Hogy döntsek? Melyik miatt legyen lelkiismeret furdalásom?

Nehéz kérdés, neked kell mérlegelned. Sokan azt fogják neked írni, hogy tegyél meg mindent a tejért, szoptatási tanácsadó, stb. Talán meg is fogod fogadni. Viszont attól még nem lesz több időd a gyerekeidre, csak esetleg egy bizonyos idő után, ha megtörténne a csoda, és visszajönne a tejed.

Szerintem te már eldöntötted azzal, hogy felbontottad a tápszert, ugyanis éhen nem halhat a gyerek. Az én lányom most lesz 7 hetes, és nekünk is kellett már pótolni tápszerrel pár alkalommal. Kellett az a kis idő a melleimnek, hogy legyen ideje újabb adag tejnek termelődnie.

Viszont nekem csak ő van, és a férjem is sokat segít.

A nagyobbik gyerekednek most van szüksége rád, viszonylag közeli az időpont, amikor hazavittétek a kistesót, most kell vele még jobban foglalkoznod.

Szerintem tegyél még próbát, hátha lesz, de ha még sincs változás, ne legyen bűntudatod! Én 2 hetes koromtól tápszeres voltam, mégsem voltam betegesebb, mint más, anyatejes gyerek, pedig az akkori tápszerek nem olyanok voltak, mint manapság...

Nézd én anyatej párti vagyok és az első gyermekünket 1 éves koráig szoptattam és anyatej leadó is voltam (1 hónapban 10l adtam le).

Majd amikor a 2. baba érkezett valami hasonlót tapasztaltam, illetve jöttek olyan dolgok ezk mellé, hogy elvitte a tetőnket egy vihar és arra keltünk, hogy menekülni kellett a saját házunkból. A 3 hetes gyerekemre ömlött a víz. Gondolhatod mennyi tejem volt. Valahogy kihúztam 2,5 hónapos korig, aztán elkezdtem az őszibarack levét adni és hatott a dolog. Ezt csináltam felváltva (anyatej és ha nagyon éhes volt akkor egy kis friss ősziből paszírozott lé)

A 4. hónap előtt 1 héttel pedig elkezdtem a pépet adni neki, aztán jött a tejpép és a pürék, de tápszert elvből nem adtam neki.

Viszont, ha egyszerűbb a tápszer add neki és NE legyel lelkiismeret furdalásod. Gondolom te is mindent elkövetsz a gyermekeid érdekében. szóval szerintem nyugizz meg. Attól baja igazán nem lesz, hogy tápszert adsz neki.

Részben átérzem a gondod. Mármint az anyatej (fejés) és a tápszer dillemád.

Nekem 12 hetes a lányom. Nincs tesója, mellette csak egy házikedvencünk van (tacskó).

6 hetesen a lányom leszokott az 'ingyen konyháról'. Totál kétségbe voltam esve. Sírtam, bosszankodtam magamon, hogy mit ronthattam el az addig szépen evő lányomon?!

Rohantam a gyerekorvoshoz, hogy ez mit akar jelenteni? Etc.. azt mondta, hogy 1 hétig próbálgassam szoptatni, ha nem megy lefejt tejet adjak neki.

Gondolhatod. ... üvöltéstől a szoptatási tanácsadóig mindent kipróbáltunk. Odáig jutottunk, hogy a lányom végképp nem volt hajlandó elfogadni a cicit. Inkább sírt és elaludt éhesen. Második ilyen alkalom után azt mondtam, hogy elég ... fejek non-stop, csak ne kapjon tápszert.

Ez úgy kb. 4 napig ment. A mellem fájt a folyamatos erőltetéstől. Mert ha éppen nem volt ébren a lányom, akkor fejtem minden egyes percben. A lakás úszott, meleg étel nem volt, fürdeni úgy tudtam meni, ha párom itthon volt, a kutyát totál elhanyagoltam (ezáltal a közérzete is rossz lett, vihettük állatorvoshoz) és még millió 1 dologra időm nem volt...

A párom azt mondta, hogy ez így nem mehet tovább és elment a patikába egy doboz tápszert venni, majd elrakta a konyha asztalra és azt mondta, hogy nyissam ki és pótoljak a lányunknak ebből. Félig anyatej-félig tápszer legyen.

Védőnőtől kértem tanácsot és ő azt mondta, hogy jó lenne a teljes anyatej tápláls, de tisztába van vele, hogy ez ideig-óráig működik csak.

És igen .. így van. LEgalábbis nálam így volt. Csinálhattam bármit, amint nem voltam kipihent és ideges voltam a tejem 1 óra fejés után 30ml-t mutatott két mellből.

Máskor pedig, jobb napokon 150-210 ml volt egy mellből!!!

Így most ott vgayunk, hogy negyede - fele anyatej és tápszer pedig utána. Mindenre van időm! A gyerek 110%-bna nyugodtabb, mint azon az egy héten volt..

