Ha egy fiú kimarad a tini szerelemből akkor normális hogy 20 éves korára megkeseredett depressziós incel lesz?

Én teljesen megértelek. 31 éves voltam, mikor először lett barátnőm, ha valaki, hát én pontosan tudom, milyen az, mikor nagyon vágysz rá és mégsincs senki.

Keresztülmentem ezernyi megaláztatáson, kisebb-nagyobb beszólásokon, amit még az is tetézett, hogy látás-és mozgássérült is vagyok. Szerintem el tudod képzelni, mit gondolhattam magamról.

Ne érts félre, én ebből az egészből nem azt akarom kihozni, hogy te egészséges vagy, én meg sérült és nézd meg, én mégsem viselkedtem így, szó nincs ilyesmiről. Mindenkinek a saját problémája a legnagyobb és teljes mértékben megértem a frusztrációdat, azt is, hogy úgy érzed, nem éri meg máshogy viselkedni, hiszen akkor sem lett barátnőd.

Teljesen átérzem a problémádat, ha egyet tényleg a legnagyobb jóindulattal mondhatok, az az, hogy először saját magaddal jöjj tisztába, abban az értelemben is, hogy tudd, te milyen vagy, mit szeretnél egy lánytól és te mit tudsz adni.

És ez most nem a "keresgélj a saját szinteden", hanem csak arról beszélek, hogy ha már nagyvonalakban tudod, kit keresel, akkor egy-egy esetleges elutasításnál már nem fog akkora csalódás érni, vagy már eleve nem is próbálkozol olyan lánynál, akinél látod, hogy az értékrendetek nem passzol.

31

Persze, egy idő után mindenki rájön ki lehet a szintje, csak az a baj, hogy azért a szintért már nem lelkesedik, főleg, hogy még azért is pitiznie kell meg sok mindent eltűrnie ami érthető mód nem éri már meg semmilyen szinten így marad az önkéntes cölibátus (ami tulajdonképpen önkéntelen, hiszen olyan nővel aki vonz nem lehetsz).

Jobb egyedül mindenképpen.

Pitizni egyáltalán nem kell senkiért senkinek. Ha a dolog nem indul be organikusan, akkor tovább kell állni. Ha valakivel kölcsönös az érdeklődés, nem kell kuncsorogni, minden kialakul magától.

Eltűrni sok mindent el lehet, mindkét fél csinálhat olyat egy kapcsolatban, ami a másiknak rosszul esik, bár ha jól értelmezem, te arra gondolsz, hogy "el kell tűrnöd a nők szemétkedéseit", de egyszerűen ez nincs így. Nem tudom máshogy megfogalmazni: vannak teljesen normális, vonzó nők, akik amellett, hogy jól néznek ki, még ráadásul normálisak is.

33

Igen de ezeknek a vonzó nőknek külsőre is vonzó férfiak kellenek. Itt esnek ki sokan a játékból mert még csak labdába sem rúghatnak.

Tehát nincs organikusan beinduló kölcsönös érdeklődés mivel első lépésben a külső miatt alakul ki.

Vonzalom alakulhat ki a külsőből, az érdeklődés akármilyen belső tulajdonság, vagy pl közös érdeklődési kör alapján kialakulhat, ami jó esetben vonzalommá, szeretetté, akár szerelemmé alakulhat.

Sok esetben egyébként azt látom, hogy a magukat nem vonzónak, vagy kifejezetten taszítónak tartó emberekkel semmi gond nincs, rengetegszer rossz tapasztalatok miatt alacsony az önértékelésük. Nyilván ha csak negatív megjegyzéseket kaptál a kűlsődre, ezt is fogod gondolni magadról, ha csak kudarc ér, persze, érthető, ha el vagy keseredve.

Nem tudom, a te esetedben mik azok a külső jegyek, amik szerinted ennyire rosszak, de szerintem eleve a párkeresés folyamán majdnem mindenkinek elég szűk rétegből kell válogatnia. Nem csak a kinézetük miatt, hanem pl abból adódóan is, ha olyan munkája van/olyan helyen tanul, ahol eleve kevesebbet tud érintkezni az ellenkező nemmel.

Viszont változatlanul hiszek abban, hogy ha nehéz is, meg lehet találni azt, akivel kölcsönös a vonzalom, a szimpátia.

Statisztikailag jóval több embernek nem jövünk be, mint ahánynak igen és ezzel nem lehet mit csinálni, ezzel az is így van, akiket te jóval "magasabb szintnek" gondolsz magadnál.

Ezer helyen ezerszer leírták már és remélem, nem érzed úgy, hogy lerágott csont lesz, amit mondok, de ha van egy hobbid, egy érdeklődési köröd, ami boldoggá tesz, fordíts időt arra, esetleg képezd magad, ha 20 éves vagy és van rá lehetőséged, tanulj, akár egyetemen, akár egy jó szakmát, teremts egy jó egzisztenciát, szerezz sok élményt. A kérdésed már eleve arról szólt, hogy normális-e, hogy megkeseredett, depressziós incel vagy. Az elkeseredettségedet értem, de vigyázz magadra! Nem ismerem a családi hátteredet, a szociális hálódat, de szerintem akitől tudsz, kérj segítséget. Ne azért, hogy lehessen barátnőd, hanem magadért. Még nagyon az elején vagy, ne csússz ebbe bele!

