Magyarországon a Japánban gyártott animéket (méltatlanul) még mindig egyszerű meserajzfilmeknek tartja a többség, ami (szerintük) kizárólag csak gyerekeknek való?

Hát azért ezzel vitába szállnék, szüleim korosztálya esetleg, de én meg a 90-es évek vége óta nézek animét, és a fiam már 14 éves, szóval gondolom felnőttnek számítok.

Persze tudom nem én vagyok az átlag, de a baráti köröm jókora része (35-40 közöttiek) azért néha megnéz egy egy ismertebb sorozatot, de legalábbis tisztában van vele, hogy mi az.

Idén Svájcban jártam megvenni az ott megjelent, legújabb Dragon Ball Super mangát.

Hol találtam meg?

A gyerek részlegen. Külön az a angol és a német verzió is a gyerekkönyvek között volt.

Szóval úgy tűnik, hogy Európában a manga/anime gyerekmese. Így tekintenek rá.

Pedig némelyik kifejezetten felnőtt tartalom.

#14

Ez elég gyenge példa, mivel a Dragon Ball ténylegesen shounen, vagyis tiniknek szól, ilyen szempontból a "gyerek" annyira nem áll távol.

Majd ha látsz a gyerek részlegen mondjuk egy Devilman: Crybaby-t vagy Higurashi-t, akkor szólj.

#15

Utólag eszembe jutott, hogy a német részlegen az LMBTQ mangák el voltak különítve egy másik polcra, és be voltak csomagolva.

Ezeket leszámítva az összes manga gyerekkönyvnek volt minősítve.

Kb. egy éve nézek rendszeresen animét, 35 éves vagyok. Korábban is megnéztem egyet-egyet, legelső anime, amivel találkoztam az... 🥁 (dobpergés)

Nils Holgersson csodálatos utazása a vadludakkal.

Hogy miiii? Teszi fel a kérdést plafonig felszaladó szemöldökkel, padlóig leeső állal az átlagember. Hát, a helyzet az, hogy svéd-csehszlovák-japán koprodukcióban készült, technikailag anime. De van még jó pár ilyen, 80 nap alatt a Föld körül Willy Foggal, A repülő ház, Maja a méhecske, Barba papa Csip-csup csodák... Csak ezeket szerették "máshogy" hirdetni Magyarországon, francia, holland, kanadai meg mit tudom én milyen "rajzfilmnek" beállítani. Pl. emlékszem, mikor a 90-es évek végén bejött az RTL Klub meg a TV2, gyakorlatilag a kereskedelmi televíziók hajnala, a Candy-Candy a műsorújságban konkrétan francia animációs mesefilmként volt körbeírva...

De példának ott a Ginga Nagareshobi Gin, magyarul Ezüst Nyíl. Szüleim piacon vették meg VHS-en, a papírdobozos másolt verziót, más világ volt akkor. Eladó is annyit tudott, hogy valami kisfiúról meg a kutyájáról szól. Végülis igaz, csak mondjuk vannak benne grizzli medvék is, amik embereket ölnek, a kutyák meg nagy falkát alkotnak, harcolni a medvékkel... Már felnőttként utánakeresve, az eredeti sztorit áthelyezték Alaszkába a magyar szinkron szerint, ami az animét 4 másfél órás részre vágta össze, olyan módon, hogy a legvéresebb jeleneteket kivágták, de nyugodjon meg mindenki: maradt benne bőven így is. Ezek a kivágások itt-ott csúnyán rontja a sztorivonalat. Egyik percben az egyik kutya még egyben van, másik pillanatban vérben fekszik és elpusztul. 7-8 évesként se értettem már, hogy ezt hogy? Szüleim meg mikor megtudták (meglátták) mi ez, nyilván tiltották, de akkor már láttam.

Amire kiakarok lyukadni, hogy valamiért a magyar köztudatban nem tudta kivívni azt a helyét az anime, amit amúgy megérdemelne. Mert ez egy nagyon mély műfaj, több alműfajjal, hogy felsorolni se egyszerű. Persze ezek átfedésben vannak egymással, nem de kiindulási alapnak megfelelőek. Ezek a kategóriák pedig nagyrészt be is határolják, kik a célközönség (de ez nem jelenti azt, hogy csak ők nézik, nézhetik).

