Mit gondoltok egy ilyen lányról?
Ha valakinek ritka nehéz az élete, pokoli és kilátástalan, túl a sokadik depresszión még mindig azt állítja, hogy ő nem lesz öngyilkos, mert nem veszi el magától az esélyt, hogy jobb legyen. Fiatal, 21 éves nő.
Az ilyen ember gyáva, mert nem meri megtenni?
Vagy mit gondoltok?
mit honnan tudok? hogy a the shyy nevű felhasználónak nincs élete? a hozzászólásaiból.
de ahogy elnézem neked meg eszed nincs.
mindenkivel kötözködsz?
Szerintem az olyan öngyilkosságok, ahol hosszan érlelődik a vég elfogadása - tehát nem arról van szó, hogy megcsalt az asszony: jajj, hirtelen felindultságból kiugrom a tizedikről - nagyon nehéz ügyek. Ezeket nem lehet elütni azzal, hogy "bezzeg a problémákkal szembenézni, az az igazi kihívás". A legerősebb ösztönünk az életösztön. Az élni akarás kódját lenullázni magunkban, pedig rettentően nehéz és fájdalmas folyamat. Mérlegelni, elhatározni, gondolkodni rajta, kiagyalni; dacolva a kételyekkel, az ismeretlentől való félelemmel...
"... Ki hordaná e terheket izzadva, nyögve élete fáradalmain, ha rettegésünk egy halál utáni valamitől - a nem ismert tartomány, melyből nem tér meg utazó - le nem lohasztja kedvünk: Inkább tűrni a jelen gonoszt, mint ismeretlenek felé sietni?"
(Hamletből, fejből idéztem, elnézést a hibákért - ha vannak)
Szóval mindazt a rémet, amely az öngyilkosság gondolatával jár, legyűrni, aztán még meg is tenni, szerintem pokoli egy dolog lehet, és egyáltalán nem hinném, hogy minden helyzetben ez a "könnyebb" út.
Ennek ellenére nem lesz gyáva, aki küzd és élni akar, mert az a természetes: azért születtél, hogy élj. Vannak extrém esetek, amikor megérthető (erről beszéltem) ugyanakkor ettől még nem ez a helyes megoldás. Fiatal vagy még ahhoz, hogy teljesen el legyen döntve az életed kimenetele. Szerintem tégy meg minden tőled telhetőt annak érdekében, hogy ez jobb legyen. Ha csak nem vagy láncra verve, nincs olyan, hogy nem rajtad múlik!
33as, azért nem fogalmazok szépen és kedveskedve, mert hihetetlen mértékben tud bosszantani, ha valaki ilyen. Nem voltam soha az a kedves fajta, inkább maradok nyers őszinte. Aztán valaki vagy meg tudja így emészteni, vagy nem.
Értem az ilyen embereket, így van empátia. CSak nem vagyok hajlandó arra, amit el várnak.
És továbbra is azt tartom hogy az ilyen dolgok arra vannak,hogy meg tudjon erősödni az ember. Ha bele gondolok én milyen lennék azok nélkül a dolgok nélkül, amik történtek velem... MAradjunk annyiban hogy a kérdező ha a helyemben lett volna, nem kellett volna öngyilkosnak lennie, mert ennyi akarattal tényleg meg tette volna más helyette.
Szerintem neki nem rontott az apja nagy konyhakéssel, hogy végezzen vele. NEm rajta izzó tűzhelyre és nem verte minden héten véresre egész 1-2 éves korától kezdve.Én mégsem azon vagyok, hogy ettől milyen rossz nekem, hanem azon, hogy hála saját magamnak, már túl vagyok ezeken a dolgokon.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!