Az MI vagy az ember a jobb a sakkba?

> Az MI vagy az ember a jobb a sakkba?

Az MI. Nem kis mértékben.

> Még a Kaszparov Deep Blue csatára emlékszem, amikor a gép legyőzte az embert.

Pedig hol vagyunk már attól…

> Anno sokat vitatkoztak a TV-ben róla, hogy lefizették az orosz mestert hogy veszítsen.

Az a gond, hogy vannak mesterek, nagymesterek a világ minden táján, mindenféle országban, az országok sokszínű vezetésével, akik értenek a sakkhoz. Harsányan kiáltották volna világgá, ha a mester klasszisokkal rosszabbul játszik, mint ahogy ismerik a játékát, vagy a gép annak ellenére nyert, hogy egészen középszerű lépéseket lépett.

> Akkori elemzők szerint a gép sosem képes stratégiát alkotni, ami a sakkhoz szükséges és sosem győzheti le az embert.

Olyan értelemben tényleg nem képes stratégiát alkotni, ahogy egy ember. De nem is kell ez a győzelemhez. Az MI tulajdonképpen mintázatokat keres. Beadnak neki egy csomó sakkjátszmát, amiből kiderül, hogy egy adott állásban egy adott lépés aztán győzelemre vitt-e vagy sem. Az MI ebben fedezi fel azokat a mintázatokat, amik nyertes illetve vesztes játékok esetén az aktuális állás és a különböző lépések között fennáll. Viszont az emberrel ellentétben ezek sokkal komplexebb és az ember által már nem is nagyon követhető, alkalmazható mintázatok lesznek. Az ember csak néhány és viszonylag tisztán kiértékelhető paraméter alapján tud csak stratégiát alkotni, az MI milliónyi valószínűségi szempontot tud egyszerre ötvözni.

~ ~ ~

#3 > Ahogy a világban ahogy sehol, úgy a sakkban sem létezik AI.

De létezik. Ez egy szakszó. Annyiban persze igazad van, hogy a mesterséges intelligencia nem egy emberi intelligencia mesterségesen megalkotva, hanem valami, ami az intelligencia bizonyos tulajdonságaival rendelkezik, miközben számos fontos tulajdonságában meg gyökeresen különbözik az emberi gondolkodástól. De ettől még ezt hagyományosan mesterséges intelligenciának nevezzük.

> Ezek a stratégiák előre be vannak neki programozva, a gép csak kiválasztja a listából, hogy adott szituációban melyik a legjobb lépés.

És itt a különbség egy nyers erővel működő sakkprogram és egy MI-n, neurális hálón, gép tanuláson alapuló sakkprogram között. Az MI megalkotójának nem kell többet tudnia a sakkról, mint a kezdő játékosnak, aki éppen hogy csak megtanulta azt, hogy melyik figura hogyan lép. Nem kell értenie a megnyitásokhoz, a végjátékokhoz. Neki az a dolga, hogy belapátoljon egy raklap sakkjátszmát az MI-be. Az MI majd – kvázi statisztikai alapon – megtalálja a játék összefüggéseit. Kezdetben nincs egy lista a megnyitásokról, de az MI meg fogja tanulni, hogy milyen megnyitások vezetnek kiegyenlített helyzethez és mik a pocsék válaszok egy-egy lépésre.

De még csak ez sem kell, ott az AlphaZero, aminek még csak korábbi játszmákat sem tanítottak be, a játszmákat maga generálta azzal, hogy önmagával játszott. Némileg leegyszerűsítve először random módon játszott, majd abból tanulva elkerülte azokat a lépéseket, amiknek katasztrofális kimenete lett, és jobban feltérképezve azon lépéseket, amik győzelemre vittek. A dolog persze komplexebb, ez viszonylag egy leegyszerűsített, de vizsgálódás tárgya szerint korrekt kép.

