Mennyire vagyok lemaradva ha 18 évesen soha nem csókolóztam?

2-es, ezt hívják "későb érésnek", nálam ez nemcsak ebben okoz problémát hanem minden szituációban amiben szociális késségre van szükség teljesen lerombolja a bizalmam, minnél inkább beleszokok a társadalomba annál inkább depressziós leszek.

Márcsak azért érzem hogy mindenki csak "viszautasítana" mivel az emberek nagyrész megsajnál és olyan kisgyerekként bánik velem, pl. nem mernek lecseszni ha valamit elrontok pedig másokat simán képesek elküldeni a pics@ba, én igyekszem az energiámmat belefektetni hogy ne legyek az a túlcsendes szinte már "észrevehetetlen" tipus, de mégis úgy érzem hogy képtelen vagyok boldog lenni az emberekk közt, sokszor igazából humoros is vagyok, de ezt csak akkor tudom kihozni magamból mikor jól érzem magam az adott helyzetben, anékül egy unalmas "bévalb@szott" vagyok.

A külsőmről ennyit:Lassan 3.hete elkezdtem szedni testépitő anyagot és elkkezdtem annó tornázni, csakhogy ekkor még volt is rá motivációm, láttam a jövőmben a reményt, sőt egy idegen nyelvet is elkezdtem tanulni kb 1.hete, csakhogy hetente 1-2x vagyok úgy hogy van életkedvem, látom az értelmét továbbfejleszteni magam hogy ezektől jó jövőm lesz, csakhogy minden alkalommal miután az emberek közt vagyok teljesen elmegy az energiám, olyan mint ha az emberek elszívnák belőlem azt.

Itthon pedig napi szinten a poklom élem ami megint rátesz egy lapáttal, egyszerűen olyan mint ha idióttákkal lennék körülvéve az egész életem során akik elvárják tőlem hogy én már GENETIKAILAG egy nagyon inteligens ember legyek úgy hogy ők egy kicsit se tesznek ezért hogy azzá váhatsak sőt visszatartanak , fölösleges negatív ingereket váltanak ki belőlem...