Lányok, titeket mennyire visel meg a visszautasítás? Mennyiben volt részetek?

Az nekem nem előny, hogy néhányan olyan szinten ki vannak éhezve, hogy méltóságukat félredobva közelednek felém totálisan megalázkodva. A jelentkezők 90%-a szóra sem érdemes.

Egészséges, normális, boldog kapcsolatot összehozni nem könnyű dolog, oda kell tenni magát nagyon mindkét félnek.

Minden kapcsolatom úgy alakult ki, hogy kölcsönös érdeklődésen alapuló kötetlen beszélgetésből alakult ki több, nem pedig úgy, hogy jött utánam és nyalta a talpam.

és így is csak a sz.art kaptam a férfiaktól 6 éven keresztül, amíg végre megtaláltam a mostani barátom.

Nincsen semmiféle előnyöm, és senkinek nincs, aki őszinte szerelemre és kiegyensúlyozott kapcsolatra vágyik, és vannak igényei mind saját maga, mind a párja/párjelöltje felé.

Ha figyelmesen elolvastad volna a válaszom, akkor tudnád, hogy nem várok semmiféle herceget, mert már van barátom.

Úgy értettem, hogy mikor még nem volt ez a párkapcsolatom, és volt egy több éves periódus az életemben, amikor egyedül voltam, akkor rengeteg olyan "férfi" próbálkozott be nálam, aki hatalmas 0 volt a szememben, mint férfi.

Ugyanakkor akadt bőven olyan is, akit tudtam értékelni, mint embert, vagy mint barátot, de valami hiányzott ahhoz, hogy kapcsolatot akarjak tőle. Még olyan is volt, aki tetszett külsőre is, és kedveltem is, de mégsem éreztem azt a bizonyos pluszt, így nem jöttem össze vele.

Csak olyannal vagyok együtt, akibe szívből szerelmes vagyok, ilyen pedig nem sok akad, de amikor ez megtörténik, akkor nagyon erőteljes, őszinte érzéseim vannak, és tényleg én is boldoggá tudom tenni a párom, nemcsak ő engem. :) Így működik.

Először is, nem csak külső alapján válogattam sosem. Nekem is megfelel sok férfi/fiú külsőre, de az egy sokkal nehezebb dolog, hogy lelkileg és személyiségileg is úgy passzoljon, hogy lehessen belőle szerelem és normális, működő kapcsolat.

Volt már több párkapcsolatom is, többször voltam szerelmes, szóval akadt azért több olyan ember is, aki megfelelt a "hatalmas" elvárásaimnak. Akit visszautasítottam, nem bántam meg.

Nem fogok soha lejjebb adni, és nem fogok rájönni 40 évesen semmire, mivel már addigra reményeim szerint réges rég férjezett leszek. De ha nem így lenne, akkor sem kellene egy hozzád hasonló hozzáállású "férfi".

Mutogathatsz rám estig is akár, csak miért is? Nekem van olyan, aki bőven felér az "elvárásaimhoz", mindent megadok neki, amit csak tudok, szeretem őt, ő is szeret engem. Mit vársz? Hagyjam őt ott, és jöjjek össze egy csúnya 30 éves szűzzel jótékonyságból?

Miért nem azokkal kötekedsz, akik 30 évesen is egyedül vibrizik magukat, és várják a Brad Pitt kinézetű, dúsgazdag, papucs férfit, aki minden kívánságukat lesi? :D

Irónia akart lenni, sajnálom, ha nem érted...

De még mindig várom a választ arra a kérdésre, hogy mégis mit kellene csinálnom, hogy jobbá tegyem nektek, kétségbeesett, hoppon maradt fiúkáknak a világot. :)

Nem a férfiak, hanem az emberek 80%-a hulladék, és ez a tendencia egyre jobban növekszik. Semmi értelme annak, hogy folyton egymásra mutogatnak a nemek. A párkapcsolat téma minden olyan embernek nehéz, aki nem elégszik meg annyival, hogy nincs egyedül, hanem van mellette valaki, és a többi dolog mellékes.

Úgy válogatok, ahogy akarok, senkinek nincsen alapja ezért megszólni, és ez mindenkire igaz. Attól, hogy mások félnek az egyedülléttől, kapcsolatfüggők, kiéhezettek, kétségbeesettek (...stb. számtalan oka lehet még a dolognak), és emiatt kevesebb igényük van saját maguk vagy akár a párjuk felé, én még nekem nem lesz bűntudatom, amiért megválogatom, hogy kivel állok össze. Nem kötelességem azért megszánni másokat, mert nekik több ember megfelelne társnak.