Egy hagyományos szoftverben a programozó drótozza össze, hogy egy adott bemenetből hogyan kalkulálja ki a szoftver a megfelelő kimenetet, a szoftver tudását erősen meghatározhatja az, hogy a programozó mennyit tud a sakkról. Lehet jobb a programja, mint amilyen maga programozó, de mégiscsak meghatározó a program működésében az, ahogy a programozó gondolkodik a sakkról. Akárhányszor is játszik egy ilyen szoftver, az erősebb nem lesz, illetve ugyanolyan állásra ugyanolyan lépéseket fog adni, amit maximum valamiféle véletlenszám generátor bolondít csak meg. Legfeljebb nyers erővel tehető egy ilyen szoftver erősebbé, hogy több állást értékeljen ki, gyorsabban értékelje ki, stb…

Az MI viszont máshogy játszik 1 órányi játék után, máshogy játszik 1 napnyi játék után, máshogy játszik 1 hónapnyi játék után. Anélkül, hogy több lépést számolna ki, meg anélkül, hogy a programozó egy árva sort is változtatna a programkódon. A bement és a kimenet nincs fixen összehuzalozva, hanem statisztikai természetű összefüggések mentén folyamatosan alakul át a bemenetet és a kimenetet összekötő út.

Sőt, az MI számos olyan területen is egész jól alkalmazható, ahol lövésünk sincs arról, hogy hagyományos úton hogyan is kellene megírni egy olyan szoftvert, ami megfelelő kimeneteket generál, mert magunk sem igazán értjük azt, hogy mik az összefüggések.

Ezért nevezzük mesterséges intelligenciának, mert képes tanulni, alkalmazkodni, képes mintázatokat, összefüggéseket felismerni és ezek alapján a későbbiekben jobb kimenetet generálni, képes számára ismeretlen helyzetekben is jó kimenetet adni. Máshogy teszi mindezt, mint az ember, de képes rá, márpedig ezek a képességek azok, amik az intelligencia egyik ismérvei. Ja, nincs öntudata, nem gondolkodik, nem értelmez, nincsenek céljai, vágyai, pusztán csak mintákat ismer fel és alkalmaz. De azt – ahogy látjuk – mára már igencsak hatékonyan és olyannyira meggyőző módon, hogy számos olyan dolgot is tulajdonít neki egy laikus, sőt megesik egy szakember is, amivel tulajdonképpen nem rendelkezik.

"Emlékszem anno bemondták, hogy "a Nagy Karpovot legyőzte Kasparov. Mégis a másik orosz a legjobb sakkozó"."

Mondani lehet sok mindent. (Amúgy Kaszparov akkor még visszonylag az elején járt a karrierjének.)

"Utána z IBM elleni nagy veresége után már többet nem jutott döntőbe." és "Itt 95-ig minden évben Kasparov a győztes vagy 10.szer zsinorban aztán utána 95-tól már nincs egy döntőben sem."

Esetleg nézd meg még egyszer a linkedet. 2000-ben döntőt játszott Kramnyikkal. (Akkor veszítette el a világbajnoki címét.) Azt, hogy miért nem játszott több döntőt azután, már leírtam.

"A korábban említett minden idők legjobb sakkozója Magnus Carlsen-nél is elvileg jobb Ting Li-zsen hiszen ő győzött az utóbbi két évben. Nem?"

Itt most nem teljesen értem, mire gondolsz, de feltételezve, hogy jól értem:

1. Igaz, hogy most választották Carlsent minden idők legjobbjának (nem mintha önmagában bármit jelentene ez), de ő maga is azt mondta a díjátadón, hogy szerinte Kaszparov jobb volt nála.

2. Ting Li-zsen aztán tuti nem jobb Carlsennél. Sosem volt előtte a világranglistán. És sosem győzte le Carlsent mérkőzésen. Csak azért lehetett világbajnok, mert Carlsen visszalépett, nem vállalta az újabb világbajnoki döntőt (lényegében nem volt ehhez már kedve). Sőt, ha Carlsen nem lép vissza, Ting a döntőbe sem jutott volna. Egyébként persze nagyon erős sakkozó, bár a bajnoki cím elnyerése óta elég gyengén játszik. Összességében (a kortársaihoz mérve) valószínűleg a történelem egyik leggyengébb sakkvilágbajnoka. (Ja, és nem az elmúlt két évben nyert vb-t, csak 2022-ben. Tavaly nem volt világbajnokság.)

"Szinte végtelen számú lépést és kombinációt képes átlátni, amit ember nem."

