Hogyan küzdjem le a félelmeimet és ezt a túlzott érzékenységet?

Szörnyen érzékeny vagyok, szinte mindenen sírva fakadok, még akkor is, ha csak csúnyán néz rám valaki az utcán, vagy rám dudálnak.

Be kerültem egy munkahelyre és konkrétan bármire képes lettem volna,hogy soha többé ne keljen oda vissza mennem többet. Sírva fakadtam a főnök előtt. Szörnyen éreztem magam összezárva rengeteg idegen emberrel. Nem is értem hogy felelhettem meg az interjún. Nagyon félek az emberektől,félek attól,hogy mit gondolnak rólam. Nem tudok kiállni magamért, nem merem elmondani a saját véleményem, hanem inkább csak bólogatok és egyetértek mindenben. Hatalmas problémát okoz a kommunikáció. Csak akkor tudok megszólalni,beszélni, ha kérdeznek,de akkor is csak egy-két szóval tudok válaszolni. Mindent harapófogóval kell kihúzni belőlem,ezt már sokan mondták is nekem. Nem merek egyedül intézni dolgokat, például elmenni bankba, bevásárolni, stb. Nagyon életképtelennek érzem magam. Tudom,hogy ez szégyen,mert már 22 éves vagyok. Úgy érzem egyedül nem is tudnám fenntartatni magam. Olyan mintha valahol leragadtam volna abban az időben amikor fiatalabb voltam és még mindig egy kislány lennék.