Ha Einstein relativitáselmélete kimondja, hogy teljesen determinált univerzumban elünk, akkor a coach-ok, motivációs guruk miért mondanak olyanokat, hogy tudunk változtatni az életünkön?

39

Én nem akartam bevonni a szabad akaratot, csak a determinisztikussághoz szóltam hozzá. Persze lehetett volna az is a példa, hogy mondjuk az izotóp lebontása kapcsol be egy gépet, vagy ilyesmi. Ennek az lenne a lényege, hogy a szubatomi világból kihozzuk a nemdeterminisztikusságot a macro világba (már ha tényleg nemdeterminiszikuts a szubatomi világ)

#40: Mert habár a determinizmus kizárja a szabad akaratot, a nemdeterminizmus se nem zárja ki, se nem bizonyítja. És legjobb ismereteink szerint nemdeterminisztikus világban élünk.

#41: Ja jó. A szubatomi világból a nemdeterminisztikusság már "ki van hozva", modern chipsetekben gyakori a kvantumos hardveres véletlenszámgenerátor modul, nem is kell magadnak mókolnod.

> "Csakhogy a fentiekből az látható, hogy nincs objektív most, objektív jelen"

> Csak az következik, hogy nincs megfigyelő független egyidejűség. Ez semmit nem árul el a determináltságról.

Mondom, abból induljunk ki, hogy a múlt eldőlt, változatlan. Ez ugyan nem bizonyítható, de az objektív világképünk alapja. Kvázi a fizika egyik axiómájának tekinthető. Nincs olyan, hogy holnapra megváltozik a múlt, mégsem tört ki a II. világháború. Ha az ellenkezőjéből indulnánk ki, akkor a világról szerzett minden ismeretünk esetleges lenne. Pont ezért mind a kauzálisan determinisztikus világkép – klasszikus fizika –, mind a nemdeterminisztikus világkép – pl. kvantumfizika – egyetért abban, hogy a múlt az fix, változatlan, befagyott, rögzített.

A különbség az, hogy a kauzálisan determinisztikus világkép szerint egy jövőbeli esemény kimenetelét egyértelműen ok-okozati viszonyok mentén meghatározza a jelen és/vagy a múlt. Lehet, hogy a dobókocka még nem esett le, de hogy melyik oldalára fog esni az már eldőlt legkésőbb abban a pillanatban, mikor eldobták, hogy melyik oldalára esik, az attól függ, hogy milyen nagyságú és irány sebességgel, perdülettel dobtuk el, milyen az asztal felülete, milyen a légmozgás stb… Ha minden adatot ismernénk végtelen pontossággal, akkor ezekből tévedhetetlenül előre ki tudnánk számolni azt, hogy melyik oldalára esik a kocka.

A nemdeterminisztikus világkép szerint a múlt befagyott, a jövő viszont nyitott. Az, hogy a részeg ember merre ment, az egyetlen útvonal. Hogy merre fog menni? Sokféle görbét követhet, ezek mind-mind egy-egy potenciális jövő. A jelen az a pillanat, amikor a sokféle potenciális következő lépésből az egyik örökre realizálódik, a többi meg elvetődik. Ha 0:59:59-kor nézem akkor az, hogy 1:00:00-kor balra vagy jobbra lép? Mindkettő potenciálisan bekövetkező jövő.1:00:00-kor viszont a lépés megtörténik, 1:00:01-től ez az ominózus lépés balra történt, és ez így is fog maradni. Nincs olyan, hogy 1:00:05-kor történik valami, amitől az 1:00:00-kor lépett lépése mégiscsak jobbra lépéssé válik.

Ezért van kitüntetett szerepe a jelen pillanatának, mert ez a határvonal a nemdeterminisztikus világképben a „befagyott” és a „nyitott” lehetőségek között. És a relativitáselmélet mutat rá, hogy ilyen jelen objektíven nem létezik. Nem tudsz olyan jövőbeli állapotot mondani, amihez ne tudnék adni egy olyan sebességű és távolságban levő megfigyelőt, aminek ez a jövőbeli esemény már a múlt része, ilyen módon fix, eldőlt, befagyott.

~ ~ ~

> A kvantummechanika meg nem determinisztikus.

Ehh… Nem tudom mi a fenének koptatom a billentyűzetet. A kvantumfizika egyedül a kauzális determináltságot cáfolja, azaz hogy a a jövőbeli állapot valamilyen módon a jelenbeli állapotoknak a függvénye.

