Meleg főiskolai oktató merje-e tudtára adni a neki szimpatikus főiskolás fiúnak (akit már nem tanít), hogy szívesen barátkozna vele?

Nem akarok nevetségessé válni. Nagyon félek attól, milyennek tűnhetek egy nálam 15 évvel fiatalabb fiú szemében. Azt tudom, hogy kedvel. Egyelőre még az imádott (volt) tanára vagyok. De hogy lesz az imádott tanárból az imádott férfi? Sose felejtem el az egyik sokkoló élményemet a tanári életem első éveiből. Egy éjszakai sétám, kóborlásom idején szembejött az utcán egy meleg tanítványom egy idősebb férfival, egymás vállát átkarolva imbolyogtak felém. A fiú későm ismert fel engem, s zavartan mutatta be az idősebb férfit: - Tanár úr! Engedje meg, hogy bemutassam az édesapámat. - Sose felejtem el, ahogy az idős férfi arca elszürkült erre a mondatra, ott helyben húsz évet öregedett egy perc alatt, morgott valami udvarias frázist, aztán továbbmentek. Én senkivel nem akarok így járni. Eddig sosem volt fiatalabb barátom. Inkább 8-9 évvel idősebb. Félek, ez a fiú csak a körmeit próbálgatja rajtam, a hódítóerejét, sármját teszteli. Én már nem vagyok fiatal. A kudarcok, csalódások egyre jobban megviselnek. Ez a fiú még fiatal, dagad az önérzete, nem hal bele egy kapcsolat felbomlásába. Szépen továbblép, keres mást. Én már nem így működöm. Belehalnék egy szépen induló kapcsolat elhalásába, kimúlásába.

Félek, hogy a számára csak kísérleti alany lennék. Már most elkezdett velem "kísérletezgetni", pedig még nem járunk.

A múltkori beszélgetésünk alatt azt mondta, hordhatnék fiatalosabb frizurát és öltözködhetnék bátrabban is. Felajánlotta, hogy eljön velem ruhavásárláskor segíteni. Azt mondta, öreges, "trottyos cuccokat" hordok, de közben nevetett rám és csillogott a szeme. Ha igazán szeretne, nem a külsőmet nézné és nem akarna átalakítani. Én már ennyi évesen úgysem fogok stílust váltani. Még a kedvesem kedvéért sem.