Van valami bizonyíték rá, hogy a KÜLSŐ szépség valóban relatív?

A saját példámat azért hoztam fel, mert átlagos vagyok. Valóban vannak előnyös, de éppúgy előnytelen tulajdonságaim is. Mindezzel csak arra akartam rávilágítani, hogy sok önsajnáltató ember (ha nem inged, ne vedd magadra) pusztán csak kesereg a negatív dolgain, ahelyett, hogy a pozitívumait erősítené.

Ha nem szép az arcod, az az ismerkedés szempontjából kétségtelenül olyan, mintha az agárversenyen az egyik kutyának egy lábbal kevesebb lenne. A különbség annyi, hogy a párkapcsolat témaköre egy speciális agárverseny, mert nem csak a gyorsasággal lehet nyerni, és ráadásul nem is csak egy díjat osztanak.

Volt két gimis ismerősöm is, mindkettő a tipikus csajok által körberöhögött lúzer volt, amolyan amerikai filmes kockák. Csúnyák is voltak nem kicsit, az egyiknek vöröses, göndör haja volt, ragyás arca és lófogsora, meg amúgy is egy tenyeres-talpas parasztgyerek volt, ami számomra megsüvegelendő, de a csajok persze kinézték érte. Akkor azt gondoltam, szegény gyerek szűzen fog meghalni, de épp úgy egy fél éve találkoztam vele, amikor is bemutatta a kifejezetten csinos menyasszonyát.

A másik srác még gázabb volt, kifejezetten taszító volt az összkép külsőre, meg tényleg egy monitorra szocializálódott kis szerencsétlen volt (bár amúgy nagyon jó arc, de nehéz eset). Ráadásul olyan reménytelenül naiv is volt, hogy 16 évesen még cetlire írt szerelmes verseket írogatott, az iskola egyik leghírhedtebb plázak**vájának, aki ráadásul 3-4 évvel idősebb is volt nála. 18 éves korára úgy összeszedte magát, hogy még ő volt, aki ripityára törte az első szerelme szívét egy másik csajért. Azóta nem tudom már, hány barátnője volt neki, de azért nincs mire szégyenkeznie, az biztos. Pedig az arca nem lett szebb, csak a körítés javult.

Akik lepontoztak, de nem válaszoltak, milyen válaszra várnak? Arra, hogy minden nő egy büdös k**va, mert annyira egy mocskos, felszínes féreg, hogy ha egy vele ismerkedni próbáló fickó nem tetszik neki, akkor nem szán rá heteket, hogy megismerje? Szerintetek mindenki egy büdös féreg, aki nem ad 25 esélyt egy embernek, aki elsőre nem fogja meg?

Ki vagytok akadva, hogy "divatosabb azt mondani, hogy 'nem érzek vonzalmat', mint azt, hogy 'csúnya vagy'", de ha azt mondanák, hogy csúnya vagy, kíváncsi lennék, akkor minek hordanátok le a nőket. Annyira borzasztó bűn, hogy azt mondja, "nekem nem tetszel, de biztos van, akinek igen", és nem azt, hogy "bocs öreg, de szerintem ezzel a fejjel ki se menj az utcára, mert nem lesz olyan csaj, akinek ez bejön"?

Egyrészt nem hazudni akarnak, hanem diplomatikusak akarnak lenni, másrészt pedig pont azért hoztam fel a két LEGELSŐ sztorit a sok közül, ami eszembe jutott, hogy szemléltessem, nehezebb így párkapcsolatot kialakítani, de KURVÁRA NEM LEHETETLEN! Erre egy árva szó nélkül lepontoztok. Nem lehet, hogy azért nincsen csajotok, mert hisztiztek és duzzogtok egyfolytában?

"Mostantól úgy van vele, hogy ha már úgyis szemét az összes, legalább külsőre nézzen ki jól. Ne tudd meg mennyi ilyen nő van. És mind az ilyen kis hólyagok miatt van, akik ronda külsejük ellenére sem tudják megbecsülni azt, ha kapcsolatot kezd velük egy szép lány. "

Na, ebben bizony van valami. Összejöttem anno egy hiperronda kis féreggel, mert azt hittem, hogy rendes és ő a lelki társam. Pár hónap alatt viszont előbújt az igazi énje, ami undorítóbb volt kb. minden emberi lénynél, akit valaha láttam.

A szexet sem élveztem vele soha.

Azóta igényesebb és őszintébb vagyok, külső és belső terén is.

Btw volt már olyan, hogy alakult valami egy külsőre számomra tökéletes, és emellé kedves pasival, mégsem éreztem azt, hogy ő életem párja, és össze akarok jönni vele. Igenis van olyan, hogy nincs vonzalom, és ez nem csak a külsőtől függ.

