Van valami bizonyíték rá, hogy a KÜLSŐ szépség valóban relatív?

"Én már bárkivel együtt lennék, aki képes lenne nem undorral tekinteni rám."

Szánalmas.

Ismételten, kedves kérdező. :)

"Az, hogy komoly kapcsolatra vágysz, behatárolja a lehetőségeidet, és valószínűleg a mércéd is magasabban van, mint a molett barátnődnek. "

Olyat hol írtam, hogy komoly kapcsolatra vágyom? :) Mércém tulajdonképpen nincs, ha valaki oda mer jönni hozzám, akkor már kapott egy esélyt, innen hogy értelmesen el tudok-e vele beszélgetni, az szerintem nem a magas mérce függvénye. Nem nézek le senkit.

"22 évesen 2 barátnő után lehet, hogy én is így éreznék. De 26 éves szűzként el nem tudod te azt képzelni, hogy milyen érzés minden nap felkelni majd este lefeküdni aludni. Egyre alkalmatlanabb vagyok mindenre. Lassan sorvadok el magányomban. "

Ha tudnád, hogy rengeteg nő milyen életválságba kerül ha két hete nincs pasija, mindjárt másként látnád ezt is. Meg, amit az előzőben is írtam: jó, oké, az ember vágyik egy társra. De te magadban kell, hogy jól érezd magad először. És ez nem annak a függvénye, hogy milyen kapcsolataid voltak, vagy nem voltak. Bárki jobban szeretne egy pozitív emberrel lenni, tehát azzal hogy a sikertelenségeden keseregsz, még tovább taszítod magad a negativitásba. Most ha valaki lefeküdne veled, minden gondod azonnal megoldódna, varázsütésre? Nem hiszem. Sőt, egy kapcsolat fenntartásához még több problémát kell megoldani, ahhoz pedig még több lelki erő kell, mint a magányt elviselni. Lehet, hogy ez neked abszurdul hangzik, de amikor sírva fordultam a barátommal közös ágyunkban a fal felé, hát, nem éreztem magam lényegesen jobban mert akkor éppen én nem voltam magányos... Magányosabb voltam, mint egyedül.

"És mégis milyen KÜLSŐ kritériumokat kell ennek a pozitív srácnak megütni?"

Ahogy anyukám tanította nekem: "ha a férfi egy fokkal szebb az ördögnél, akkor már jó". Ennyi. :)

Említetted az infantilis és hisztis osztálytársadat, akire mégis buktak a nők. Ezzel kapcsolatban szeretném elmondani, hogy ebben maximálisan egyetértek! Azért írtam le a saját sztorimat pár szóban, mert az ezzel kapcsolatos felismerésem a magánéletemre gyakorolt hatását szerettem volna érzékeltetni - leszámítva, hogy pont ezt nem írtam le :).

"Én már bárkivel együtt lennék, aki képes lenne nem undorral tekinteni rám."

Itt le is írtad az egyik legnagyobb hibád! Azért hoztam fel a sok barátnőt felmutatni tudó, egyáltalán nem jóképű cimborámat, mert ő abszolút nem így állt hozzá! Egy ember értéke valahol ott kezdődik, hogy ő maga mennyire értékeli önmagát. Te egy senkinek tartod magad, ezért senki is vagy. Amíg én is senkinek tartottam magam, senki is voltam. Azt hiszed, az emberi értékeidet az határozza meg, hogy van e csajod? Lóf**t! Ha felismered azt a tényt, hogy SEMMIVEL sem vagy kevesebb azoknál, akik kulcstartó módjára gyűjtik a p1nákat a farkukra, az meg fogja neked adni a kellő magabiztosságot. Jelenleg a lelkedet is eladnád, hogy csajod legyen, de egy nőnek sem kell olyan pasi, aki önmagánál többre becsüli azt, hogy legyen csaja!

"Ha jól nézel ki biztosan lesz csaj aki rád nyomul."

