Miért lett lenéző és megkeseredett a párom?
Mikor megismertem kb 12 évvel ezelőtt, vicces, vidám, segítőkész, törődő, jószívű ember volt. Nagyon keményen dolgozott éveken keresztül.
4 évvel ezelőtt megvettük a saját házunkat ami ugyan felújítandó de a miénk, és vidékre költöztünk.
Beköltözés után nagyon lelkes volt, rengeteget dolgozott a házon, kerten hogy minden jó legyen. Őszintén csodáltam a kitartását mert én nem voltam ennyire energikus.
Az utóbbi időben azonban egy nagy személyiségváltozáson ment keresztül. A korábban kedves ember kioktató, lenéző lett. Sokszor leszól engem is és másokat a hátuk mögött amikor beszélgetünk. Egyáltalán nem empatikus.
Korábban mindent megbeszéltünk, hogy mi nyomja a lelkünket vagy milyen gondolatok foglalkoztatnak de az utóbbi időben teljesen el van foglalva magával, soha nem kérdezi meg milyen napom volt vagy hogy vagyok, sőt gyakran lekezelő és ok nélkül vitába keveredünk mert felkapja a vizet ha nem értek vele egyet vagy nem úgy akarok valamit csinálni ahogy ő gondolta.
Már-már paranoid módon áll a környezetünkhöz.
A saját sikertelenségét (vállalkozni akart) másokra fogja, hogy biztos azért nem kap megbízásokat mert ki van adva az embereknek hogy őt nehogy felfogadják, hogy elűzzenek innen (az amúgy nem túl értékes) házunkból. A vállalkozás sikeréért szinte semmit nem tesz, nem törődik a hirdetésekkel. Ha megbízást kap akkor lekicsinyli.
Időnként vannak depressziósabb időszakai amikor haszontalannak érzi magát, mert alig van jövedelme és rám kell támaszkodni a háztartásnak. Nekem ez nem gond, korábban volt már időszak mikor ő keresett többet. Jobban aggaszt a mentális állapota. Olyankor napokig nem alszik, olyan mint egy zombi, nyomasztják a gondolatok, az önvád stb és olyankor paranoiásabb is.
Javasoltam a pszichológust vagy inkább pszichiátert de fölösleges pénzkidobásnak gondolja és nem tudtam rábeszélni.
Aggódom hogy ez idővel csak rosszabb lesz és nem csak azt a szeretetreméltó embert veszitem el akibe beleszerettem, de látom hogy mentálisan kezd tönkremenni és irracionálisan viselkedik.
Mitől lett ilyen és mit tehetnék érte?
Lehetséges hogy rossz kategóriába írtam de úgy éreztem ide való..
Nálatok van szellemi és generációs ok is, és az egyik fele nálad keresendő. Mert, hogy te is rátetél "egy lapáttal" amiről mélyen hallgatsz.
Ebből a 3 összetevőből áll nálatok a dolog, és ez még csak a kezdet.
Talán az életkor és nem (férfi?) érdekes lehetne, de azt tudni lehet, hogy a paranoid hajlamok elég nagy baj. Szinte kódolva van egyesekbe és kezelhetetlen, soha nem javul, de romolhat az állapot.
Ha fiatal lennék, ilyentől én le is lépnék, annyira kiszámíthatatlan.
1-es. Köszönöm a választ. Én is úgy látom a sikertelenség nyomasztja, de azelőtt " fogjuk meg a munka végét" típusú ember volt és most meg mintha elmérte volna a farkát és azt hitte hogy sorba fognak nála állni a megrendelők anélkül hogy tenne érte. És nem értem honnan jön a lekezelő hozzáállás, sosem volt ilyen. Igen, keményen megdolgozott a pénzéért de amit más téren elért az nem egyenes út a sikerhez a mostani vállalkozásában.
2-es nem igazán értem milyen generációs dologról beszélsz, kifejtenéd?
Mindig támogató voltam az irányában az előző munkájában és most is. Nem nyúzom a pénzügyekkel mert kijövünk a keresetemből de nem tudom hogyan vezessem rá hogy teljesen kifordult magából. Nem a pénz érdekel hanem hogy céltalannak látom és ő is annak érzi magát. Sajnálom, mert látom hogy küszködik de én nem tudom hogyan segítsek és a bántó megjegyzései sem esnek jól amiket időnként elejt. Nyilván én sem vagyok hiba nélkül való de nem hiszem hogy én okoztam ezt.
Ismerős a helyzet..12 év alatt meg bőven tönkre tud menni az ember..de ahogy látom az írásokból, te csak hajtanád mint az igás lót..és azt is várod hogy vágjon ehhez jó pofát, amikor szerintem k..ára nincs kedve alapból hozzá..most kéne segíteni rajta.
Meg nem hagyni magad, hanem talpra állni, és nem lenne miért ki oktatnia, de 2023-ban ez 2 napig divat..szóval szakítás lesz..aztán csak sok szerencsét. 30f
Köszönöm a válaszokat!
A párom férfi, 41 éves.
4-es, én is attól tartok hogy valami kezdődő mentális betegség vagy állapot és nem szeretném hogy fokozatosan egyre mélyebbre menjünk benne míg már nincs visszaút. De nem tudom hogyan lehet valakit szakemberhez küldeni ha nem akar?
3-as remélem nem demencia, családban nincs hajlan szerencsére. És még nem gondolom olyan idősnek.
7-es nem értem miről beszélsz hogy hajtanám? És én a talpamon állok, nem tudom milyen divatról van szó. 30 elmúltam és nem fogok eldobni egy embert akit szeretek és egy kapcsolatot 12 év után ennyi miatt. A fele vagyon az enyém szóval a "szerencse" mindkettőnknek egyforma sok lenne ha szétmennénk. Amit nem szeretnék, hanem segíteni akarok neki.
8-as, itthon van általában, alkalmi megbízásai vannak, akkor napközben elmegy dolgozni. Havi 70-100 ezer körül keres.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!