Van más megoldás az öngyilkosságon kívül?

19 éves fiú vagyok, és sajnos homoszexuális. Egészen múlt hónapig titkoltam, de már nem bírtam tovább, ezért a legjobb barátaimnak (3 lány és egy fiú) valamint anyukámnak végül bevallottam. Ők jól fogadták, és azt mondták, hogy mindenben támogatnak.

De egész egyszerűen én ezt nem bírom megemészteni, nem tudok így élni. El tudjátok képzelni mennyire szörnyű érzés az, hogy fiú létedre más fiúk tetszenek? Undorodom magamtól. Már évek óta úgy telnek a napjaim, hogy egyfolytában csak sírok, és nem bírom elfogadni. Nem akarok ilyen lenni. Ha nem lehetek normális, akkor inkább ne is legyek.

Azzal nyugtattak, hogy majd jön egy srác egyszer, és minden jobb lesz. Szörnyű érzés volt még hallani is, hogy azt kell mondaniuk, hogy egy "srác"... Egy fiúnak egy lány kéne jöjjön, nem egy srác. Mégis, nem vonzódom kicsit sem a lányokhoz.

Most pedig egyre rosszabb, van egy fiú a munkahelyemen, aki nagyon brutálisan megtetszett, és sajnos elég jóban is vagyunk. Nem akarom ezt. Nem akarom, hogy fiú létemre azon gondolkodjak, hogy de jól néz ki ez a fiú, és bár megérinthetném, megölelhetném. Fiú vagyok, nem tehetem. De mégis mindig rajta jár az agyam, mindig látom magam előtt. Nem bírom már. Minden nap úgy dolgozom, hogy ég a szemem az előző napi sírástól.

Nem bírom már. Amúgy amatőr író vagyok, és mint látjátok, két összefüggő értelmes mondatot nem vagyok képes leírni. Kavarognak a gondolatok... Sokszor öngyilkos akartam lenni, de gyáva vagyok, az utolsó pillanatban mindig megtorpantam.

Mit tegyek? Nem fogok tudni megszabadulni az érzésektől, ugye? Hiába is akarom...