Nem csak azon múlik, mennyi kombinációt tud kiszámolni. Az első programok valóban brute-force elven működtek, azaz az összes lehetséges lépéskombinációt kiszámolták egy állásban, ameddig csak tudták. Na, azok nem voltak túl erősek. (Nyilván akkoriban a hardverek is lényegesen gyengébbek voltak, de nem ez a lényeg.) A modern sakkprogramok nem egyszerűen kiszámolnak minden lehetséges kombinációt, hanem kiválogatják a legígéretesebbeket, és azokat számolják nagyon nagy mélységig.

Ting eleve vicc hogy hogyan került be a világbajnokjelöltek tornájára. (Aki nem tudná: rendeztek neki egy nagy sakkmaratont ahol végigverte a nála jóval gyengébb mestereket így feltornázva a pontszámát)

Kasparov pedig kétségkívül a legjobb sakkozó a világon. Magnus a valaha élt legerősebb játékos, második pedig Caruana a csúcsán (klasszikusban legalábbis, rövidebb időformátumokban Hikarut mondanám) de Kasparov a csúcsán kegyetlenül megközelítette Carlsenék szintjét még a gépi elemzések előtt!

#23

"(Aki nem tudná: rendeztek neki egy nagy sakkmaratont ahol végigverte a nála jóval gyengébb mestereket így feltornázva a pontszámát)"

Nem az Élő pontszámát kellett feltornászni, az elég jó volt neki előtte is, hanem a játszmáinak a számát. A kínai lezárások miatt nem tudott versenyeken játszani. Azok a kínai versenyek mindenesetre tényleg elég bizarrak voltak.

"második pedig Caruana a csúcsán"

Kaszparovnak magasabb volt a legjobb pontszáma, mint Caruanának.

Caruanát maga Carlsen is mondta hogy egyedül ő közelítette meg erősségben.

Kasparov Élőpontszáma hiába volt nagyobb, nem összehasonlítható teljesen mivel olyan mint az IQ, ha dupla olyan okos leszel de a többi ember is, ugyanúgy 100-as marad az IQ-d. Kasparov pontszáma könnyebben ment magasabbra mert az ellenfelei gyengébbek voltak nála, viszont ma már a legtöbb top szintű GM kb egy szinten van.

A 3-as válasza amúgy hatalmas baromság, ha valami teljesen random hülyeséget játszol akkor nem megzavarodik a gép hanem körberöhög egy dupla kérdőjellel hogy hibáztál.

Egyetlen olyan mód van hogy "átverd" a gépet, bár az is csak a programozás miatt, ami egy kattintással kikapcsolható. Ha teljesen zárt állást tudsz elérni amin nem tud egyikőtök se áttörni, kihasználva hogy nem akar döntetlent a gép az 50 lépéses szabály miatt, 49 lépés után meg fog tolni egy gyalogot ami vesztes lépés és így át tudsz törni.

"Caruanát maga Carlsen is mondta hogy egyedül ő közelítette meg erősségben."

És Kaszparovról szintén Carlsen mondta, hogy ő volt a nagyobb sakkozó nála. ¯\_(ツ)_/¯

"Kasparov Élőpontszáma hiába volt nagyobb, nem összehasonlítható teljesen mivel olyan mint az IQ, ha dupla olyan okos leszel de a többi ember is, ugyanúgy 100-as marad az IQ-d"

Ok, de az Élő pont rendszer nem úgy működik, mint az IQ számítás. Ott nincs definiálva az átlag. És az Élő pontszámok elég sokat inflálódtak kb. 1985 és 2010 között. 2000-ben (amikor Kaszparov a legmagasabb pontszámát elérte) 2600 körüli ponttal lehetett bekerülni a legjobb 100 sakkozó közé, a 2010-es években meg 2650 körüli pontszám kellett hozzá. Szóval ha erősebb lett is a mezőny (ami a játékelmélet fejlődése miatt lehetséges), de a pontszámok is magasabbak lettek. Nyilván kérdés, hogy a játékerő vagy a pontszámok növekedtek-e nagyobb mértékben.

