A linux miért nem olyan népszerű mint a Windows?

#39

Rengeteget gépeltél, fölöslegesen. Ezt a sok zagyvaságot, féligazságot megtarthattad volna magadban. Kár volt ide hánynod. Ettől ugyanis a linux még marad az, ami volt, egy szerver operációs rendszer, aminek semmi keresnivalója nincs az átlag felhasználók gépein. Nem véletlen, hogy az ő köreikben nincs is a linuxra érdemi kereslet, annak ellenére, hogy nem kerül semmibe és még nyílt forrású is.

A tévedéseid mindegyikére nem térnék ki, mert az sok időbe telne, de azért tudatom veled, hogy a linuxnak nincs és soha nem is volt grafikus felülete. A linux mint operációs rendszer nem is igényli ezt, hiszen egy terminál alapú szerver.

A linux áll a rendszermagból, ennek a neve a kernel. Áll még egy posix kompatibilis konyvtár hierarchiából, ez a system V, áll néhány aprócska segédprogramból és egy szabadon választható shellből.

Ami ezen túl benne van egy úgynevezett linux disztribúcióban, ahhoz a linuxnak semmi köze nincs. Az X vagy X11 pedig egy ablakkezelő rendszer, tipikusan UNIX jellegű operációs rendszerekre írva. Fejlesztője az x.org alapítvány. Egy leírás erről, hogy micsoda is ez, az x.org oldalon található meg.

Az android felhasználók nem linux userek, hanem a linux tetejére épített grafikus framework használói. A linux itt nem találkozik, nem lép kapcsolatba a userrel, csak az android. Ezért is népszerű.

1981-ben nem a windows jelent meg, hanem a DOS, de ez nyilván semmiféle eőnyt nem jelentett a windowsnak a linuxszal szemben. Nevetséges maga az állítás is.

Az is nyilvánvaló, hogy a linux használata, karbantartása sokkal nehezebb, mint a windows-é. Ehhez társul a programszegénység, amit tetéz az, hogy ami programok vannak, azok is sokkal silányabbak, primitívebbek, feature-szegényebbek a windowsra írt társaiknál.

A linuxnak nincs létjogosultsága a szerverpiacon túl, mert egy idejétmúlt rendszer. És ezt pontosan tudják a cégek is, a magánemberek is. Kioszk feladatokra, speciális szegmentumokba be lehet helyezni. Pl. beágyazott rendszerek, routerboard-ok méltán kedvelt operációs rendszere, TV-k firmware-e is lehet, infotainment rendszerek alapjául is jó szolgálatot tehet és tesz is, de nem való otthoni, sem vállalati, személyes használatú PC-kre.

Aki ennek ellenére használja, az tegye, semmi gond. Az ő választása. De ne hirdesse azt a nyilvánvaló hülyeséget, hogy a linux egy átlag felhasználó számára jobb mint a windows.

" hogy ebből használható Unix oprendszer legyen, kell a GNU is;"

Nem kell. Ez csak Stallmann hülye dumája, hogy a linux farvizén az ő alapítványa is valami hangsúlyt kapjon.

Amikor Linus a linux első verzióját publikálta, akkor sem volt benne semmi a GNU-ból. Ami ma benne van, az is mind opcionális. Nem lételeme a linuxnak mint operációs rendszernek.

"szemben a Windowssal, amely ezzel szemben nem operációs rendszer, hanem egy grafikus shall, amely régebben a DOS, nost már az NT oprendszerre épül."

Ez sajnos még nagyobb butaság, mint az előbbi.

A windows a korábbi időkben is egy önálló operációs rendszer volt, ahogy ma is az, nem pedig grafikus shell. A windows végzi és végezte az ütemezést, az interprocess kommunikációt, a teljes hardver- és erőforrás kezelést. A memória kezelést is. A windows tartalmazza a winapi-t is. Windows SDK, stb.

A DOS viszont egy nagyon primitív, monotask, valós módú, BIOS rutinokra épülő oprendszer volt, hardveres, szegmentált memóriakezeléssel, max. 1 MB-ig. A windows viszont kezelte az 1 MB feletti területet is, volt védett mód, preemptív ütemezés.

Az egy dolog, hogy akkoriban a DOS volt a vezető OS, erre voltak applikációk és ennek megfelelően a DOS bootolt be és a win-ből való kilépéskor is a DOS promptot kapta vissza az user. Noch und?

