Duci lány a szórakozóhelyen?
Sziasztok! Gondoltam megírom a kérdésem "utóéletét", csak, mert én nem szeretem, ha nem ismerhetem meg az itt olvasott történetek végét.
Tehát, aznap éjjel nagyon fellelkesültem a biztatásotoktól, gondoltam lesz, ami lesz, odamegyek. Igaz, hogy picit meginogtam, amikor többen is azt írtátok, hogy ne semlegesen, hanem csinosan, szexisen, de azérz a hurkáimat nem közszemlére téve öltözzek fel. Hmm, gondoltam, hát azt meg hogyan kell?
A bulit megelőző hétvégét Londonban töltöttem, a nővéremnél, aki két éve lakik ott, de eddig mindig csak Ő jött látogatóba. Odaérve teljesen elhűltem: az emberek olyan szinten nem foglalkoznak egymással, súllyal, ruhával, bőrszínnel, semmivel, hogy pl. láttam egy lányt, aki PILLANGÓNAK volt öltözve, (értitek, pillangónak!)
színes ruhákban, kis szárnyakkal a hátán, és nem reklámozott semmit, csak így mászkált, de, ha azt hiszitek, hogy rajtam kívül bárki is megbámulta, akkor bizony tévedtek :)
Tesóm elmondta, hogy ott ez mindig így megy, senki senkivel nem foglalkozik. Elvitt a kedvenc ruhaboltjaiba is, ahol -csodák csodájára- az én méretemben is nagyon jó partyruhák voltak, be is vásároltam rendesen.
Na, amikor eljött az a bizonyos szombat, délután még fodrász, kozmetikus (profi smink), kiöltöztem és próbáltam a londoni életszemléletet mottómul kitűzni, meg arra koncentrálni, hogy régebben tanultam orientális táncokat, és ott sem számított a csípőbőség, sőt..!
A barátnőm, a pasija, és a pasija bátyja jött értem, útközben megsúgták, hogy, ha végképp rámtör a "para", akkor tudnak adni "teletabit", az majd feloldja minden gátlásomat. (erre aztán nem volt szükség)
Odaérve feszengtem picit, de aztán kaptam néhány érdeklődő pillantást, és ez helyretette az önbizalmam. Éjjel egyig elvoltunk, aztán végre megjött Mr. dj... Mindenki tombolt, kxxxxra nem velem foglalkoztak, egészen addig, amíg fel nem emeltem a dj anyanyelvén írt táblát, miszerint itt vannak a magyarok. Akkor Ő odaintett nekem, mosolygott, erre persze mindenki nézte, hogy kit tüntet ki a figyelmével :) Innentől kezdve olyan örömmámorban úsztam, hogy fergetegesen jól, önfeledten táncoltam, nevetgéltünk, eszméletlen jó volt. A végén Mr dj autogrammot osztogatott, még egy közös fotónk is "lett". Nagyon szép este volt...
Köszönöm mindenkinek még egyszer a bíztatást, hihetetlenül sokat segítettetek, hogy ne görcsöljek a súlyom miatt. Nagyon rendesek voltatok, örülnék, ha bárkinek bárhogy viszonozni tudnám, aki esetleg gondolja, nyugodtan írjon privát üzenetet. :)
Minden jót: Kriszta
válasza: válasza:Köszi, hogy megosztottad.
Klassz csajszi lehetsz. További jó mulatást :]
válasza: válasza:Én se foglak áltatni, nagyon átérzem a helyzeted, viszont eljárok bulizni.
Én anorexiás voltam 16 éves koromtól 19-ig, szóval az egy dolog, hogy 172 cm vagyok, és akkoriban 42 kg körül ingadozott a súlyom 10 kg-kat. Mára gyógyszereknek és egy kis segítségnek köszönhetően túlsúlyos vagyok, 70 kg körül vagyok viszonylag stabilan.
Talán hallottál erről a betegségről, és bár a számok azt mutatják, hogy nem vagyok vészes, kövér, vagy valami, de én irdatlanul hájasnak, undorítónak és hatalmasnak éreztem magam. Érzem ezt még gyakran ma is. Egyszerűen mást látsz a tükörben, a tükröződő felületben. Nagyon ritkán látom magam annyinak, amennyi vagyok.
Szóval lényeg a lényeg, hogy sokat jártam, és járok bulizni ma is. A régi időkről nem írok, mert ha nem foglaltam el magam táncolással, barátokkal beszélgetéssel akkor ugye óhatatlanul a tömeget pásztáztam és úgy éreztem, ha valaki rám néz, azért teszi ezt, mert ő is annyira undorítnak lát.
Ma már normalizálódott a helyzet, azt hiszem ennek a korszaknak köszönhetően igazán egészséges önkritikának örvendek. (Mondjuk amit megéltem az már paranoid tévképzet szintű volt, ma meg már tudok nem törődni vele.) Szóval néhány dolog:
1. Az embernek szeme van, tehát néz. Lehet, hogy nem rosszindulatúan, lehet hogy nem azért mert tetszel neki, vagy bármi, egyszerűen csak bambul.
2. A szórakozó helyeken a 90% el van a saját kis világában, társaságában.
3. A szórakozóhelyek nem feltétlenül a szépek birodalma. Igaz, az ilyen tipikus szolizott csinibaba helyeknek se a zenéjét nem bírtam, se a légkörét nem szerettem elkerültem.
De úgy látom, hogy rengeteg kövér is koptatja a tánctereket manapság efféle félelmekkel, vagy nélkülük. Legalábbis Budapesten. Van aki próbálja takarni, előnyösen feltüntetni, van aki meg olyan szinten tesz rá, hogy irgalmatlanul kövér, hogy az már hihetetlen, ezért irigylésre méltó.
