Szerintetek máshol is történt a semmiben ősrobbanás és letrejött több vagy még egy univerzum mint a miénk?

#20> Azt is tudjuk hogy ez a távolodás lassul.

A jelenlegi ismereteink, méréseink szerint pont hogy nem, a Világegyetem egyre gyorsuló ütemben tágul. Az Einstein egyenletekbe ez is belefér, van ilyen megoldása, tehát nem mond ellent a relativitáselméletnek. Viszont az okát nem ismerjük. Fizikai képletekre lefordítva a gyorsulást valamiféle energiának kell fedeznie, ezt hívjuk sötét energiának, ami a Világegyetem gyorsuló tágulását okozza.

De kétségtelen, hogy régen volt olyan hipotézis, modell, ami az általad leírt forgatókönyvet fogalmazta meg, ennek a neve a Nagy-Reccs volt. A jelenlegi ismereteink szerint nem ez a forgatókönyv fog lezajlani, a Világegyetem nem fog visszazuhanni egy pontba, a hasonlatodban az a bizonyos kő nem fog leesni, hanem örökké távolodni fog a földtől.

#23: Ez a bránelméletre – ami önmagában is csak egy hipotézis – épülő egyik lehetséges – úgyszintén – hipotézis – mely szerint két brán ütközése okozta az Ősrobbanást, pontosabban annak a hibás megfogalmazása, mert nem két Univerzum ütközése váltja ki ezen hipotézis szerint az Ősrobbanást, hanem két brán ütközése. És ebből nem két távolodó Univerzum keletkezett, csak egy.

De ez már igen messze van a tudományosság igényével megfogalmazott válaszok világától. Majdnem közelebb áll a tudományos fantasztikumhoz, mint a tudományhoz.

> MI VAN HA ami univerzumunk is össze akaszkodna egy melletelevővel akkor amiénkel mi lenne??

Itt újra előjön az a kérdés, hogy mit jelent a „mellette” szó. Ha a mellette fogalma értelmezhető lenne, akkor az egy téridőt, kölcsönhatásokat feltételezne, és akkor megint nem két, hanem egy Univerzumról beszélnénk, csak annak két külön részéről. A Tejút és az Androméda-galaxis idővel pl. össze fog ütközni, illetve ma is van gravitációs kölcsönhatás közöttünk, fény és egyéb sugárzások érkeznek ide, ergo van kapcsolat, kölcsönhatás közöttünk. De mivel értelmezhető a távolság, időbeliség ezen objektumok között, mivel elvi szinten és a gyakorlatban is van kölcsönhatás a kettő között, nem is Univerzumnak hívjuk őket. Az Univerzum lényege pont az, hogy minden olyan objektumot, jelenséget magába foglal, amik között kapcsolat, kölcsönhatás létrejöhet.

Nézzük az alábbiakat.

Ha például valamivel "energiát közölsz" - pl. meghajlítasz egy laposvasat - akkor a hajlítás előtti ún. "semleges szál" középen helyezkedik el. Amikor derékszögbe meghajlítod, akkor az történik vele, hogy a hajlítás mentén, az ív helyén a semleges szál elmozdul és kb. egyharmad / kétharmad arányban helyezkedik el. A hajlítás élén (a laposvas vékonyabb része) pedig az anyag mindkét oldalon feldudorodik, míg a laposvas lapján - a hajlítás helyén - az anyab megnyúlik és elvékonyodik.

Szóval, ha azt feltételezzük, hogy a szilárd anyagok egy fizika behatás (egy erő, egy vektor mentén, - amelynek nagysága és iránya van) révén az anyag , az atom szerkezetében változást idéz elő, és az atomok közötti távolság megváltozik, akkor szerintem előtte azért tedd fel magadnak azt a kérdést, hogy ha a világegyetem tágul, akkor a bolygók távolsága miért nem változik ugyanúgy?!

Tudod? Egyharmad/kétharmad.

@25: A Hubble-állandó kb 70km/s/Mpc, azaz millió parszekenként 70km/s. A Föld-Nap távolság kb 5*10^-13 parsec. Magyarán kb 3,5*10^-10, vagy jobban érthetően harmincöt százmilliárdod km/s lenne a Föld távolodási sebessége a naptól - szóval igazi száguldozás lenne. :) De csak lenne, ha a Naprendszer nem lenne egy gravitációsan kötött rendszer. Mivel gravitációsan kötött rendszer, nem úgy viselkedik, mint a távoli galaxishalmazok, amik között a gravitáció elhanyagolható.

A szilárdtestfizikából ismert jelenségeket hiába próbálod ráhúzni a téridő áltrel által leírt változásaira. Teljesen másról van szó. De ha nagyon példát akarsz, akkor képzelj el egy mazsolás kalácsot, ami elkezd feldagadni. A mazsolák egyre távolabb és távolabb kerülnek egymástól, de maguk a mazsolák nem fognak tágulni, nem lesznek egyre nagyobbak.

Kedves Mojjo!

Szerintem a kalácsos-mazsolás példád nem jó!

Bár a kalács tágulása igaz, azonban a mazsolák helyzete teljesen független magától a kalácstól.

Egy atommal ha energiát közölsz - példánál maradva például melegíted, akkor az elektronok egy külső "pályára" (másik elekronhéjra) ugranak át. Miért lenne ez másképpen az univerzumban?! (Persze ha ezt megfejtjük és igazoljuk, akkor kettőnké a Nobel-díj)

@29:

"Bár a kalács tágulása igaz, azonban a mazsolák helyzete teljesen független magától a kalácstól."

Már miért és milyen értelemben független? A mazsolák a kalács anyagába vannak ágyazva, ezért a kalács tésztájának tágulása miatt ők is mozognak. A mozgásuk, a helyzetük megváltozása nem, hogy nem független a kalácstól, hanem ellenkezőleg: közvetlen tőle függ.

"Egy atommal ha energiát közölsz - példánál maradva például melegíted, akkor az elektronok egy külső "pályára" (másik elekronhéjra) ugranak át. Miért lenne ez másképpen az univerzumban?!"

Azért, mert ez a példa abszolút nem releváns az univerzum tágulására. A galaxisok nem elektronok, a világegyetem tágulása pedig nem melegítés. Természetesen a galaxisok nem is mazsolák, a téridő meg nem tészta, de az univerzum tágulása kissé hasonlít a kalács dagadására, míg elektronok gerjesztésére kicsit sem.

A dolog nem úgy működik, hogy veszünk valami nekünk tetsző jelenséget, aztán azt várjuk, hogy egy tökmás jelenség is ugyanúgy fog működni. A dolog úgy működik, hogy megfigyeljük ezt a tökmás jelenséget, a megfigyeléseinket összegezzük, rendszerezzük, majd, ha nagyon példálózni akarunk valamivel, utólag körbenézünk, hogy milyen ismert folyamat lenne leginkább alkalmas arra, hogy jól vizualizálható példaként szolgáljon. A világegyetem tágulásánál ez véletlen sem a laposvas elhajlítása, vagy elektronok gerjesztése.