Na de hogy a windows grafikus shell lett volna? Ekkora hülyeséget kitalálni? * fejét csóválja *

Az NT egy szerver szolgáltatásokat nyújtó operációs rendszer volt, aminek alapjait, mivel azok jóval későbbi keltűek mint a windows kódbázisa, így modernebb, részben a windows későbbi verzióiban - Xp, after XP - is felhasználták. Az NT kódbázisából egyébként éppen az maradt ki a későbbi verziókban, amitől az szerver OS lett.

@44: Persze, hogy kellett Stallmann, hiszen az ő ötlete volt, hogy készüljön egy, a kereskedelmi Unixszal teljesen megegyező, ám opensource oprendszer. Ehhez kellett egy kernel, amit viszont Linus írt meg. És ez a GNU/Linux.

A Windows pedig nem volt operációs rendszer, csak a DOS egy grafikus shellje -és még nem is egy egyedi, önálló termék, hiszen semmivel nem nyújtott többet, mint a mintájául szolgáló OS/2 PM illetve a GEM. Az igaz, hogy emellett tartalmazott egy API-t, amely nyújtott némi multitasking-szerű szolgáltatást és hardverkezelést is. Persze, kezelte az 1MB feletti memóriaterületet is -pontosan úgy, ahogyan azt a DOS tette (EMS/XMS) -ami nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy azon az operációs rendszeren futott... Ahhoz, hogy egyben kezelje a teljes RAMot, az kellett, hogy a DOS-t cseréljék ki alatta -a jelen esetben az NT-re.

De a Windows önmagában, host operációs rendszer nélkül el sem indul.

"Ehhez kellett egy kernel, amit viszont Linus írt meg. És ez a GNU/Linux."

Jó szándékkal mondom neked, engedd ezt el. Amit írsz, az mind hülyeség.

1991-ben R. M. Stallmann egy USA-beli polgár, aki egy neves egyetem laborjában csövezett, Linus pedig egy finn egyetemista volt, Helsinkiben.

Stallmann FSF alapítványának operációs rendszere a HURD volt, már ha elkészült volna valamikor is. Linus tőle totál függetlenül alkotta meg a linuxot. Az hogy a mai linux disztrók a linux kernelen túl tartalmaznak GNU programokat is, egy Patrick Volkerding nevű embernek köszönhető, aki megalkotta az első "linux" disztribúciót, a SLACKWARE-t.

"A Windows pedig nem volt operációs rendszer, csak a DOS egy grafikus shellje"

Sajnos azt kell látnom, hogy te még az operációs rendszer vagy a shell fogalmával sem vagy tisztában. Itt a lehetőség, tanuld meg végre, hogy egy shell nem tud semmi olyasmit, amit a windows.

Egy shell nem ütemez, nem oszt ki erőforrásokat, nem beszélget a hardverrel, csak simán lepöcköli a kernelnek az értelmezett parancsot és kész. A shell feladata egy: az teremti meg a kapcsolatot az opre és a user között.

Grafikus shell volt a GEM, de nem a windows. Uhh, még most is fogom a fejem ekkora hülyeség olvastán.

A windows mindig is oprendszer volt. Régen két üzemmódban dolgozott, a standard és az enhanced üzemmódban. A standard azért kellett, hogy a régi procikkal szerelt gépekben is működjön, az enhanced pedig már lazán ki is használta a 386-os procik szolgáltatásait, lehetőségeit.

A windows soha nem épült a DOS-ra, a dos nyomorult, valós módú szolgáltatásait nem is használta, még a lemezhozzáféréshez is a saját rutinjait hívogatta.

Hogy belásd, mekkora hülyeség is az, amit állítasz, ahhoz elég utalnom az un. PIF fájlokra, amik azt tartalmazták, hogy egy DOS program milyen módon induljon, fusson a windows környezetben. Ha a windows tényleg a DOS-ra támaszkodott volna, akkor erre egyszerűen nem lett volna szükség.

@46: Persze, nyilván azért támaszkodott a Windows a DOSra, mert egy operációs rendszer... Csak akkor azt magyarázd meg nekem, miért is volt szüksége arra, hogy egy másik operációs rendszer fusson alatta, amelynek a szolgáltatásait használta? Az, hogy a hardvereket, erőforrásokat a DOS nélkül, hardverszinten is el lehetett érni, nem jelenti azt, hogy minden egyes szoftver, amely ezt tette, operációs rendszer lenne. Vagy szerinted OS volt a Dos4gw, a pmode/w vagy akár a Sidekick is? És ha a windows szerinted olyan jól bánt az erőforrásokkal, akkor hogyhogy a DOS alatt futó verziói arra sem voltak képesek, hogy a RAMot normálisan kezeljék, hanem az EMM386 által kiosztott base, UMB, EMS és XMS memóriaterületeken szerencsétlenkedtek? És persze azt is csak úgy tudta használni, ahogyan az a DOS konfigurációs fájljaiban meg lett határozva...

