Az Univerzum minden irányban egyenletesen tágul?

Van egy úgynevezett kozmológiai elv. Azt mondja ki, hogy az univerzum homogén és izotróp. Ez azt jelenti, hogy az univerzum bármely pontján a megfigyelők ugyanazt észlelik, nevezetesen, hogy tőlük minden távolodik. Minél messzebb van az objektum, annál nagyobb sebességgel távolodik, ez a Hubble-törvény. Ha vesszük az univerzum három pontját, A-t, B-t és C-t úgy, hogy egy vonalon legyen mindhárom és B-től A ugyanolyan messze legyen, mint B-től a C, akkor valamilyen sebességgel távolodni fog B-től A és C is, viszont mivel A és C között kétszer akkora a távolság, mint A és B vagy C és B között, ezért A C-től kétszer olyan gyorsan távolodik, mint A a B-től vagy B a C-től. Ezt a kozmológia elv lapján mondhatjuk, viszont pont ezt mondja a Hubble-törvény is, ennek értelmében a Hubble-törvény felismerése a kozmológiai-elv bizonyítéka vagy fordítva a kozmológiai elvből leszármaztatható a Hubble-törvény.

Egy kis kiegészítés még:

A 20-as évek elején fedezték fel, hogy a cefeida típusú változócsillagok pulzációs periódusa és abszolút fényessége között szoros összefüggés található. Tehát, ha megmérjük a periódust, amit megtudunk mérni, akkor ki tudjuk számolni, hogy kb. mekkora az abszolút fényessége, ha emellé megmérjük még a látszó fényességét is, akkor ki tudjuk számolni, hogy milyen messzi van tőlünk a csillag. Ez volt a kiinduló pont. Hubble a 20-as évek közepefele ráállt az Andromeda-ködre és a benne található fényesebb változócsillagok mérésével kiszámolta, hogy kb. 900 000 fényévre van, ami vagy egy nagyságrenddel távolabb van a Tejút legtávolabbi csillagjainál is, tehát az egy másik csillagcsoportosulás, egy másik galaxis. Innentől Andromeda-galaxis. Ezután Hubble még vagy 17-18 galaxist felfedezett és a távolságaik mérésekor meghatározta azt is, hogy mekkora sebességgel haladnak, ezt a színképben fellépő vonaleltolódásból lehet meghatározni, amelyet a galaxis radiális sebességéből származó Doppler-effektus okozott. Összevetve a mért adatokat azt találta, hogy a galaxisok sebessége függ a tőlünk mért távolságától, méghozzá lineárisan. Így:

v = H_0 r

ahol v a távolodási sebesség, r a távolság és H_0 a Hubble állandó vagy inkább paraméter, mert nem teljesen állandó. Így fedezte fel Hubble a róla elnevezett törvényt. Na most, ha kimértük azt, hogy minden homogén és izotróp módon tágul, akkor az időben visszafele haladva az univerzumnak össze kell menni, így a távoli múltra extrapolálva, tehát következtetve biztosan volt egy olyan pont, amikor az Univerzum egy szingularitás volt, végtelen sűrűséggel és hőmérséklettel. Innen az Ősrobbanás elmélet, ekkor jött létre a téridő. Ez önmagában még nem győzte volna meg a tudományos közösséget az elmélet érvényességéről, viszont az elkövetkező évtizedekben két mérnöknek véletlenül, szó szerint véletlenül sikerült felfedeznie a kozmikus háttérsugárzást, amelyből egyértelműen arra lehet következtetni, hogy az univerzum egykor kb. 1000-szer kisebb volt, mint ma és ennek felismerése közben sikerült még az emberiség által detektált legtökéletesebb feketetest-sugárzást is kimérni. Innentől kezdet elfogadottá válni az Ősrobbanás elmélet, ez úgy a 90-es évek kezdetére tehető. Viszont voltak problémák az elmélettel, mint pl hogy a horizont két átellenes pontján belépő kozmikus háttársugárzás fotonjai hogy lehettek egykor termikus egyensúlyban, hiszen mi ezt mértük vagy hogy a világegyetemünk görbültsége miért van közel a síkhoz vagy hogy mi okozta a mai struktúrát az anyagban, illetve ami ehhez köthető, hogy honnan vannak inhomogenitások a háttérsugárzásban. Erre jött az infláció ötlete, amely az összes felsorolt problémát megoldotta azzal, hogy az univerzum nagyon korai állapotában 10^{-31} másodperc alatt 30 nagyságrendet tágult a világegyetem, így az akkor termikus egyensúlyban lévő fotonok kikerültek a horizontból és ők ma csak visszatérnek, ezért lehetnek nagy pontossággal ugyanolyan hőmérsékletűek. Akármilyen görbültsége is volt az univerzumnak kezdetben, emiatt az elképesztő mértékű tágulás miatt síkhoz nagyon közeli állapotba került a világegyetem. A harmadik problémát pedig ez úgy oldja fel, hogy a kezdetben jelenlévő energiasűrűségben voltak természetes jellegű kvantumfluktuációk, amelyek az infláció során megnövekedtek, így olyan inhomogenitást létrehozva, amelyet aztán később a gravitáció tovább tudott növelni.

"Ez azt jelenti, hogy az univerzum bármely pontján a megfigyelők ugyanazt észlelik, nevezetesen, hogy tőlük minden távolodik."

Miért nem mond ellent ennek az a tény, hogy egyes galaxisok egymással ütköznek?