Mennyire vagyok lemaradva ha 18 évesen soha nem csókolóztam?

Rágódsz, hogy le vagy maradva, mert még nem csókolóztál, közben képtelen vagy emberekkel szóba állni, és még sok mást se tudsz, ami alap lenne.

Tudod, ebben az esetben nem a csókolózás hiánya a gond, hanem egészen más. Ezt már leírták, de nem akarsz azzal foglalkozni.

Jó szorongást kívánok, ha ezt választod. Ha viszont már meguntad, akkor jó felszabadulást! Te döntesz, a te életed, és már felnőtt vagy, felelős a saját életedért.

Javaslom, menj pszichológushoz, a számítógépről meg kattanj le!

Tűzz ki célokat, tanulj, stb. keress hobbit. Járj sportolni, kirándulni...

Az a helyzet, hogy írhatunk neked ezer tanácsot szépen megköszönöd, vagy írod a kifogásokat, hogy miért nem csinálod, de nem teszel semmit magadért, csak marcangolod magad, itt agonizálsz.

Tök egyértelmű tanácsokat kaptál, hogy mit kéne csinálni, de te csak azt írod, hogy nincs motiváció, közben szorongsz, hogy nem haladsz.

Ember! Azért nem haladsz, mert nem lépsz előre, és azért nem lépsz előre, mert nincs motivációd...

Vágod, hogy mit akarok mondani?! Te vagy a magad ellensége, nem a társaságtól kell félned, hanem a magánytól. Menj emberek közé, ha csak buszozol egyet, már az is több a nullánál.

Korb úgy írja a könyvében, hogy kicsit szembe kell szállnunk az agyunkkal, tehát az ember nyilván depressziósan nem akar elmenni sétálni. Valahogy úgy írja, hogy "Köszönjük meg az agyunknak a véleményét és menjünk el sétálni."

Tehát kedvünk, és motivációhiányunk ellenére.