Haragszik a barátnőm? Ez tényleg akkora nagy gond, hogy felmerüljön a szakítás?

#53 Úgy élünk együtt, hogy eredetileg csak lakótársak voltunk, így ismertük meg egymást, csak sok hónappal később jöttünk össze. Értelemszerűen nem költöztünk külön, amikor összejöttünk.

#54 Eszemben sincs kidobni. Szeretem őt.

#55 Meg tudtuk beszélni szerencsére. Bővebben beavatott abba, hogy miért van ennyire kiakadva, ha látják a hasát. Régebben balettozott, és ott mindig szóvá tették neki, hogy nem elég vékony, a többi kiscsaj anno gúnyolta, emiatt soha nem érezte jól magát... Aztán úgy röviden előttem volt egy exe, aki erről tudott, és hát a csávó finoman szólva se volt normális, sokat rontott a helyzeten, és ezért takargatja ennyire magát.

Azt mondta, hogy tényleg szerette volna, azt hitte, hogy na most menni fog, nem lesz baj, meg amúgy jó érzés volt neki, amit csináltam, csak hát a végére beugrott neki az a sok rossz emlék, aztán kvázi "bűntudata" lett amiatt, hogy ennyire élvezte, amit "a legundorítóbb testrészével" (ezt ő mondta így) csináltam. Felmerült, hogy forduljon szakemberhez a traumák miatt, de nagyon elzárkózik a lehetőség elől, nem akarj harmadik embert beavatni, neki elég, ha rajta kívül erről az egészről csak az a barátnője tud, akinél volt, meg én.

Mondtam neki, hogy ha nem akarja, akkor nem csinálok vele ilyesmit, nyugodtan takargathatja magát, ha neki úgy jobb. Erre azt mondta, hogy ő szeretné, ha legközelebb megint azt csinálnám a hasával, de lehet sírni fog miatta. Abban maradtunk, hogy erre még térjünk vissza kicsit később. Én nem tudom, hogy mennyire lenne bölcs dolog visszatérni erre ezek után... Ő maga hozta fel, hogy szeretné, de tartok tőle, hogy rossz lesz neki utólag. Valami tipp?