"Kasparov pontszáma könnyebben ment magasabbra mert az ellenfelei gyengébbek voltak nála, viszont ma már a legtöbb top szintű GM kb egy szinten van."

Ez az érv sem tűnik önmagában túl jónak, hiszen a legtöbb top GM akkor is kb. egy szinten volt, csak ép Kaszparov durván kiemelkedett közölük.

Annyit elismerek, hogy az én érvem sem túl jó, hiszen különböző időszakok Élő pontszámainak összehasonlítása vajában nem túl sokat mond, hiszen az csak a kortársakhoz mért erősséget mutatja. Tehát nem zárom ki, hogy akár igazad is lehet, de azért ezt jó volna valamivel alá is támasztani, mert így legfeljebb egy véleményről van szó.

Egyébként volt nem rég egy cikk, ami ilyen típusú összehasonlításokkal foglalkozott, de sajnos csak a vb versenyeket, és azon belül is csak az eldőlt játszmákat elemezte, ilyen pedig Caruanának nem volt. Amúgy ezt írja a cikk szerzője róla:

" would have liked to include GM Fabiano Caruana in the list, but his title match had no decisive results (in standard games), and so he lacks enough games for this list. He might well be number two of all time, based on peak FIDE rating and the deflation since Kasparov's peak, but I cannot confirm that."

[link]

2*Sü, itt összefolyik a reklám, a hozzá nem értő újságírók, az erősen pénzügyileg érdekelt tulajdonos milliárdosok megfogalmazása a tudományos megfogalmazással. Az erőtörvény értelmében ezzel nem lehet mérkőzni, akkor is MI-nek neveznék, ha kiderülne, hogy puszta csalás (persze korántsem az).

MI annyit tesz, mesterséges intelligencia. Azaz egy dolog, ami létezik a természetben, de ez az ember általi (mesterséges) előállítás. Nem az emberi munkával van a baj, hanem azzal, nem definiált az intelligencia. Ahány, a témával foglalkozó szakember, annyi nézőpont, konszenzus nincs. És ennek is elég egyszerű oka van, tudjuk egy csomó tulajdonságát, de nem tudjuk megfogni. Azt definiáljuk, mi a láb, mi a a fog, mi a szív, vannak gondok már a szellemiségnél, az érzéseknél, de az intelligenciával még inkább.

Rengeteg a hasonlóság az ember bizonyos képességeivel, csak nagyságrendekkel gyorsabb, ebben az előnye. Az ember egyszerűen nem tud kiértékelni annyi helyzetet az asszociatív agyával és eléggé véletlenszerű memóriájával.

Tehát úgy vélem, amig az eredetije ennyire nem meghatározott, addig az ennek mintájára alkotott se. Viszont a képességei már most láthatóan szinte bármely emberi tevékenységet jobban teljesítenek.

Az érzésekről már kimutatták, hogy biokémia. A szellemről még nem tudják, miként kapcsolódik az anyaghoz. Nem tudjuk, ennek a szoftvernek lesznek e valaha érzései, azt viszont tudjuk, egyeseket már ma is tökéletesen képes utánozni.

Harari rengeteg elfogultsága és túlzása ellenére mégis világosan fogalmaz. Az ipari forradalom meghozta a nagymértékű munkanélküliséget, ezen az emberiség jobbik része úrrá lett. Az info-bioforradalom meghozza az ember eljelentéktelenedését. Fokozatosan, de már elindult, létezik olyan MI technológia, ami csalás, de ez megállapíthatatlan róla.

A sakk az ember egy meglehetősen bonyolult szellemi játéka, annak sokféle kombinációja révén, és ebben a több nagyságrenddel gyorsabb MI valós időben annyi elemzést végez, amit ember egy életen át se. A meglepő az lenne, ha nem lenne jobb.

De a fő probléma, mint annyiszor, nem az eszközzel van, hanem az emberrel. Ha rossz kezekbe kerül egy hatékony eszköz. Voltak a történelem során elképesztő diktátorok. A legfélénkebb, leggyámoltalanabb ember és e diktátorok közötti nagyságrend semmi ahhoz képest, ha az MI ilyen kezekbe kerül. És ma már monopolhelyzet van. Olyan hitvány emberek (rész)tulajdonosai, mint Elon Musk. Az ő eszköze nem Kasparovot fogja legyőzni rövid úton.