Ebben 100%-ig igazad van. Na és? Egyszerűen neked mással kell megfogni a nőket, és ezeket a tulajdonságaidat kell fejlesztened. Az én külsőmre sem buktak a csajok, nekem a szövegemmel és az intellektusommal kellett ismerkednem. Ez azt jelenti, hogy muszáj vagyok hátulról támadni, mert ha odaállítok egy csaj elé, első benyomásra hétszentség, hogy nem jövök be neki. Cserébe tudok a nők fejével gondolkodni és megfelelően adagolni nekik a tulajdonságaimat, hogy mindig megdöbbenjenek, micsoda hú-de-k**va-jó-arc vagyok. Működött. Sőt: mivel okosan csináltam, én mindig pozitív meglepetést okozok, míg a jóképű csodagyerekek mindig negatívat. Ők könnyen szereznek meg egy nőt, én pedig könnyedén megtartom a nehezen megszerzettet, amire ők többnyire nem képesek. Ha úgy vesszük ügyes voltam, mert hónapokon belül nősülök, mert a MEGFELELŐ nőt tudtam megszerezni és megtartani.

"Az ugrik be, hogy a negativitásom és frusztráltságom KÖVETKEZMÉNYE a kudarcaimnak."

Nem-nem, pontosan erről beszéltem! Ezek olyan dolgok, amiket én hiába írok le neked, de talán el tudlak gondolkodtatni. Az önbizalom belülről fakad, nem pedig külső behatások eredménye. Úgy értem, a tapasztalat szükséges a magabiztos viselkedéshez, de ha van önbizalmad, akkor szinte mindegy, hogy az a tapasztalat negatív vagy pozitív. Egy dolgot mindenképp fel kell ismerned: ezt te teszed magaddal.

Egy nagyon jó cimborám jut eszembe, akit már kismilliószor leírtam itt a gyk-n. Tizenéves korában ő is kényszeresen próbált becsajozni, de annyira szánalmas köröket futott, hogy mindig csak kifigurázták a lányok. Viszont ő SOHA nem tört meg ettől, csak ment előre. Fel sem merült benne, hogy ő kevesebbet érne, csak mert kiröhögi, lerázza pár csaj. Ő is volt vagy 22, mire elveszítette a szüzességét, de azóta nagyon belejött. Pedig nem néz ki jól: kancsal, szemüveges csontkollekció. Mégis akármikor találkozom vele, tele van sikeres csajozós sztorikkal. Egyszerűen mindig tele volt önbizalommal, mindig öntudatos volt, és ezért minden kudarccal csak tapasztaltabb lett. Te minden kudarccal csak frusztráltabb leszel. Ennek pedig TE vagy az oka. Ezzel pedig nem azt akarom mondani, hogy te mekkora egy gyökér lennél, hanem, hogy mivel TE vagy az oka, ezért TE fogsz rajta változtatni is, mert ez CSAK rajtad múlik.

"Az, hogy komoly kapcsolatra vágysz, behatárolja a lehetőségeidet, és valószínűleg a mércéd is magasabban van, mint a molett barátnődnek. "

Észrevetted, hogy mindent meg tudsz magyarázni és semmiben nem a változás lehetőségét nézed, mindenben a magyarázatot keresed? Azt tapasztaltam eddigi életem során, hogy bármennyire is egyedi és bonyolult egy ember működése, ha egy döntésének a mélyére ásunk, mindig találunk egy darab, a témához kapcsolódó eldöntendő kérdést, amire az egyik ember ilyen, a másik olyan választ ad. A te esetedre nézve két típusú ember van: az egyik megoldani akarja a problémáit, a másik megmagyarázni.