Szóval nyugodj meg: a Windows önmagában nem képes az OS-feladatok ellátására, maximum a host OS képességeit egészíti ki a sajátjaival.

WIN.COM: The file you run to actually run Windows.

GDI.EXE: Graphics Device Interface main file. Required to run Windows.

USER.EXE: The user interface for Windows 3.0. Required to run Windows.

KERNEL.EXE: The Windows kernel. Required to run Windows in real mode.

WIN386.EXE: The 386 enhanced mode kernel, required to run Windows in 386

enhanced mode.

És hopp, egy shell:

PROGMAN.EXE: Program Manager, the default shell for Windows 3.0

"Persze, nyilván azért támaszkodott a Windows a DOSra, mert egy operációs rendszer..."

Nem támaszkodott a Win soha a DOS-ra. Miért tette volna?

Ez egy nagyon régi keletű hülyeség. Ahhoz, hogy megértsd, látom, megint magyaráznom kell.

A DOS egy olyan valós módú OPRE, ami nem nagyon tartalmazott semmit, mert jobbára a BIOS rutinjait hívogatta. Még egy karakter, vagy egy string kiírásához is. A BIOS viszont egy bűn lassú ROM-ban volt tárolva a korai gépekben. Ezzel a sok tetű lassú rutinnal mit is kezdett volna a Win? Semmit.

" Csak akkor azt magyarázd meg nekem, miért is volt szüksége arra, hogy egy másik operációs rendszer fusson alatta, amelynek a szolgáltatásait használta?"

Amikor a windows megjelent, akkor nem volt hozzá program, csak amit vele szállított az MS. A calc.exe, a paint.exe, a notepad.exe, stb.

Nyilván a kutyának nem kellett volna ez így, magában. Ezt pontosan tudta Bill Gates is.

A Windows ezért a DOS mellé volt telepíthető és az átszoktatás úgy folyt, hogy a userek használhatták a DOS-t, a maguk megszokott és megvásárolt programjait, de ha arra volt ingerük, rajzolhattak a windowsban, vagy más, már eleve windowsra írt progit is vásárolhattak, ha akartak és ha a grafikus felületnek volt bármi hozadéka, akkor ezt az emberek meg is tették.

Így migráltatta át idővel a DOS usereket az MS a DOS-ról a Win-re. Másképp ez nem is sikerülhetett volna.

A Win applikációk meg egy idő után akkora mennyiségben voltak elérhetők, ami megkerülhetetlenné tette a windowst, ráadásul a power userek szagot fogtak a multitask irányába. Az meg nem csúnya ám, ha úgy tudsz használni egy gépen, egyszerre két, három vagy még több alkalmazást, hogy egyikből sem kell kilépned.

Írod ezt a memóriakezelést.

Hát, az sem egészen úgy volt, ahogy te hangoztatod, mert a DOS memóriamenedzserek arra voltak alkalmasak, hogy >= 386 procikon a felsőbb memóriát elérhetővé tegyék egy-egy alkalmazás részére.

Hangsúlyozom, egy időben EGY alkalmazás részére. 286-osok esetében ez nem volt járható út, ezért is futott ki olyan hamar az a processzor.

"Intel processors from the 386 onward allowed a virtual 8086 mode, which simplified the hardware required to implement expanded memory for DOS applications. Expanded memory managers such as Quarterdeck's QEMM product and Microsoft's EMM386 supported the expanded memory standard without requirement for special memory boards."

A windows viszont nem egy hanem több alkalmazás futtatására volt képes, egy időben. Ráadásul, még az echte DOS-os alkalmazásokat is sajátos módon futtatta, méghozzá úgy, hogy ezek memóriaigényét már nem szegmentáltan, hanem lapozással elégítette ki, tartotta nyilván. Úgy, ahogy ő maga kezelte az egész memóriát.

A DOS a windows futása alatt nem csinált a világon semmit. Csak ott volt a memóriában és amikor valaki kilépett a windows-ból, akkor az történt, hogy a gép visszaváltott valós módba és a DOS-ra szépen visszakerült a vezérlés. az alsó 1 MB memóriát a Windows nem bántotta, tehát még az esetleg ott lévő tárrezidens programok is elérhetőek voltak újra.

Ha a windows magától bootolt volna be, akkor nem vált volna sikeressé, mert a multibootot még most sem kedvelik az emberek, hát még akkor. Na meg, mi értelme is lett volna? Semmi.