Tejem már totál kezd elapadni, de amíg még jön ki belőle, addig kapja azt is.

a helyedben:

először is, megpróbálnék lehiggadni. Végiggondolni, hogy segítséget tudsz-e kérni, vagy, hogy van-e reális esély a pici cicizésre visszaszoktatására. Ha egyik sem, én a következőt csinálnám:

napi 3* fejés, kijelölt időpontokban: először a nagy és a pici ébredése előtt, valamikor napközben és még egyszer, amikor már elaludtak. így lesz valamennyi tejed, lehet, hogy nem elég, akkor a maradékot pótolod, de az is nagy dolog, hogy valamennyi van. számít az, sokkal több a semminél.

Ez lenne egy kompromisszumos lehetőség. A lelkiismeret furdalást meg tedd félre, nem ebben kell mérni, hogy ki milyen anya. (még akkor is ha néha ezt sugallják feléd, nincs igazuk)

tejpép pedig = tápszer + valamilyen sűrítő hozzávaló (rizs,gabona, stb.)

Másik hibásan berögzült dolog, hogy a tápszer valami rossz dolog lenne.

A kisfiam 2 hetes kora óta tápszeres volt. 3-szor volt eddig beteg, azt is a megfázás okozta. Most 2 év 3 hós.

Én is anyatej párti vagyok, de hát ha nincs akkor nincs! Ha csak őrlődsz a fejéstől és ideges leszel, mert nem jön, akkor azt a gyerekeid kárára teszed sajnos, mert egy idegbeteg anyukánál nincs rosszabb. Ja, és hazajön a férjed, ő meg azt látja, hogy le vagy robbanva, mert hajtod magad egész nap.

Lehet, hogy most valaki lepontoz, de én adnám a tápszert. Ettől még nem lesz betegesebb vagy egészségesebb sem a picike.

óóó kedves sorstársam!

akár én is kiírhattam volna ezt a kérdés, hisz pont ugyanebben a cipőben járok.

A mi történetünk nagyon hasonló.

A nagyfiam két és fél éves, 13 hós koráig szopott, igaz voltak nehézségek, de csak a tej mennyisége miatt.

6 hete született meg a kislányom, már az első nap kisebesítette a mellem, a kórházban felvágták neki a nyelvét, de nem történt javulás, az etetések nagyon elhúzódtak, szenvedés volt neki is nekem is, épp hogy az adagját megette egy nap 8-10 etetés alatt. Aztán jött a sokk, feketét kakilt, rohantam vele az ügyeletre, gondoltam hogy vér, k vitamin hiányra gyanakodtam, de mondták hogy vaszínübb hogy a mellem vérzik, kapott vitamint, kivizsgálták, de minden negatív lett, A kórházban persze összeszedett egy bacit, antibiotikum... még csak 3 hetes volt... aztán próbálkoztunk tovább, de a véres széklet újra meg újra megjelent, hiába kértem tanácsot védőnőtől, gyerekorvostól, elhajtottak egy recepttel. Kiváltottam. Vívódtam hogy mi legyen, de mikor éjjel üvöltött a kicsi, mert éhes volt, de nem tudott cicizni, a mellem vérzett, a nagy az ágyában sírt, mert félt, hogy mi baja a tesójának, a férjem nem tudott aludni pedig hajnal 3kor indult munkába... na és akkor megetettem tápszerből és mindenki megnyugodott, csak az én lelkem háborgott...

még egy kör tettem a rendelőben, hiába, kaptam egy szoptatási tanácsadó számát, elhívtam, 3órán keresztül próbálgatta, hogy mi lehet a baj, mert jól mellre volt téve, tejem is volt, de a gyereknek csak nem ment a szopás. Mondta hogy a nyelvével nem tudja a bimbót jól megtartani, így ki-be csúszkál a szájpadlásán, így sebzi ki és az ajka is rossz felé biggyed. Mondta hogy ha nem 6 hetes lenne azt mondaná hogy még belejöhet, de így nem valószíű.Azt tanácsolta hogy fejjek, ameddig tudok, de ne reménykedjek, mert képtelenség a két gyerek mellett, fejőgéppel fenntartani a tejet. Ő bíztatott hogy nyugodjak bele, hogy tápszeres lesz a babám és ne legyen lelkiismeretfurdalásom, meg hogy szükségük van rám...stb. és ő volt a szoptatási tanácsadó. Azóta tartom magam ehhez, fejek, de egyre kevesebb jön:-( A többi tápszer, de még így is nehéz, mert a fiam most kezdett el szobatiszta lenni, rá is figyelni kell, meg a kicsi, meg a háztartás stb., szóval hagyom már magam sodródni az árral, lesz ami lesz alapon. Amúgy nekem a legnehezebb az hogy a fiamat tudtam szoptatni őt meg nem, nem attól félek hogy beteges lesz mert sajnos a fiam is az anyatej ide vagy oda. Nehéz ez, de szerintem nem minden az anyatej, a család érdeke is fontos.

Huh nekem is jó volt kiírni magamból.

Fel a fejjel!