A mai kor mindenképpen boldogabb, vagy csak lustább és tovább élünk?

Azért egy reggeli átlagos tömegközlekedés se embernek való és pl számomra nem kánaán, hogy nem kint, hanem bent robotolok és foglalkozom a kötelességeimmel napi 12-14 órát. Sőt, engem az állandó 4 fal között lét is frusztrál. Kimennék, de mikor, kivel, hova?

Egészséges az állandó 4 fal között lét?

Egészséges az iszonyú nagy tömegnyomor, amiben élünk?

Egészséges, hogy alig látunk növényt?

Jó, hogy a testmozást plusz időben, zömmel alvás rovására pótoljuk?

Nem tudom, én szoktam hazamenet meg a kapualjunkban félni például, tehát....

Biztos, hogy az a jó, hogy stresszben, idegesen, tök természetellenes körülmények között, összezsúfolva, zömében nem egy kellemes családi életben élünk le 70 évet?

Úgy érzem, attól tartják jónak a mai világot, mert leélünk 70 évet. Igen, és?

"Hát még ha gyalog vagy szénásszekéren kéne bemenned melóba."

Miért, régen is ingázni kellett a "munkahelyükre"? Én általánosságban írtam valamit, te meg összehasonlíthatatlannal válaszoltál.

Egyébként szívesen gyaloglok, szeretek gyalogolni, 1, 2 megállóért például a legritkább esetben szállok fel.

"Hát, ki milyen munkát választ. Nekem a 12 óra már a melóba és melóból járással együtt megy el, az sem mindig."

Ha a munkahelyek között választhatna egy átlagos ember, lehet, nem szidnám ennyire ezt a kort.

Amúgy otthon nincs háztartás, nem kell önképzés, nem kell sport (én ezt se szórakozásként élem meg), tanulás, házimunka, sokaknak másodállás?

"Mit csinálnál -40-ben az eszkimók közt?"

Miért szélsőséges dolgot hozol fel, olyan példát, ami összehasonlíthatatlan?

Személyesen napi 3-4 óra szabad ég alatt létet igényelnék, sőt, valamennyit télen is.

Télen is szoktam sétálni és ha úgy van, túrázni is.

Nyilván magamról hozok példát, mert magamat ismerem. Ugyanakkor tuti 5 perc alatt találnék a neten normális(!) kutatásokat arról, hogy az embereknek több időt kellene a szabadban tölteniük, kék ég alatt, zöldben.

"Hát, ne haragudj, de ez nem a kor hibája."

De.

Lehet, hogy 300 éve is időhiányosak voltak az emberek, de ma is.

"Egyre inkább úgy érzem, itt nem a kor hunyó, hanem a személyi depresszió."

Jó, tehát a koszos Budapesten, összezsúfolódva, néha még a napot se látva, egész nap 5 db fát látva, gürcölve, 6 órát aludva, tök természetellenes kaját étkezve, tök természetellenes körülmények között élve, betegen (gyógyszerek tartanak életben) annyira boldog az élet?

Most leírtam magamat, rokoni, baráti és egyéb ismerősi köröm 99,99%-át.

Szóval nem lehet, hogy ugyannyi a boldgok aránya, ugyanannyi az életet élvezők vagy nem élvezők aránya stb-stb, mint bármikor? Hogy igazából nem "jobb" az élet? Hogy többet ér egy boldog élet 30 éves korig, mint egy totál boldogtalan 75 éves korig?

Csak hosszabban élünk és fizikailag kevesebb energiát kell befektetnünk. Jó, és?

"A kapitalizmus időszaka előtt nem igazán léteztek olyan munkahelyek, amik a mai ingázást szükségessé teszik, de a napi munkaidő minimum duplája volt, heti hat napot, akár földműves, akár manufaktúra dolgozója volt valaki."

Nem kellett ingázni? Ok, akkor egy kellemetlenséggel 100, 200 éve, régebben még kevesebb volt.

Ennyire céloztam egy korábbi érvemben, nem többre.

"A mázlistáknak mondta az apja, hogy a gyerökből pap lesz vagy tanár."

Technikailag most se más a helyzet.

"De. Régen annyi meló volt egy embernek, hogy még a felsorolt kifejezéseket sem ismerték. A szabadidő a vasárnapi templom volt meg esetleg néha az esti kocsma. Hurrá."

Önképzés nem is kellett, sport nem is kellett, mert magától megvolt.

Tegnap fél órát pihentem otthon, hétfőn semennyit, értsd, semennyit, holnap se fogok semennyit, ma egy pici időm lesz.