Vegyünk egy matematikai példát. Van egy sorozatom:

1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8…

Te látod a sorozat elemei közötti egzakt összefüggést, mintázatot. A sorozat múltbeli vagy jelenbeli eleméből ezek mentén ki tudod számolni a sorozat következő, meg az azt következő elemét. 5-nél tartunk? Akkor 6 lesz, majd utána 7.

Vegyünk egy másik sorozatot:

9, 7, 3, 7, 8, 5, 4, 1, 6…

Nincs egzakt mintázat. Ilyen-olyan módszerekkel vizsgálva is azt találod, hogy nincs mintázat. Más elemzés mentén akár eljuthatsz oda is, hogy bizonyítottan nem lehet mintázat. A sorozat következő eleme nem a sorozat előző elemeitől függ, abból nem számolható ki.

A 8-nál tartasz és meg kellene mondani, hogy mi a sorozat következő eleme? Nem tudod. Nem tudod, mert nem a sorozat előző elemei által meghatározott. Azt tudod mondani, hogy a sorozat következő eleme éppúgy lehet 5 vagy 1 vagy 3, és egyiknek sincs nagyobb esélye a másiknál.

Én viszont tudom, hogy a sorozat következő eleme az 5-ös lesz, az azt következő elem meg a 4-es. Nem azért, mert az előző elemekből ez számolható ki, hanem mert ilyen ez a sorozat.

Nyilván itt van egy kauzális viszony, a sorozat elemei azért azok, amik, mert én a múltban úgy döntöttem, hogy ezeket a számjegyeket írom le, tehát itt az, hogy a sorozatban a 8 után az 5 következik, az az én múltbeli döntésem eredménye. De ezt most tegyük félre.

A világ egy négydimenziós állóképként is értelmezhető, ahol nyilván az idő a negyedik dimenzió. Az idő telése nem más, mint az egyik kiterjedése ennek a négydimenziós világnak, az időpillanatok csak háromdimenziós metszetek – mondjuk azt – a sorozata. Az, hogy mi látszik a metszeten, az nyilván változik, de maga az egész négydimenziós állókép nem. Márpedig ha a világ ilyen, akkor attól, hogy az egyik metszetből nem lehet a következő metszetre következtetni, attól még lehet ténylegesen állókép ez az állókép.

Einstein relativitáselmélete kimondja, hogy teljesen determinált univerzumban élünk - nem, a relativitáselmélet ilyent nem mond, de sokan hiszik, hogy igen. Az értelmezés nem egyszerű, tehát bárkinek joga van tévesen bármit gondolni, de nincs lehetősége téves valóságban élni.

A természet működik. Azaz változás van benne folyamatosan. E változás nem valami cél szerint történik, hanem valami szabály szerint. Einstein arra jött rá, hogy ez nem valami abszolút világban történik, hanem - ahogy közkeletűen mondják, minden mindennel összefügg. Csak nem egyformán.

Ebbe a szép világképbe bezavart az élet, az evolúció, annak is az a foka, mikor megjelent a homo sapiens. E pillanatban ugyanis megjelent egy új fogalom, az akarat, a szándék. A kő bármilyen helyzetből indulva ugyanúgy viselkedik, engedelmeskedik az erőtörvénynek. Van belőle pár. Az ember viszont bármely helyzetből indulva a saját szubjektív és mások által nem ismert akarata szerint működik (azért az ember is a természet része, vizsgálható, és kiderül róla, hogy az akarata bár sok tényezőtől függ, fő vonásaiban megismerhető). Itt vagy például te. Akik jól ismernek, tudják, hogy le fogsz vizsgázni. Sőt, egyesek azt is, miféle motivációk visznek rá erre. Egyáltalán nem szükséges ezt neked is ismerned. Csak egy példa erre: számos manipulált ember állít hajmeresztő dolgokat, mert elhiszi, ugyanis nincs képessége cáfolni, ugyanakkor nem is akarja, mert van hozzá motivációja (ezt ez esetben asszociációnak hívjuk).

Fő kérdésedre: azért tudnak változtatni az életükön, mert cselekvésük bizonyos mértékig múlik saját akaratukon, függően számos ismerettől, amelyet az élet során szereztek (ezt röviden tudásnak/képességnek hívjuk).

Itt vagy te. Úgy gondolod, nem a motivációd által meghatározott a döntésed a vizsgát illetően. Helyes. Ez esetben te egy akarat nélküli báb, anyag vagy, nem ember. Más emberek például alkalmas tapasztalat alapján hozhatnak ugyanilyen helyzetben veled ellenkező döntést. A motivációjuk az új megismerésből hozott döntés, miszerint egy ellenkező cselekvés hasznosabb számukra. És emberek, sőt, gondolkodó emberek lévén, képesek döntéseket hozni.

