Meleg főiskolai oktató merje-e tudtára adni a neki szimpatikus főiskolás fiúnak (akit már nem tanít), hogy szívesen barátkozna vele?

Levelezés zajlik köztünk, élénk és intenzív e-mailváltás teszi színessé a napjainkat. Természetesen ezt sem én kezdeményeztem, hanem ő. A levelei tele vannak mosolyjelekkel és egyéb emotikonokkal, a mondataiban gyakran előfordulnak kétértelmű, huncut utalások, kópés célzások. Pl. a tegnapi levelében ez állt: "Ma a buszon hosszan szemeztünk a szemben ülő sráccal. Gyönyörű szemei voltak. Azon gondolkodtam, kinek a szemeire emlékeztet ez a csodás tekintet! Aztán rájöttem: a Te szemeidre! Neked vannak ilyen fantasztikus tengerkék szemeid, el lehet veszni, meg lehet mártózni a tekintetedben. Ahogy ezt most leírom, belesajdul a szívem a hiányodba! Miért is nem lehet Téged valahogy ide teleportálni vagy engem oda Hozzád, hogy ne kelljen nélkülöznöm a tengerkék szemek simogató tekintetét!" Most erre mit válaszoljak? Le vagyok blokkolva.

De mit lehet erre válaszként írni? Erre csak azt lehetne írni, hogy "utazz ide", azt várja, hogy meghívjam magamhoz. De meg merjem-e hívni, be merjem-e engedni a lakásomba, az életembe?