"Lehet, hogy az a csaj, akinek a vörös összetörte a szívét pont egy 20%-ba tartozó kis aranyos lány volt, a vörös meg egy frusztrált hólyag aki skalpokat akart gyűjteni, ami kimaradt az életéből. "

Kicsit összekeveredett a két sztori, de nem számít :). Zseniális, hogy bármit is mondok, akkor is kiforgatod, csakhogy a világ igazságtalanságát szajkózhasd tovább. Ha azt mondom, volt olyan haverom, akinek - bár nagyon szarul nézett ki - mégis több barátnője is volt, akkor áh, az csak mázli, meg a srác is egy frusztrált hólyag volt, aki szintén veled b*ott ki, mert tönkretett 1-2 aranyos lányt... Agyam eldobom.

"Ahogy írtad is, 18 évesen kezdett el csajozni. Én mit csináljak 26 évesen? Mit?"

Elgondolkodtál már, hogy te mit rontottál el, vagy csak a nőket hibáztattad egész idáig? Tudod, ezt a vitát itt gyk-n már vagy 15-ször lejátszottam, és mindig egy a nóta vége: teljesen mindegy én mit mondok, mert te már döntöttél magadban. Te magad akarod ránk bizonyítani, hogy a nők mennyire felszínesek, idióták, mert ha nem tetszel nekik, nem is jönnek veled össze. A két sztori egy kicsit úgy zajlott és kicsit sem az a tanulság, amit te belevizionáltál! Egyszerűen nem is akarod látni az igazságot, csak a nagy világfájdalmadat világgá kürtölni.

Az említett cimborám egyszerűen kiszeretett a csajból, és találkozott egy másik csajjal, ennyi történt. Semmilyen skalpvadászatról nem volt szó, pontosan annyit akartam neked mondani, hogy teljesen normális életet él a srác, pedig egyáltalán nem néz ki jól. Csakhogy közted és közötte hatalmas különbség, hogy ő nem ezzel foglalkozik, ő a lehetőségeit nézi, nem a kudarcait. Volt is neki csaja, most is volt. Ha meglátott egy csajt, akkor tudta, hogyan ismerkedjen vele, ha meg lerázták, hát lerázták. Ő soha nem siránkozott, hanem előre nézett, és tette a dolgát.

Van egy eddig nem említett cimborám is, ő - szerintem, így férfi szemmel - egy teljesen jóvágású gyerek. Jól szituált, szikár testalkatú, átlagos, jóképű legény. Kb annyi idős és ugyanolyan szűz mint te, mert ő is csak a világot szapulja éjjel nappal, és nem képes észre venni, hogy milyen helyzetben van, és minden problémájának ő maga a forrása. Pedig ő minden téren SOKKAL jobb fickó, mint az eddig említett két srác! Persze, tudom, hogy ebből is azt fogod leszűrni, hogy ő teljesen más, mert hát én mondtam, hogy ő jóképű, hát hogy is jön ez ide, még véletlenül sem a lényeget érteni.

Ahhoz, hogy egy nőnek megtetsszél először is nem ártana, ha magadnak tetszenél. A csajozás első és legfontosabb szabálya: légy POZITÍV! Te olyan szinten negatív és frusztrált vagy, hogy ki a francnak kellenél? Ennek a legfontosabb jele az, hogy erre a mondatra az villan az agyadba "könnyen ugat ez a f**sz, de én mégis mitől lennék pozitív?". Ha egy életvidám, pozitív fickóval találkozik egy nő, és annak a fickónak amúgy értelmes, határozott, vannak céljai, van benne potenciál (úgy kb a két, általam említett csúnya srác, akiknek ugye van is csaja), akkor könnyedén elfelejti a srác arcát - ha meg tényleg csak a külsőt nézi, akkor azt a nőt le kell szarni és jó messzire küldeni. Ha egy frusztrált, depressziós, önbizalomhiányos, folyton panaszkodó férfival (a nem csúnya cimborám, aki puncit még csak videón látott) hozza össze a sors, akkor hidd el, lehet az a pasi akármilyen tökéletes is külsőre, nem fog vele foglalkozni.

Kedves kérdező, végigolvastam mindent, jövök a női oldalt képviselni.

Először is, (ne sértődj meg, bár valószínűnek tartom, hogy meg fogsz): eléggé előítéletesen és vádlón gondolkodsz a nőkről - már ha csak az előző megjegyzéseidet visszaolvasom, kisül -, akiket pedig úgy látszik közelről nem is ismersz igazán.

Az első dolog, amit szeretném, hogy figyelj meg, és tudatosíts magadban: nem vagyunk mind ugyanolyanok. Igen, vannak azok a lányok, akik rávetik magukat a békákra, akik hercegeknek néznek ki. Őket én is lenézem, de nem azért, mert ez nekem fáj, vagy mert elszednék előlem a pasikat (tehát nem személyesnek vélt sérelemből), hanem mert emberileg sekélyesnek tartom őket, és úgy gondolom, rossz hatással vannak a nők általános megítélésére - mint te is bizonyítod. Ha csak őrájuk fókuszálsz, persze hogy torz lesz a képed, és keserűek a gondolataid. Persze, ők vannak szem előtt, mert feltűnőek, a rengeteg mű cucc által szépnek tűnnek - de biztos, hőgy őket olyan nagyon irigyelned kellene bárkitől is? Lehet, hogy másként látod, de nem kell csak azért valakivel együtt lenni, hogy elmondhasd magadról, hogy együtt vagy valakivel. Sok olyan ember van, hogy a velük való együttlétnél jobb egyedül lenni. És tényleg, sok ilyen nő van - de nem mind vagyunk ilyenek. Sőt. Fedezd fel ezt, kérlek. Ne ítélj meg sok embert néhány példa alapján. Neked is jobb úgy.