#29:

Van pl. olyan fogalmunk, hogy mesterséges tó. Nyilván egy mesterséges tó ezernyi paraméterben különbözik egy természetes módon kialakuló tótól, de mégis van valami lényegi közös jelleg, ami miatt mégiscsak egy tóra hasonlít, ezért neveztük el mesterséges tónak. Vagy van műszív, ami megint ezernyi szempont alapján nem felel meg egy valódi szívnek, de van közös rendeltetése, ezért elneveztük műszívnek. (Mű? Mesterséges? Nüansznyi nyelvi különbség.)

Azt írod, hogy az intelligencia nincs igazán definiálva. Részben igaz. De azért van olyan kvázidefiníció, amiről azt gondoljuk, hogy az intelligencia lényegét igyekszik megfogni. Az intelligencia az a képesség, amit akkor használunk, mikor egy olyan problémába ütköztünk, aminek a megoldására nincs kész receptünk, a legtöbbször a probléma mibenléte sem ismert, sőt az sem feltétlenül magától értődő, hogy létezik a probléma. Az intelligencia az, aminek a segítségével képesek vagyunk meglátni az összefüggéseket, meglátni a rendet a káoszban, a rendszert az elsőre rendszertelennek tűnőben. Nem véletlen, hogy egy csomó IQ-test épül arra, hogy 3*3-as mátrixban elhelyezkedő képeknél kell megtalálni a hiányzót, ahol az egyszerűbb feladatoknál az összefüggés még úgy első blikkre megérezhető, de egy nehezebb feladatról tényleg az a benyomásod, hogy az egész kaotikus. (Pl.: [link] ) És mégis képesek vagyunk megtalálni benne a rendszert, a rendet, a szabályokat, összefüggéseket.

Az intelligencia tesz minket alkalmassá, hogy az új információk alapján újraértelmezzük az összefüggéseket, alkalmazkodjunk a változásokhoz, képesek legyünk tanulni és alkalmazni a megtanultakat.

Nos… Az MI egészen pontosan erre képes. Lehet, hogy millió és egy szempontból más, mint az emberi gondolkodás, sőt más, mint az emberi intelligencia, de mégiscsak az intelligencia egy lényegi funkcióját képes megvalósítani. Hogy az MI nem érez? Nem véletlenül nem hívjuk mesterséges agynak vagy mesterséges embernek, hanem mesterséges intelligenciának hívjuk, mert az érzelmek nem az intelligencia sajátjai. Teljesen ide nem vágó azt taglalni, hogy az érzések azok most biokémiai folyamatok-e vagy sem. Azok. De hogy kapcsolódik ez az MI-hez? Sehogy.

Persze lehet – sőt megkockáztatom, hogy érdemes is – azon lovagolni, hogy mennyire szerencsés ezt mesterséges intelligenciának nevezni, ne nevezzük-e inkább gépi tanulásnak, adaptív döntéshozó rendszernek, vagy önhangoló prediktív modellező rendszernek, vagy valami másnak. De ettől még a tény tény marad, az informatikus szakmában is, meg a hétköznapokban is ez a „mesterséges intelligencia” szakszó maradt meg, ami létezik, létező szó, ami létező dolgot jelöl meg, még ha lehet is vitatni, hogy mennyire kifejező ez a megnevezés. Így aligha lehet azt mondani, hogy nem létezik mesterséges intelligencia.

~ ~ ~

De nem ez volt a #3-as válaszoddal a fő problémám. A fő problémám az az, hogy az, amit mesterséges intelligenciának nevezünk – amit felőlem nevezhetünk innentől mondjuk adaptív algoritmusnak – az nem úgy működik, mint amit leírtál. Nem, nincsenek előre beletáplálva a stratégiák és nem fix, kész stratégiák listájából választ a program egyet. Ez a fő problémám a #3-as válasszal, valami olyan képest fest a mesterséges intelligencia működéséről, ami teljesen fals. Van olyan sakkprogram is persze, amiben vannak bedrótozva a programozó által kitalált stratégiák, csak az pont nem mesterséges intelligencia, hanem hagyományos program.