A mai kor mindenképpen boldogabb, vagy csak lustább és tovább élünk?

Attól függ kinek és hol. Vannak előnyök és vannak hátrányok is. Sok szempontból nem szeretek most élni, ebben a szemetes, pazarló, túlnépesedett, ki-tudja-meddig-lesz-benzin korban, de azért komoly előnyei is vannak és izgalmas most élni.

Boldognak nem nevezném. Szerinted az emberek zöme boldog most?

Az emberek nagy része sosem volt boldog. A túlnépesedés miatt persze ma több boldog ember él, mint bármikor máskor, de csak mert jelentősen több az ember, mint akár 100 évvel ezelőtt. Ha arányaiban nézzük, ki tudja. Valószínűleg még úgy is, hiszen biztonságosabb, egészségesebb és modernebb környezetben élünk, mint 100 évvel ezelőtt. És azt se feledjük el, hogy békeidőben élünk, mégpedig az eddigi leghosszabban. Szóval összességében teljesen elképzelhető, hogy a mai korszak az eddigi legboldogabb, de az is biztos, hogy pár évtized múlva már nem lesz az :)

Élvezzük ki a békés időszakot, amíg lehet, mert ezután egy hosszú, sötét korszak veszi kezdetét.

Maga a felvetés annyira pongyola, hogy megválaszolhatatlan (bármilyen válasz lehet jó és rossz egyaránt).

Ahhoz, hogy egy összehasonlítást képes legyél megtenni, előbb szükséges egy mértékrendszer, amiben mérni tudsz. Mérsz, és megkapod az eredményt.

Olyan, hogy egy "kor" (időszak) milyen, értelmetlen. Ebben sok ember él és mind más. Egy csomó ember volt boldog az őskorba nis és most is. Egy csomó meg boldogtalan. Csak mind másért. A boldogság ugyanis azt jelenti, van egy igényrendszered, ha ki tudod elégíteni, boldog leszel. Ha én magashegyi túrázó vagyok, boldog leszek, ha feljutok egy kontinens legmagasabb csúcsára, hát még, ha a Mount Everestre. Ám ha utálom a hegyeket, viszont szeretek biliárdozni, akkor a Mount Everest hidegen hagy. Ha felvisznek, szenvedésnek élem meg.

Az olyan felvetések, hogy "100 (ezer) évvel ezelőtt biztosan rosszabb volt" csak annyit jelentenek, aki mondja, nem tudja elképzelni, akkor hogyan viselkedne. Ez zavarja, tehát úgy gondolja, rosszabb lenne. Amikor valaki azt mondja, "akkor" jobb lenne, csak azt jelenti, öntudatlanul gondol valamira, amit szeretne és most nem megy neki, de úgy képzeli "akkor" menne.

Lustább pedig csak egyes emberek lehetnek másokhoz képest, de leginkább önmaguk lehetőségeihez képest. Ma tovább élünk, ez a tudomány fejlettsége miatt van így, de nem az egyes emberre, hanem az átlagra. Ezer éve is élek soká, és ma is halnak hamar.

"Ez az: stressz, túlhajszoltság, kevés szabadidő és alvás, a testünket úgy zsákmányoljuk ki, ahogy tudjuk, kaját kap, de az ch és zsír, mozgást semmit (bár a szabad levegőn való fizikai munka semmivel se spótolható, kérdés, az kell-e annyi-e)...."

Oké, itt van helyette a történelmi alternatíva:

Folyamatos félelem betegségtől, időjárástól, attól, hogy bármikor jöhet valaki, aki csak úgy lekaszabol vallási alapon vagy csak sima úri passzióból, gürc napkeltétől napnyugtáig, hogy a napi betevőd meglegyen, nyomorgás, fázás, betegségek orvos nélkül...

Tudod, ki a boldog?

Akinek fogalma sincs, hogy lehetne neki jobb is annál, amit most ismer. Amint tudja, hogy lehetne jobb, már lőttek neki, csak elégedetlenkedik.

Én is szoktam álmodozni egy kis trópusi szigeten, civilizációnktól messze, stressz nélküli életről.

De aztán belegondolok, hogy az első fogfájás tönkreverné az idillt.

Persze, a csapból is folyik, hogy mennyire tönkreteszi az életünket a stressz, az idegeskedés, kapkodva élés, létbiztonságért való félelem, de valójában ez mindig is megvolt, csak mellé még ezer nagyobb probléma, amihez képest a mai stressz smafu.

Azt a csökkent stresszes jóléti életet a sokak által pont hogy démonizált robotizálás fogja elhozni.

Feltéve, hogy addigra nem csesszük haza a bolygót, nem nyírja ki a civilizációt a délről érkező sok okra és egyre több okra épülő menekültáradat stb. Mert ha a glob. felmelegedés elől menekülő harmadik világ ellepi az északi féltekét, lesz itt a stressznél komolyabb problémánk is.