Ha már Dragon Ball. Valaki írta, hogy Svájcban a mangát gyerekrészlegen találta meg. Na... attól ez nem jelent semmit. Könyvesbolti alkalmazottak odatették. Magyarországon meg képregények között találkoztam mangával könyvesboltban. Amúgy az se segítette az animék elterjedését, hogy pl. pont a Dragon Ballnál terjedt el az az urban legend, hogy egy gyerek hangos "varázsfelhő!" kiáltással kiugrott a lakótelepi lakás 10. emeletéről. Varázsfelhő meg nem gyütt... Az ORTT meg is répázta az RTL-t, hogy délután vetíti, szülők simán felnyomták az animét, az RTL-nek meg nem volt ez annyira buli, átrakta az éjszakai sávba, ahol meg senki se nézte szinte.

Vannak animék, amik nem gyereknek valóak, nem azért, mert "olyan" jelenetek vannak benne. Hanem azért, mert egyszerűen olyan a törtênet, hogy a megértéséhez szükséges egy megfelelő értelmi és érzelmi érettség. Persze, vannak fura animék, hentai, ecchi animék, amik miatt fejben az van meg sok embernek, hogy akkor az animékben csöcsök, bugyik, meg perverzió van. Ez csak egy aprócska szelete csak.

Kb. olyan, mintha az amerikai vígjátékokat a Ne légy barom alapján ítélném meg... Azt nem értem, ha az ember nem ismer valamit, akkor mi alapján mer egyáltalán véleményt alkotni róla? Vagy tolja tovább a biciklit, ha nem veszi a fáradtságot és utánajár, mi is ez. Persze akkor meg az van, hogy belenéz random egybe, ami népszerű (Naruto, Bleach, Death Note, stb), neki az pont nem tetszik, aztán "na én megmondtam". Ilyenkor áll az ember a hülyeség hegy tetején, mikor azt hiszi, szakértő lett a témában. Milyen filmeket, sorozatokat, könyveket szeretsz? Ha ilyen témakörű animéket keresel, akkor nagy valószínűséggel tetszeni fognak. Nagy valószínűséggel. Ha meg nem érdekel abszolút, arra se veszed a fáradtságot, hogy megismerd ezeket a tartalmakat, ne alkoss véleményt se, mert nem tudsz mi alapján. De ez az élet minden területére igaz, mert ha olyanról alkotsz véleményt, amit nem ismersz, megtudják, hogy nem is tudod miről beszélsz.

Mindenből lehet kedvence, és saját maga eldöntheti majd, hogy mit szeret. Nem mondtam, hogy nem. Most is eldöntheti, de egyelőre a mi, szülei, határain belül. 7 évesen még neveljük, egyelőre a saját értékrendünket igyekszünk átadni neki, és azt nézi, amit mutatok/mutatunk neki, az általunk megfelelőnek tartott tartalomból választhat. Mi ilyen család vagyunk. Nincs kezébe nyomva a telefon, hogy nyomkodd, hanem együtt nézünk és olvasunk meséket, illetve együtt járunk színházba a korosztályának megfelelő előadásokra, vagy akár koncertekre meg balettra.

Egy éppen 7 éves elsősről beszélünk. Liberális gondolkodásúak vagyunk egy szintig, de nem annyira, hogy elédobjuk a netet, aztán böngésszen Isten tudja milyen videókat. És bizony japán animéket se. Még ne. Ha később érdekli majd, akkor hajrá.

És igen: MI, azaz a család, ilyenek vagyunk. Függetlenül attól, hogy neked erről mi a véleményed, mi így élünk. Engem is így neveltek, és én is így nevelem a gyerekem.

Amúgy most Vukot néztünk színházban, aztán mesében, és most olvassuk együtt. Nem panaszkodott, hogy helyette inkább TikTok videókat akarna nézni.