45

Az utolsó bekezdés kapcsán felmerült bennem egy kérdés. Először is, gondolom nem feltétlen "egyenes" az a 3D-s szelet, ami a jelen (ez lenne a magyarázata annak, hogy sebességtől függően máshogy telik az idő, azan sebesség befolyásolja a metszet alakját?)

De a kérdés: mi okozza, hogy úgy tűnik, mintha mindig másik szelet az aktív? Tekintve, hogy az időt telni érzékeljük, valamiféle mozgás van, a jelen "mutató" megy előre? Akkor ennek is kell lennie valamilyen időfogalomnak, ami akkor az 5 dimenzió lenne? És ez így tovább a végtelenségig?

#45

"Ezért van kitüntetett szerepe a jelen pillanatának, mert ez a határvonal a nemdeterminisztikus világképben a „befagyott” és a „nyitott” lehetőségek között. És a relativitáselmélet mutat rá, hogy ilyen jelen objektíven nem létezik."

Kedves 2*Sü!

Azt írod, hogy a a jelen pillanat a "befagyott" és a "nyitott" állapot közötti határ. Én ezt csak egy megfigyelő szempontjából tudom értelmezni. A megfigyelő szempontjából pedig az számít, hogy ő mikor tudja érzékelni (leghamarabb) a jelenséget. Hiába robban fel egy csillag (az én szemszögemből nézve) száz fényévre ebben a pillanatban, én erről a relativitás elmélet szerint még száz évig nem tudok tudomást szerezni, így az én szemszögemből száz évig ez még egy nyitott kérdés. Ha pont akkor, amikor robbanás fénye ideér, elhalad mellettem egy űrhajó a fénysebesség felével, ő természetesen azt fogja mondani, hogy a robbanás nem száz éve történt, hiszen az ő szemszögéből más lesz a csillag távolsága, így más idő alatt ér el hozzá a fény (hasonlóan ahhoz, amit a 28. válaszodban leírtál). De a robbanásról ugyanakkor szerez tudomást, ugyanakkor "fagy be" számára a csillag lehetséges állapota.

"Nem tudsz olyan jövőbeli állapotot mondani, amihez ne tudnék adni egy olyan sebességű és távolságban levő megfigyelőt, aminek ez a jövőbeli esemény már a múlt része, ilyen módon fix, eldőlt, befagyott."

Ha velem történik valami, arról egy távoli megfigyelő egyértelműen csak az esemény megtörténése után szerezhet tudomást. Addig nincs információja az eseményről, így az állapota nem "fagyhatott be" számára.

"Nyilván itt van egy kauzális viszony, a sorozat elemei azért azok, amik, mert én a múltban úgy döntöttem, hogy ezeket a számjegyeket írom le, tehát itt az, hogy a sorozatban a 8 után az 5 következik, az az én múltbeli döntésem eredménye. De ezt most tegyük félre."

Ez szerintem nem annyira félretehető. Pont az a lényeg, hogy azért tudod, hogy ez lesz a sorozat következő elem, mert te találtad ki. Vagy én például azért tudom, hogy 5 lesz a következő elem, mert láttam már korábban leírva. De ha nincs semmilyen információm, akkor meg tudom jósolni, mi a következő elem? Mert ha nem, akkor nem determinisztikus a sorozat szerintem. Akkor viszont nem értem a példádat.

"A világ egy négydimenziós állóképként is értelmezhető, ahol nyilván az idő a negyedik dimenzió. Az idő telése nem más, mint az egyik kiterjedése ennek a négydimenziós világnak, az időpillanatok csak háromdimenziós metszetek – mondjuk azt – a sorozata. Az, hogy mi látszik a metszeten, az nyilván változik, de maga az egész négydimenziós állókép nem. Márpedig ha a világ ilyen, akkor attól, hogy az egyik metszetből nem lehet a következő metszetre következtetni, attól még lehet ténylegesen állókép ez az állókép."

Ezt megint nem nagyon értem. Ezt is arra írod példának, hogy egy nem kauzális rendszer lehet determinisztikus? De hát amit az utolsó mondatban leírsz (egy adott pillanat állapota alapján nem lehet meghatározni a rendszer (univerzum) egy későbbi állapotát) az definíció szerint azt jelenti, hogy a rendszer nem determinisztikus!