Mennyire vagyok lemaradva ha 18 évesen soha nem csókolóztam?

Kérdező, heteroszexuális férfi vagyok, szóval mellélőtél. Lehet, hogy egy kicsit durva voltam, nem tudom. Szerintem jobb a szókimondás, a szembesítés, mint a sajnálás. Legalábbis ha jót akarok a másiknak. A sajnálkozás csak a szerencsétlenségtudatot erősíti. A düh amit esetleg keltek egy indulatos beszólással esetleg lehet egy motiváló hajtóerő.

Tehát nem rosszindulatból vagyok durva, pont ellenkezőleg!

De mondogathatod, hogy nem vagy motiválva, stb. és akkor minek változz.

De képzeld el, hogy milyen életet élsz így 5, 10, 20, 50 év múlva, és azt is, hogy milyenre vágysz! Biztos nem erre vágysz, és ez lehetne a motiváció. Persze ezért kitartóan kellene cselekedni.

szokásokon változtatni, újakat bevezetni.

Ha motiválódni akarsz, akkor bizony olvass, és ne csak fél évig. Na meg nem elég olvasni, meg hallgatni, meg nézni, nem elég, hogy tudsz valamit, ha nem csinálod. Hiába tanulod a matekórán az összeadást, ha később csakazért sem számolsz, még akkor sem, amikor kéne, mert "nincs motivációd". Ugye, milyen abszurd? Neked kell lépned, más nem lépheti, de az a büdös helyzet, hogy te azt várod, hogy valaki más csinálja, más oldja meg a te problémádat. Hát ezt nem lehet!

De mi volt a kérdésed célja? Szerintem nem megtudni akartál valamit, hanem megkönnyebbülni. Hát ez pont rossz. Az a feszültség ugyanis pont egy hajtóerő lehetett volna, mert érzed, hogy valami szar, valami vágyad van, és a vágy lehet motiváció, de te inkább itt ventillálod, megszabadulsz a feszültségtől, aztán panaszkodsz, hogy nincs motivációd. Naná, hogy nincs!

Ne csodálkozz!

Esetleg menj el egy pszichológushoz, ezt kőkeményen mondom.

Nyilván nem azért, hogy csókolózz, hanem azért mert ennél neked sokkal mélyebb problémáid vannak, csak azzal nem akarsz szembenézni, foglalkozni.

Egy orrhossznyival.

Egészen pontosan Orbán Pinokkió orrhosznyival.