4. Megfigyeléseim szerint is valóban a levegőnek nézés az általános.
5. Óvakodj a fiataloktól! Minél fiatalabb egy csapat lány, és minél szebbek, annál inkább esélyes, hogy beszólnak. Persze tisztelet a kivételnek, de sajnos általában így van. (A soványságom miatt sokszor beszóltak anno, persze én nem azt vettem észre, hogy azért csúfolnak, mert sovány vagyok, csak azt, hogy azért mert undorító.)
6. Ha jól tudod érezni magad, akkor el tűnik a külvilág, el tudod engedni a füled mellett az esetleges megjegyzéseket.
7. Ha egy ilyen cikizős bandába ütközöl gondolj arra, hogy bárkiben találnak kivetni valót. Ezeknek az embereknek ez egy jó szórakozás, és ha épp nincs egy nagyon kövér vagy egy nagyon sovány a placcon, akkor azokat fogják cikizni, akik tökéletesek, de mondjuk kínai cipő van rajta.
A legszebb embert is le lehet égetni, ha érted a módját, ha ilyen szemmel akarok látni akkor nincs szórakozóhely, ahol van akár egy ember is, akire ne tudnék valami szúrós megjegyzést találni.
Szóval menj, és érezd jól magad, ez ak kulcsa az egésznek!!!
22/L
válasza:Na most olvastam az utóéletét a dolognak, valóban Londonban még inkább tesznek rá, hogy ki hogy néz ki!
Én is örülök, hogy jól érezted magad, és csak így tovább!
Szia :) köszönöm, hogy elmesélted a történetedet. Büszke lehetsz, amiért ki tudtál mászni abból a szörnyű betegségből. Megint tanultam valamit: a sovány lányokat is csúfolni szokták az alakjuk miatt? Ez elképesztő. Egyeseknek semmi nem elég jó.
Tényleg "klikkesedett" az egész diszkó, kis csoportok mindenütt, azt se vették volna észre, ha 150 kiló vagyok :) Ráadásul a "bál szépe" típusú lányok többsége éjfél után kissé furán festett, mintha visszaváltoztak volna Hamupipőkévé :) Tényleg alaptalanul rettegtem ennyire, de komolyan azt hittem, hogy minden, amit félig-meddig viccelődve leírtam, az megtörténhet.
Nekem is mindig azt mondják, hogy eltúlzom a problémát, de -mivel anyagi gondjaim nincsenek, jól öltözöm, ápolt vagyok, ezért ez nem lehet gond, akkor meg mi? Nyilván a súlyom, az alakom, szoktam gondolni, valahányszor valakit rajtakapok, hogy elidőz rajtam a tekintete. Igaz, az én esetemben ennek van is alapja, még tulajdon édesanyám sem merne soványnak titulálni :)
Bárcsak a budapestiek is olyan üres tekintettel közlekednének, mint az angolok! Szép álom, egyhamar nem fog teljesülni. Addig is itt erőt meríthetünk egymás szavaiból. ;)
Hohó, azt sajnos nem árulhatom el. De, hogy ne csüggedjen senki, adok "személyleírást", lehet találgatni :D
Nem szeretem, hogy bármikor kimondom a nevét, rögtön fintorgás van: -aha, az a régi szám az övé, ismerem, de nem szeretem, olyan uncsi!
Pedig az a 10 évvel ezelőtt kiadott és díjat nyert száma, csak egy, a nagyon hosszú sorban. Azóta is évente kiad új albumot-amik Magyarországon nem kaphatóak, mert Ő nem "sztárolja magát", nem fizet a rádióadóknak, hogy játsszák a zenéjét, nem készít klippeket, hogy megmaradhasson a magánélete, legalább részben. Nyugat-Európában így is népszerű, heti 2-4 alkalommal lép fel, megtölti a neve a diszkókat, klubokat.
Olasz, 40 éves, nemcsak hogy mindenféle zenét "feljavít" és a saját stílusához igazítja, de producer is, rengeteg saját számot írt.
Van egy rajongói fóruma, én lassan hetedik éve vagyok ott tag. Ő is aktívan ott van velünk, nem úrhatnámkodik, sűrűn "beszélget" velünk. Néhány évvel ezelőtt létrehozott egy "jótékonysági kört", amihez Ő a magánvagyonával(!) járul hozzá, mi, a rajongók pedig tettleg segítünk, ahol tudunk (pl. a tavaszi, dél-olaszországi földcsuszamlásoknál). Ha egy diszkótulajdonos a dj-szettje után bemutat neki egy -az esedékes járandóságával megegyező összegű- csekket, amelyet befizetett bármelyik segélyszervezetnek, akármelyik országban, akkor Ő ezt tekinti fizetségnek, tehát lemond a /nem csekély összegű/ fellépési díjáról. Csak úgy, önzetlenségből, jóságból. Emellett kiváló humora van, rendkívül művelt, és csak egy egész kicsit egocentrikus :)
Gondolom, hogy ezek a dolgok nem visznek közelebb senkit a megoldáshoz, de ebből láthatjátok: ennyi mindenért csodálom Őt, azért nem írtam ki a nevét, hogy ne kezdjétek Ti is a szokásos értetlenkedést: az(!!) még él?
De ugye nincs harag? Ha netán valaki mégis kitalálja ennyiből, azt azonnal kinevezzük a GYIK hivatalos gondolatolvasójává, jó lesz így? :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!