Olvasva itt a válaszokat, nem leszek új én sem, előttem már leírták, de mint nő, női oldalról nézve a pasikat, adok neked egy-két tanácsot, kérdező. Először is: a stílus, amit itt is képviselsz, frusztráltságról árulkodik, habár kaptál nem túl kedvesen megfogalmazott válaszokat is, amikben benne volt a lényeg, csak nem megfelelő stílusban előadva. A barátnőt, párt, társat, nevezzük, ahogy akarjuk, nem csupán akarni kell, mert az sose jó. Szeretnék pl.jó fizut, de csak nyolc általánosom van, szeretnék munka nélkül pénzt. Erre nagyon ritkán lehet példát látni, hogy ez sikerül. Sőt, igazából sose, a politikusokat most ne nézzük. Az életben mindenbe munkát kell fektetni, a párkapcsolatba is. És itt most nem arra gondolok, hogy próbálkozz be random csajoknál. Arra gondolok, hogy fejleszd magad. Ki szeretne egy panaszkodó, síró, negatív önértékelésű valakit maga mellé? Senki. Hidd el, felnőttként 90%-ban a személyiségen bukik el a dolog, persze nyilván számít a külső is. De a tinikorban elszenvedett sérüléseken, bármilyen fájók voltak azok, túl kell tudni lépni.

Én, mint nő, azt várom egy férfitól, hogy sok dolgot meg tudjon oldani, ne jöjjön zavarba problémáktól, legyen hobbija, és dolgozzon magán, mindig lásson célokat, akarjon fejlődni. Benned jelenleg ennek a szikráját sem vettem észre. Ha segíteni próbáltak, támadásnak vetted, visszaszóltál. Akármilyen nehéz is ezt elfogadni, a társadalom egy férfitól még mindig azt várja, hogy legyen férfi. Olyan, akire egy nő fel tud nézni, aki biztonságot tud neki nyújtani, (ezt most nem anyagiakra értem elsősorban), aki jó társaság, van némi humora, emellett jó hallgatóság is, lehet vele beszélgetni. Te ilyen vagy? Gondold egy kicsit át. Mit tudnál adni egy nőnek azon kívül, hogy otthon ülsz? Nem csak elvárni kell, adni. Azt kapod, amit te adni tudsz, és fordítva. Egy párkapcsolat működéséhez kellenek közös programok, közösen átélt élmények, különben bármilyen jól is indult, ellaposodik, vége. A kapcsolatot amilyen nehéz megtalálni, olyan, sőt nehezebb megtartani, hosszútávon élményekkel megtölteni. De erre is szükség van, azontúl kedvességre, előzékenységre.

Ha egy nőben sem látsz mást, csak egy pinát, már elnézést, ne számíts jóra. Nem mondom, hogy ez így van, ezt nem is rád értettem, de sok magát incelnek valló férfi ilyen. Rossz út. Ti rögtön barátnőt akartok, azonnal, a munkát nem teszitek bele, se a nő megismerésébe, se önmagatok fejlesztésébe. Ezen gondolkodj el.

Míg tőlünk nőktől is jogos elvárás, hogy legyünk otthonosak, háziasak pl., legyünk nőiesek, kedvesek, előzékenyek, nekünk is legyen hobbink, tudjunk beszélgetni, legyen személyiségünk, ne csak valami kocka, zombiként létezzünk. Mindazonáltal nem könnyű ez, én tudom. Mindenkinek vannak nehézségei vagy munka vagy párkapcsolat terén, esetleg mindkettő. De magadhoz illő párt lehet találni, ha a fentebb írtakat megfogadod, és túl tudsz lépni a sérelmeken. A való életet is lásd, ne az instán nyomuló modelleket, ismerkedj kicsit a női nemmel. Milyenek vagyunk, hogy lehet velünk interakcióba lépni.

Én sem voltam/vagyok jó csaj, és a munkám is olyan, (tanár), ahol a külsőm szintúgy problémás, lassan harminc évesen is tininek nézek ki, furi így tanítani pl. Ráadásul rohadt sok bántást kaptam régebben. Hát, nőként se túl jó ez. Viszont próbáltam túllépni rajtuk.

De érdekesnek tűnik, amit írsz, hogy 20 évesen el kell kapálni magad? Oké, hogy vannak vágyaid, amit szeretnél megélni, de wtf?! Már most temeted magad? Amikor előtted az élet? Majd esetleg 40, 50 évesen komolyan lehet venni ezeket a sirámokat, de akkor már tényleg lassan mindegy. Még előtted az élet. Viszont most kell kezdeni a változást. Nekem 27 évesen lett pl. kapcsolatom, sok tényező miatt, de ez most mellékes. Remélem segítettem neked.

“ Én, mint nő, azt várom egy férfitól, hogy sok dolgot meg tudjon oldani, ne jöjjön zavarba problémáktól, legyen hobbija, és dolgozzon magán, mindig lásson célokat, akarjon fejlődni”

Mi ez? Versenyezni kell érted?

Te mit tudsz nyújtani cserébe?