Eztán, hogy idézzem a kulcsfogalmaidat, bizonyítékot akarsz, emberekről számszerűen gondolkodsz, sztereotípiákkal. Ez annyi szinten helytelen, hogy el sem tudom neked mondani. Nem az ítéli meg a szerelmi/szexuális életedet, hogy hányan mondanak igent, hányan mondtak eddig igent, a haverodnak hányan és annak a srácnak ott a béemvével hányan. A te sztereotípiáiddal, számszerűsítéseddel, mire következtetsz a következőből, például?

Az én régi barátnőm, aki molett is, nem is kifejezetten vonzó vagy gazdag, és csak eladóként dolgozik (ugye, milyen rosszul hangzik így, sztereotipikusan?), jóval több rövid és hosszú távú kapcsolata volt mint nekem - én kimondottan szép, fitt lány vagyok (szépségversenyeket nyertem), ösztöndíjjal tanultam külföldön, és mindössze kettő, azaz kettő pasi volt az életemben - ebből egyről többet sem hallottam azt a bizonyos reggel követő két hét után, a másik pedig egy hosszú kapcsolat volt ugyan, de nagyot csalódtam és nagyon csúnya vége lett. Ennyi. Ha ezzel még nem ziláltam össze eléggé a gondosan kiépített számszerű gondolkodásmódodat, hozzátenném, hogy nem csak hogy nem az nem számít, ki a szebb, még csak az sem, hogy ki az odaadóbb, hűségesebb, szeretetteljesebb. Említett barátnőm, bár sok pasija volt egyikkel sem volt igazán boldog - én tulajdonképpen a legvégét eltekintve a hosszú kapcsolatomban is nagyon boldog voltam, a rövidet meg nem bonyolítottam túl, tehát tulajdonképpen az is jó volt. És most szingli vagyok, de meg vagyok elégedve. Mert nem azt várom, hogy majd jön egy pasi, akitől teljes leszek, aki helyreteszi nekem a világomat és felemel. Francot, szuper vagyok úgy is, ahogy vagyok. Ha valaki ehhez társulni akar, és pozitívat tud hozzátenni, és nem kicsinyességgel meg féltékenységgel meg hazugságokkal lehúzni, hát nyitva van az ajtó, jöhet. De amíg nem ér ide, addig elolvasok még egy regényt, és nekem így is épp jó.

Igen, kicsit megnehezítheti a dolgodat, hogy nincsen tapasztalatod (nem konkrétan az, hogy szűz vagy, hanem inkább az, hogy ahogy én látom, az elmédben nem ismered a nőket), de na és akkor. Ne az alapján értékeld magad, hogy hány lány utasított vissza - ahogy az alapján sem lehet, hogy valakinek hány kapcsolata volt. TE vagy valaki - ahogy látszik, olyan valaki, aki rossz helyeken keresi az elismerést és a megértő társaságot. Akinek lehúzó értékrendje van. Aki önmagát marcangolja. Nem várhatod el mástól, hogy ezeket a problémákat megoldja neked. Ezt kell kidolgoznod, és erre nem könyvekben fogsz választ találni. Ez egy hosszú, munkával járó belső feladat - amin nem segít az, hogy tipizálsz másokat, hogy a helytelen nézeteidet alátámaszd. Most persze mondhatod rám, hogy én is egy hülye ribi vagyok, mert biztos szépfiúim voltak - bocsi, ezzel sincs igazad. Tuti találsz kifogást, ha szeretnél - de a saját érdekedben arra kérlek, csak egy pillanatra próbálj meg kilépni az előítéleteidből, és higgadtan, reálisan végiggondolni, amit most megosztottam veled.

És, hogy a végére legyen még egy kis biztatás, meg bizonyíték, hogy minden nézőpont kérdése - ha megfelelően tálalod ezt a szüzesség-témát, magamból kiindulva sok olyan nő lesz, aki megtiszteltetésnek fogja tekinteni, hogy egy ekkora élményt ő adhat neked. (Az én exemre is azt mondta azt némelyik lány, hogy jól van tulajdonképpen nem olyan rossz a srác, csak hát még szűz... Aztán hogy mekkora élmény volt az első lenni valakinek, azt meg én tudom, és azóta én nevetek. :) )

Szóval, fel a fejjel, csak nyíltan, ne ítélj, hogy ne ítéltess. Én drukkolok neked. :)

22/L