Volt már valakinek itt abortusza?

Szia, nekem sajnos volt.

Felelőtlen voltam és fiatal. 5 hetes terhes voltam.

Fizikailag egyáltalán nem fájt, elaltattak a műtét 15 perc volt, utána kaptam fájdalomcsillapítót.

A lelki részével viszont én úgy vagyok (De ez nem általános ez csak az én teljesen személyes élményem), hogy én iszonyatosan megbántam. Őszintén szólva kicsit talán bele is kattantam. Közvetlenül utána próbáltm nem gondolni rá, de két három hónapon belül már szinte csak magzatok képeit nézegettem a neten, számolgattam, mekkora lenne a pocakom, későbbh mekkora lenne a gyerekem. Olvasgattam a lehetséges szövődményekről és napról napra jobban rettegtem, hogy nem lehet majd gyerekem. Nekem ez egy nagyon rossz döntés volt az életemben és nem tudom, hogy valaha tovább tudok e majd teljesen lépni.

De hangsúlyozom, egyáltalán nem biztos, hogy ez nálad is így lesz, ez csak a személyes történetem.

Bárhogy döntesz nagyon sok erőt és kitartást kívánok!

Kedves előző, pont az a dologban a csavar, hogy az abortusz esetén a "jobb lenne neked, ha" nem is értelmezhető... megkímélődsz az egésztől, a tudatosan átélt halálig bezárólag... avagy mitől lesz tragédia az Ember tragédiája... "Anyának érzem, ó Ádám, magam":)

Szóval egy szó mint száz, nagyon szivesen kitekerném a nyakát annak, aki anno a bioológiai anyámat az "addörökbe"-re rábeszélte - csak hát sajnos erre az embernek nincs igazán módja, az "addörökbe"-k nem szoktán tizen-huszonév után vállalni a felelősséget a presszúrájukért... voltaképp érdekes, de az egész történetben csak rájuk neheztelek, nem kicsit...

Egyébként félreértés ne essék, nem vagyok egy szuicid alkat, azzal, ha magamat kötöm fel, az elmúlt évtizedeket már úgysem lehet semmissé tenni, azokat át kellett élnem más felelőtlen "tanácsai" okán...

Hát ez így már eléggé ki van forgatva.

Mitől könnyebb egy gyerek örökbe adni, amikor már megszületett, a kezedben tartottad és ezután elszakítják tőled, és utána nem látod, mint megválni tőle, amikor még nem érez, nem élet, csak egy organizmus.

Egyik sem lehet könnyű, de lelkileg szerintem rosszabb egy már megszült gyerektől megválni.

Egyik sem egy kellemes döntés, az tuti, de az élet túl rövid hozzá, hogy azért "áldozd fel magad", mert másnak nem lehet gyerek.

off:

A Föld így is túlnépesedik, szvsz. ennyire nem kéne ragaszkodni mindig hozzá, hogy mindenkinek legyen gyereke minden áron, nincs természetes szelekció.

azért nem hinném, hogy minden örökbefogadott gyerek boldogtalan, jobb, ha esélyt kap az életre hidd el. Senki nem születik véletlenül!!!

Nézzétek meg ezt a videót!!

http://www.youtube.com/watch?v=UiF3LK5gx6g

Elég hosszadalmas engedélyezési procedúra előzi meg a műtétet ahhoz, hogy ki lehessen mondani: mindenkinek joga van hozzá, ugyanis minden adott ahhoz, hogy felelős döntést hozzon. Ezt pedig csak ő és csak akkor, abban a helyzetben hozza meg, amit kívülről senkinek nincsen joga megkérdőjelezni.

Tegnap voltam abortuszon 9 hetes volt a magzatom. Ő lett volna a negyedik gyermekem, védekeztünk, először hajlottam volna rá, hogy megtartsam, de így sem tudunk annyit adni a meglévőknek sem, amennyit szeretnék és amennyit érdemelnének (és nem csak anyagi téren), ezen kívül még jó néhány érv hozatta meg ezt a kemény döntést. Most is szenvedek tőle, de azt hiszem,inkább ezt bánjam, mint azt, hogy mégis megszülöm...bár azt nyilván soha nem ismerné be az ember őszintén.

A műtét nem fáj, az altatástól nagyon féltem, de életem egyik legjobb élménye lett az előtte lévő nyugtatóval együtt - soha nem szedek gyógyszert, úgyhogy rendesen kiütöttek, ami sokat segített a sokk feldolgozásában... Egy megyei kórházban voltam nyugat Mo-n, tegnap nyolc ilyen műtét volt, mindannyian hazamehettünk este.