Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mennyire vagyok lemaradva ha 18 évesen soha nem csókolóztam?
Már az is felmerült bennem hogy van-e értelme élni magányosan és hogy valaha lesz-e gyerekem, rettentően frusztrál a dolog pedig eléggé lényegtelenül hangzik viszont engem ez kiborít.
Még soha nem ismerkedtem élőben, nagyrészt mivel úgy érzem mindenki csak elutasítana és a mai "férfi magányból" kiindulva reménytelennek tanálom magam és még nem tudom hogy egyátalán a külsőmmel lenne a gond, pedig nem vagyok kövér.
Elolvastam, amit írtál, de volt egy sejtésem, ami beigazolódott. Hogyha korábban számítögép függő voltál, akkor ez okozta, hogy leépültek a társas kapcsolataid, mert az egyszerűen annyi dopamint termel, hogy mellette a való élet unalmasnak tűnik. Az emberektől való elidegenedés idővel szociális fóbiát okozott, amit ha nem kezelsz időben egyre rosszabb és rosszabb lesz, könnyedén depressziót okoz.
Nekem ez a felismerés 21 évesen történt, amikor azon kaptam magam nem vagyok boldog és nagyon rosszul esik egyedül szilveszterezni. Se barátaim, se párkapcsolatom nem volt és hihetetlen magányt éreztem. Problémát tetézte amit korábban is írtam, hogy nem tudtam kommunikálni és szorongtam, pékségbe alig voltam képes kérni magamnak valamit.
Mit tettem?
Elkezdtem tudatosan tenni a változásért, és a számítógépes és online dolgokat háttérbe szorítottam. Ezek egyszerűen annyira személytelenek és rombolják a szociális készséged, hogy muszáj nélkülöznöd. Ezen felül nyitottam világ felé, sokat olvastam a mindennapi történésekről, múltról, hogy tudjak másokkal miről beszélni. Mindenkinek segítettem, mindenki felé nyitottam és olyan programra is igent mondtam, amihez nem volt kedvem. Idővel lettek ismerőseim, barátaim ami hatására a szorongás teljesen elmúlt (2-3 év alatt). Ezt követően fókuszáltam barátnőre, ami szintén súlyos évek voltak, mert rengeteg lemaradásom volt a függőségem miatt. Rengeteg elutasításban volt részem, időnként szünetet is kellett tartanom, mert csorbult az önbizalmam, de mára párkapcsolatban élek, így biztosan állíthatom ki lehet törni abból a helyzetből, amiben élsz, csak kitartás és elhatározás szükséges!
Hogyha neked ez a felismerés 18 évesen már megtörtént, akkor 3 évvel hamarabb sikerült, mint nekem, ami rengeteget számít, sokkal jobb helyzetben vagy!
Ha így tudsz írni, egyáltalán nem hiszem, hogy túlságosan alacsony lenne az IQ-d.
Ráadásul a 23-as nagyon alaposan elmagyarázta, hogy mit miért tett, ezt te meg is tudod érteni. Az más kérdés, hogy a függőségedről nem akarsz lemondani, félsz a változástól, stb., annak ellenére, hogy érzed, rossz úton vagy.
Szóval csak kifogásokat gyártasz. De akkor nem értem, hogy miért tetted fel a kérdést, mit vársz tőlünk.
26-os, lehet nem "túlságosan alacsony" az iq-m, de elég alacsony ahoz hogy sz@r életem legyen.
Abban egyetértek hogy kicsit félek a változástól, de mégjobban attól félek hogy nem vagyok képes megváltozni és örökké ilyen maradok, ez nem teljesen kifogás hanem reménytelenség.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!