"Mi a szent xart hozzak fel, amikor a mérsékelt égöv közepén sírsz, hogy falak közé vagy szorulva?"

Mi köze ennek az éghajlathoz? Az időhiánynak, a városi életmódnak, a lakásban élésnek mi köze az éghajlathoz?

"Akkor hol az akadály?"

Hogy közöljem a főnökkel, hogy tavasztól napi 4 órát a parkolóban dolgozok, földön ülve, ölemben a laptoppal?

"Kábé leírtad a depresszió szimptómáit. Másnak is lenne rá oka, mégsem az.

Hawking az élete végéig tudott úgy lelkesen foglalkozni a fizikával, hogy csövekre dugva, csak a szemét mozgatni tudva, egy gyakorlatilag halott testben szenvedett. Mégsem a sirámokról szólt az élete."

Senki nem írta, hogy nem lehet a városi életmódban is örömöket találni. :D

Ellenben azért írtam le egy pl. budapesti ember körülményeit, hogy éreztessem: most se jó. Azt tartják, régen pokol volt, de most se jó szerintem, akkor már, ennyi erővel.

"Hát, lehet. De nem azért mert az élet nem lett jobb, hanem mert a jobb körülmények közt is pont ugyanannyian képtelenek megélni az élet pozitív oldalát."

Nincsenek jobb körülmények.

"Ja, csak annak a boldog, felhőtlen 30 évnek a szükségletei sosem voltak adottak az emberiség 99,99999999999999%-ának."

A szabad ég, a zöld közelsége, a friss levegő, a természetes tápanyagok, a 8 óra alvás is létszükség. Ha már itt tartunk.

"Vagyis több időnk és energiánk marad arra, hogy az életben az örömmel is foglalkozhassunk."

Tehát szerinted a napi 14 óra fizikai munka fárasztó, de az ugyanannyi szellemi nem?

Tudom, nem a világvége, de nem is jó a 30 fokos irodában napi 9 órát ücsörögni, a szememet totál tönkretenni, este pl a levegőtlen, zsúfolt kondiban megpróbálni behozni a szükséges mozgást (de lehetetlen), hazaesni, házimunka, önképzés, egyéb teendők, 7 óra alvás.

Hobbi nuku, barátok nuku....

Párhetente hétvégén túra, de marhára nem pótolja az egész hetes tömegnyomorban, szürkeségben létet, szabadtér és mozgás iránti vágyat.

Szóval teperünk, az életkörülmények nem jók, félünk, csak nem az ebolától, hane m attól, hogy kirabolnak, leütnek, megerőszakolnak a kapualjban, minden mesterséges, minden rohanós, minden túl modern, a szervezetünk nem erre van gyártva, az emberi kapcsolatok minősége olyan, amilyen, a házasságok olyanok, amilyenek, állítom, a legtöbb ember boldogtalan, az orvostudomány életben tart, de hogyan.

Miközben jajderossz volt régen.

Én mondjuk a 19. századba visszamennék.

Szabad levegőn egész jó a hőtűrésem, túráztam és önkénteskedtem már 30 fok felett és 0 fok környékén is.

Ahogy elkézelek egy, teszem azt 200 évvel ezelőtti embert:

- Sokkal edzettebb lelkileg, mert természetesebb neki a rossz.

- Nagy eséllyel nem eszik eleget, de amit eszik, az természetes, igazi, nem méreg és így egészséges, a vitamintartalma pedig több, mint a mai élelmiszereknek, így kevésből is többhöz jut.

- Nagyon erős a fizikai munkától, igénybevételtől.

- Nem idegbeteg, mert nem tudja, hogy lehetne jobban is élni, nem üldöz hiú vágyakat és ábrándokat. Természetes körülmények között él, szabad levegő, zöld, nics tömegnyomor (már ahol, mert nagyvárosok nagyon rég óta léteznek).

- Egészséges. A fertőző bajok veszélyesebbek rá, igen, oltás és antibiotikum hiányában de nincs allergiája, asztmája, szív- érrendszeri baja, magas koleszterinszintje, inzulinrezisztenciája. Nem, nem azért, mert belehalna (ezekbe a mai ember is évtizedek alatt hal csak bele kezelés nélkül is), hanem mert természetesen él, természetes körülmények között.

A mai ember beteges, stresszes, boldogtalan, full mesterséges körülmények között él és általában úgy, mint egy falanszterben, vagy attól ég ki, hogy törtetnés az álmait hajkurássza, vagy attól depis, hogy nem tudja rávenni magát arra, hogy tegyen magáért.

Nagyjából ennyi.

Hawking egész életében azzal foglalkozott, amit szeret.

Ez hány embernek adatik meg?