Lelkiismeret-furdalásom van sokszor, ha jól nézek ki. Nektek nem szokott lenni?

én is örülök, de rosszul is érzem magam, mert fáj a szívem, hogy sok normális, rendes ember ezt nem teheti meg, pedig megérdemelnék.

és ki tudja, lehet, hogy emiatt azt gondolják rólam, hogy beképzelt vagyok, hogy direkt mutogatom magam, flancolok, lenéző vagyok, pedig ez nem igaz.

már nem is merek úgy végigmenni az utcán, hogy jól nézek ki, és még magabiztosan mosolygok is, inkább semleges arcot vágok, mert nekem kellemetlen, ha másoknak miattam lenne kisebbségi érzésük.

most miért mondod??

te nem szoktál csinosan elmenni otthonról?

ha igen, nem érzed magad kellemetlenül miatta? ez itt a kérdés!

márpedig így érzem, pont azért, mert együttérzek azokkal, akiknek nincs pénzük szép cuccokra.

valamikor én is ócska ruhákban jártam, nem voltunk jómódú család.

bár lehet, hogy igazad van, és nem kéne ezen agyalnom, hogy másokban mi zajlik le, ha látnak egy ízlésesen felöltözött, igényes külsejű nőt.

adakozni sajnos nem tudok jelentősebb összeget, majd azért figyelni fogok az ilyen felhívásokra, szóval jó ötletet adtál, csak épp az utca embere ezt nem tudja, hogy ilyen jó szívem van, szóval nem sokra megyek vele azok szemében, akik nem ismernek, így simán azt hihetik, hogy úri dámának képzelem magam...