Ennek megfelelően, ha leül velem valaki beszélgetni és panaszkodni, akkor én adok neki egy tanácsot, és ekkor pőrére csupaszítva kétféle habitus létezik. Az egyik elgondolkodik és kérdez, előre tekint és belelkesül, mert a válaszom alapján azt érzi, mégis van remény a változásra. Ez az ember gondolkodni kezd azon, amit mondtam, elkezd kérdezgetni, és azt keresi, a mondandómból mit tudna hasznosítani. A másik embertípus pedig azonnal engem, mint válaszadót kezd el megkérdőjelezni, miszerint az én helyzetem teljesen más, az ő szerepében nekem sem menne így. Nem új szemléleteket lát a mondandómban, hanem azt keresi, mivel volt nekem más, könnyebb, egyszerűbb, hogy aztán nyugodt lelkiismerettel megtagadhassa a tanácsot, mondván nála ez nem működik. A panaszkodása során folyton felelősüket keres, okolja a világot, a nőket, stb. Na az ilyen emberek szoktak engem felidegesíteni, pedig belőlük van több, mert panaszkodni valamiért mindig könnyebb.

Ennek bizonyítására elég csak itt gyakorin olvasgatni, ugyanis a te kérdésedet már számtalanszor feltették itt, és én számtalanszor idegesítettem fel magam. Pár hónapja viszont volt itt egy srác, aki a végén megköszönte, hogy felnyitottam a szemét, valóban nekem volt igazam. A számtalan közül egy volt az, aki képes volt a saját frusztrációja mögül kitekinteni egy pillanatra és szétnézni. A többi semmi mást nem csinál, csak mindent megtámad, amit mondok.

Pontosan ilyen vagy te is: ha azt mondom, nekem sem ment, te azt mondod, áááá valójában én jól néztem ki és azért. Felsorolok két tényleg rosszul kinéző srácról szóló sikertörténetet, erre te: ááá, biztos mázlija volt, ráadásul még a 20% csajból is most jól megutáltatta a csúnyákat egyikkel-másikkal. Minden olyan történetre van mentséged, miért más, mint a tiéd, pedig EGYÁLTALÁN nem más történetek!!! Egyetlen nagy különbséget látok most: ők nem magyarázkodással és önmarcangolással töltötték az idejüket...

Erre azt mondtad, hogy régen mennyit marcangoltad magad. Ugyanez a probléma: az egyik ember tépelődik és elhiszi, hogy egy darab szar, a másik pedig még jobban megy előre, hogy ne legyen egy darab szar. Mi a büdös lóf**nak marcangolod magad? Attól talán jobb lesz valami? VÁLTOZTATNI kellene, nem pedig tépelődni, mert a tépelődésed miatt most nézz magadra. Fejezd be az önmarcangolást, a magyarázkodást és az erőlködést. Kezdd el élni az életed, ha csajjal, akkor csajjal, ha csaj nélkül, akkor csaj nélkül. Próbáld meg végre felfogni: attól, hogy 26 évesen szűz vagy, nem vagy lúzer (a haveri körömben kapásból tudnék két embert mondani hasonló kondíciókkal, leszámítva, hogy egyikük már 32 éves, mégsem tartom őket cseppet sem lúzernek), azért vagy lúzer, mert ANNAK TARTOD MAGAD! Magasról leszarom, mi minden vezetett odáig, hogy lúzernek tartsd magad, mert pontosan tudom, hogy a lúzerség belső döntés. Tudom, mert voltam ilyen, és mert azóta változtam. Dobd le magadról a súlyokat, amiket magadra aggattál, és majd megtapasztalod, mennyivel gyorsabban futsz így.

Persze ezeket tízből kilencszer teljesen feleslegesen és hiába írom le, mert az ilyen változás belső felismerés eredménye. Ameddig ezt magadtól nem érted meg, addig én hiába is adok neked akármilyen tanácsot. Pusztán azért írom le, mert remélem, talán egy kis bogárkát beültetek a füledbe, és minden egyes önpusztító rinyáláskor ott fog zümmögni a füledben.

"Ahogy anyukám tanította nekem: "ha a férfi egy fokkal szebb az ördögnél, akkor már jó". Ennyi. :)"

Hatalmas nagy hazugság.

A hetes vagyok!

Írtad, hogy a nők többsége hazudik. Aki a másik nemet így értékeli, az elfogult, és nem látja a lényeget. Eleve előítéletes és semmi sem fog sikerülni neki. Az egyént ítéld meg, és nem a nőket, vagy a férfiakat.