Lányok! Összejönnétek olyan sráccal aki hisz istenben?

Ateista vagyok, de nem zavar, ha a párom, vagy a barátaim vallásosak. Egy kikötésem van, ha én tiszteletben tartom a vallását akkor ő is tartsa tiszteletben azt, hogy nekem nincs és ne próbálja meg lenyomni a torkomon az Isten hitet.

milyen furcsa, hogy ateista vagy, és mégis elfogadsz olyan barátot/barátnőt, aki vallásos. úgy értem, gondolkodásban ez akkora különbséget eredményez, ennél fogva a mindennapi életben is, hogy furcsa egy ilyen pár. én nem bírnám, ha belecsap a villám egy fába, akkor a barátom mondaná, hogy ez isten haragja, vagy a f asz tudja. :D

Az istenhitnek is vannak fokozatai. Azt én sem bírnám elviselni, ha minden tudományt és realitást félredobva Isten akaratának hinne mindent. De a többség nem ilyen elvakult.

Nekem vallásos a barátom és az egész családja is. Én nem. Mégis szeretjük egymást. Ő nem játszik hittérítőt, én meg nem sátinstáskodok (nem mintha az lennék). Ennyi.

#9: Nem képzeltelek fanatikusnak. Engem az ilyen apróságok is bosszantanak, mint az imádkozás, ilyen a természetem. Sikerült elég rossz tapasztalatokat szereztem a keresztény hittel kapcsolatban, hogy megutáljam (és ez a lista azóta is csak bővül). Egyébként azt nem állítottam, hogy nem fogadom el a hívő embereket. Felőlem mindenki abban hisz, amiben akar. Szimplán nem választanék ilyet páromnak, ennyi. Ettől most rossz ember lennék? Nem hiszem, csak reálisan gondolkozom. Nem jönnénk ki jól, ezért kár lenne erőltetni a kapcsolatot. Szerintem a fontosabb dolgokban jó, ha egyeznek a felek. Nem mondom, hogy mindenkinél lehetetlenség összeegyeztetni a vallási ellentéteket, de az én esetem ilyen. Nem vagyok kíváncsi az egészre. Még egy picit sem. Jobb, ha a párok megtudják érteni a másik világát. Ha ez nekem nem menne, nem hiszem, hogy tudnék kötődni bárkihez is.

Igen, mivel én is hiszek