagy ahogy akarod) megad neked mindent. Te vagy a figyelem középpontjában a szüleid a tenyerükön hordoznak, kapsz bőven enni-inni, játékokat, az óvodában ott vannak a barátok,játszótársak és bizony előfordul a szerelem is már egészen fiatalon gyerekként.

Nyilván te is megélted mivel most arról beszélsz hogy hiányzik. Ha nem élted volna meg nem is tudhatnád miről van szó ezáltal nem is hiányozhatna.

Tehát gyerekként adott minden, ott a paradicsomi állapot és akkor egyszer csak felnősz és ha az élet egy picikét is kihúzza a lábad alól a talajt vagy megremeg a föld te azonnal pofára esel.

Nincs ezzel semmi baj, mindenki pofára esik és nem árt egy kis irány mutatás hogy hogyan is kell felállni.

A problémát egyetlen mondatban pontosan megfogalmaztad:

Nem tudod elképzelni hogy egy boldog párkapcsolatban élj.

Érdekes hogy gyerekként nem is tudunk róla hogy mekkora megvalósító erő birtokában vagyunk. Ha egy gyerek biciklit kér karácsonyra akkor szerinted mi az atyaúristen jár az eszébe ???

AZ HOGY SOHA ÉLETÉBEN NEM TUDJA ELKÉPZELNI HOGY BICIKLIZIK ?

IGEN ??

Napnál világosabb egyértelmű dolog hogy a gyerek éjjel-nappal arra gondol hogy biciklizik de még ezzel is álmodik.

Kétség nem férhet a dologhoz hogy ő biciklizni fog.

Természetesen ennek eredményeképpen meg is kapja amit elvárt.

Tetszik már érteni hogy hol csúsztak el a dolgok ?

Te minden energiádat a kételkedésbe fordítod és csodálkozol hogy nem történik semmi. Sőt ezzel a kijelentéssel teljesen elvágod magad a boldog párkapcsolat lehetőségétől.

Akkor most fogod magad szépen és esténként leülsz vagy lefekszel pihenni és foglalkozol egy kicsit magaddal.

Legegyszerűbb ha kimondod magadnak amit szeretnél.

Sohasem jövő időben vagy feltételes módban tehát 'lesz' vagy 'szeretnék' kizárva.

Ugye nem szeretnéd ha a teremtésed a jövőben ragadna és sosem érkezne el hozzád.

Lássunk akkor:

Szeretem magamat, bízom magamban, szeretetre méltó vagyok, könnyedén ismerkedem, a lányok szeretnek engem, megismerkedem egy új lánnyal, ez a lány a párom, nagyon jól kijövünk egymással, boldog párkapcsolatban élünk

És a legfontosabb: -Készen állok a szerelemre, tudom hogy már megvan az igazi és most megjelenik az életembe

A lényeg amit ezzel az egésszel kapcsolatban meg kell érteni a következő:

Az energia követi a figyelmedet és köréd valósítja a dolgokat, magyarul ha a rosszra figyelsz abból lesz még több. Tehát nincs más dolgod mint elképzelni az új helyzetet.

Miután elismételgetted magadnak amit szeretnél el is képzeled a dolgot. Merengjél csak el rajta hogy hová vinnéd a lányt első randira, hogy mit mondanál neki, hogy hogy éreznéd magad mikor először megcsókolod álmaid királynőjét.

Ha ezt mondjuk elalvás előtt teszed akkor a legideálisabb az agykontroll szerinti 'alfa' állapot amitől ez még le is megy a tudatalattidba és olyan erővel fog megvalósulni az életedben hogy annak semmi a világon nem állhatja útját.

Az hogy ki lesz az, hogyan és mikor következik be nem a te dolgod,ne érdekeljen és ne foglalkozz vele.

A bibliában is ez áll, amikor Isten azt mondja: 'Kezeim munkáját csak bízzátok reám' és ez alatt pontosan ezt érti.

Ahogy látom, egyfajta harcot vívsz önmagaddal. El kell döntened, hogy mit is akarsz valójában, és küzdeni érte. Ha nagyooon nem tudsz dönteni, dobj fel egy érmét. Ha fej, akkor egyedül maradsz, ha írás, akkor keresel egy társat. Miközben feldobod, figyeld meg, hogy melyiket akarod jobban, a fejet vagy az írást... és így szerintem már el is van döntve. :) Persze minden rajtad áll.

Véleményem szerint álarcokat viselsz, és azért gondolod úgy, hogy jobb egyedül, a kényelmes kis világodban, mert félsz a csalódásoktól. Tudom, tényleg nagyon rossz érzés, de sebek nélkül nem is ér semmit az élet.

Te is vágysz egy társra, aki hozzád bújhat, átölelhet, megcsókolhat... Ha már feltetted a kérdést, akkor eleve nem olyan ember típus vagy, aki társ nélkül is boldog lehet. 1. voltam.

Két és fél év telt azóta, hogy feltetted ezt a kérdést. Találtál azóta valakit?

Sajnos hasonló cipőben járok, annyi eltéréssel, hogy nő vagyok, és mindig vannak plátói szerelmeim (többnyire foglalt emberek), akik után - éppen azért, mert elérhetetlenek és így nem fenyeget az a veszély, hogy bármi is lesz a dologból - borzasztóan tudok vágyódni, várni a legközelebbi spontán találkozást, és ha akkor épp kevésbé kedvesek hozzám, mert elfoglaltak v. sietnek, hatalmasat csalódom, és napokig rágódom a dolgon.

Szóval, hiába vagyok csinos, okos, többdiplomás, és látszólag kiegyensúlyozott nő, a felszín alatt boldogtalan vagyok, és minél inkább idősödöm, annál inkább képtelenné válok arra, h. valódi kapcsolatot alakítsak ki egy IGAZI férfival. Tulajdonképpen már odáig jutottam, hogy el sem tudom képzelni, milyen lehet és (főleg, hogy) miért lehet jó a Valóságban élni.