Mit éreztek, amikor sikeres, veletek egykorú emberekről hallotok?

Nem értem mit álszenteskedik itt mindenki.

Azért bizonyos helyzetekben a legtöbb embert el tudja önteni a sárga irigység.

Engem pl az első pillanatban elönt, aztán eszembe jut, hogy "na ezt én is megtudtam volna csinálni, de nem az az én utam", vagy ami jobb, hogy megnézem ő hogy áll bizonyos dolgokhoz és miért sikeres, és azokat a dolgokat amiket jónak tartok, magam is alkalmazom. Sztem sokkal jobb másoktól tanulni mint lehordani őket a sikerük miatt.

Tehát engem max csak kis ideig hangol, le de utána inkább azon gondolkodok hogy nekem mit kellene tennem és mik az én céljaim..

Mindenkinek van erős és gyenge pontjai! Nekem nagyon sokszor eszembe jut amit egy kolléganőm mesélt.Több nyelvet tudó,háromdiplomás úriembert elküldtek a patikába bölcsőzsírért,aki el is ment és megkérte a gyógyszertárban.

Szintén több diplomás,4 nyelvet ismerő emberke egy szöget nem tud beütni a falba.Engem nem motivál és nem is hangol le ha velem egykorú valaki kiemelkedik a tömegből.Sőt elismerés a személyének,hiszen mégis tud valamit,ha a szakmájából tud profitálni! Nekem tökéletes életmód ha elbújhatok:akkor csinálok valamit amikor én akarom és ott ahol én akarom.

Elkeseredettséget, hogy én meg semmit sem értem el. :(

29/N

Attól függ miben sikeres. Ha olyan dolog ami engem nem érdekel, akkor semmit nem érzek. Tehát ha pl sikeres énekes. Hát legyen, én nem lennék a helyében. Ha olyan dolog amit én is szeretnék, akkor azt érzem, hogy na nincs minden veszve. Akár én is megcsinálhatom még. Közben végig gondolom, hogy ő mit tett azért, hogy elérje amit én is szeretnék és ha én nem tenném meg azokat a dolgokat akkor arra gondolok, hogy annyira nem jó neki. Vagyis neki biztos jó, de nekem nem lenne jó a helyében, mert én azt az utat nem járnám végig, jobb az enyém. Ha olyan dolgot tett érte amit én is megtennék akkor tanulok belőle és tudom, hogy mi az ami oda vezet ahhoz a célhoz amit el akarok érni, ezért tulajdonképpen segítség. Hát lehet túlkombinálom :D

A lényeg, hogy soha nem vagyok negatívan irigy. Ha irigy is vagyok néha, csak pozitív és motiváló.

Egyrészt nálam függ attól, hogy ismerem e személyesen, vagy sem, és miben ért el eredményt.

Egy média által felfuttatott "sztár" nem érdekel, nem érzek se irigységet, se ellenszenvet.

De azt rossz látni, mikor velem egykorúaknak jól megy, főleg mikor ismerem őket. Mindig bennem van egyfajta irigység, rossz érzés, de nem tőle sajnálom a sikert, hanem mindig magamra irányul, hogy összehasonlítva az életünket, én is ugyanúgy megcsinálhattam volna ugyanezt, mégsem tettem. Pont ez a nehéz benne, hogy alapvetően nagyon sokan saját maguk érték el azt amit, és így végignézve nem s tűnik lehetetlennek, mégsem állunk mi is neki.

Bár a kezdeti rossz érzés után megpróbálom körüljárni a témát, hogy én mit tehetnék hogy oda jussak ahova ő, vagy a saját érdeklődési és tudási körömben mi az amit ki lehetne aknázni. És próbálom az ő sikerét felhasználva motiválni magam.

Sőt, bizonyos esetekben kifejezetten jó érzés is lehet, ha valakinek összejönnek a dolgok, és hasonló területen akarok én is dolgozni, mert akkor látom, hogy a tudás amit most megszereztem/megszerzek abból később profitálhatok, ad egy kis pozitív jövőképet. Pl saját példámon, építésznek tanulok, annyira nem akarok az lenni, volt hogy ki is ábrándított, főleg mikor még az egyetemen is azt kaptuk hogy úgysem lesz munkánk...pont ezért motiváló látni, hogy a már végzett ismerősök mind találtak munkát, és akinek plusz tudása van valamiben, az meg is térül az életben.

Pont ezért kellene félretenni a magyar embereknek azt a mentalitást, hogy majd az ölükbe potyog a munka, ha meg mégse, akkor dögöljön meg a szomszéd tehene is, és úgy gondolkozni, hogy mi az amit el lehet érni az életben, és tenni is azért hogy elérjük.