Az európai küzdősportok (boksz, birkózás, savate, sambo) tényleg sokkal többet érnek az ázsiaiaknál (karate, kungfu, aikido ju jitsu stb. )?

"Ember!!!! Kettőhöz két különböző izomzat kell, aki komolyabban űzi valamelyiket, nem fogja elcseszni a másikkal magát! Ráadásul minek fizetne két edzést, ha ugyan ezt megkapja MAJDNEM egy jj, kempo vagy ketrecbohóc edzésen?"

Kérem tisztelettel, ez nem így van azért. Nagyon sokan űzik együtt az ökölvívást és a birkózást, sőt a kettő tökéletesen kiegészíti egymást. Amúgy pedig a legtöbb profi MMA-s a BJJ-t és a thai boxot csinálja egyszerre párhuzamosan a kettőt. Ha a birkózáshoz és a bokszhoz külön-külön izomzat kell, akkor a BJJ-hez és a thai boxhoz pláne külön izomzat kellene, ellenben rengetegen nyomatják egyszerre a kettőt.

Amúgy pedig ha már ju-jutsu és kenpo. A ju-jutsuban (és egyes kenpo irányzatokban) sok minden van ütés, rúgás, dobás, feszítések, gáncsolás, földrevitel, némi földharc és egy kis fegyveres harc is. Ez így elsőre baromira jól hangzik ez, a gyakorlat viszont más. Egy ju-jutsus soha nem fog úgy ütni, mint egy bokszoló. Soha nem fog úgy rúgni, mint a thai boxoló vagy a taekwondós. A földrevitelei, gáncsolásai és dobásai sem lesznek olyan jók, mint egy birkózónak vagy cselgáncsozónak. És fegyverrel sem lesz olyan jó, mint egy kalis/eskrimás/kobudós. Földharcban pedig lazán le fogja alázni a brazil jiu-jitsus és a sambós is.

Vagy is mindenből kap egy felületi tudást, mindent tanulni is fog, de egyiket sem fogja igazából jól csinálni. Ez a baj az ilyen komplex harcművészetekkel. Egy olyan személy aki párhuzamosan bokszol és mellette birkózik is (mondjuk mindkettőt 2-3 éve csinálja), az lazán összepakol egy olyat aki 6-7 éve jujutsuzik, legyen az földharc vagy állóharc. Birkózáson sokkal jobban megtanulja a testharcot, bokszon pedig az állóharcot. Heti 2x bokszon + 2x birkózáson az ember sokkal jobb alapokat fog szerezni, mint heti 2x (esetleg 3x) ju-jutsun. Jó magam nem is tartom annyira hatékonynak a ju-jutsut, mert az állóharc része egyáltalán nem olyan szintű, mint egy ökölvívásé vagy thai boxszé, a földharc/testharc része bőven nem egyenértékű mint egy birkózásé. Innentől kezdve mi marad? Mindenből egy minimális, az is felületesen. Ha ju-jutsu (és a többi hasonlóan nagyon komplex stílusok) annyira jó alapokat adna mindenből, akkor az MMA-ba kizárólag ez az egy stílus lenne az uralkodó, sőt nem lenne olyan, hogy MMA, csak ju-jutsu.

A tradicionális harcművészetekben a katáknak, formagyakorlatoknak nincsen sok értelme. Mert hiába mondják sokan azt, hogy ezzel memorizálják be a mozgásokat és fejlesztik a mozgáskoordinációkat, az igazság az, hogy éles bunyóban senki sem úgy verekedni, ahogy azt karate vagy kung-fu edzésen tanulta. Innentől kezdve minek memorizál be egy mozgást amit nem fog és nem is igazán tudna használni egy igazi harcban. Innentől kezdve már pedig fölösleges időpocsékolás, ehelyett zsákolhatna, sparringolhatna....stb.

Valahol jogos.

De akkor ha valaki heti 2x boxol és heti 2x birkózik, ami komplex edzés, az miért jobb (elvi szinten) mintha egy komplex edzésen tanulni mind a kettőt? Mondjuk 2 box és 2 birkó nyilván 30%-kal több, mint 3 jujutsu edzés :D

Azért mert a heti 2x birkózáson csak testharcot és földharcot tanul, sparringgal együtt, mellette a heti 2x bokszon pedig csak ütni tanul, szintén sparringgal együtt.

A heti 2x (esetleg 3x) ju-jutsuba bele kell tuszkolni az állóharcot, földharcot, késhárítást....és a többit. Vagy is egy másfél órás edzésben alig-alig marad idő mind az állóbunyóra, mind a földharcra, plusz a dobásokra, arról nem is beszélve, hogy ju-jutsu edzéseken vagy egyáltalán nincs, vagy csak ritkán van randori (ami olyan is, szar). Inkább páros gyakorlatokon tanulnak be szituációknak megfelelő hárításokat, támadásokat. Ne haragudj, de így NEM LEHET FEJLŐDNI. Ezért sokkal jobb az, ha külön-külön tanul az ember mindent, minél komplexebb egy harcművészet, annál kevesebb idő jut a "rész-harcmodorokra", így később ki kell egészíteni valamivel, pl ha jujutsus meg akar tanulni lényegesen jobban rúgni, akkor mondjuk a jujutsu mellett elkezd taekwondózni (ez most csak példa), viszont ha ütni is meg akar tanulni, akkor bezony bokszolni is le fog kelleni néznie. És a végén hová lyukadunk ki? Pontosan oda, hogy jobb egyszerre űzni keresztbe különböző küzdőstílusokat (amik egy-egy dologra vannak NAGYON JÓL ráspecializálódva pl.: ütésre a boksz), mint egy komplex stílust gyakorolni.

A gyakorlati helyzet ismeretében nem tudlak vitatni, lényegében véve egyetértek.

De szerintem ha heti 2x2 órát boxol valaki és 2x2 órát földharcol (birkó) akkor 4x2 óra mondjuk kungfu edzés keretén belül is gyakorolhatja ugyan ezt.

Kungfu edzésen is lehet zsákolni, gyakorlatilag birkózni, sehol sincs megírva, hogy kungfuban nem lehet felcsapni a kesztyűt és sparringolni, vagy normálisan zsákolni.

Jó, most fegyverhasználat, késhasználat.. Erre is lehet azt mondani, hogy tegyük fel ha valakit jól tanítanak késelni mondjuk jujutsun (most hagyjuk, hogy csak kali-n lehet megtanulni késelni, tegyük fel ügyes a jujutsu/kungfu edző, mindegy) akkor kevesebbet fog ütni edzésen, de a késharcnak meg eleve több értelme van.

Kivéve, én pl. alig-alig késelek. Mi francnak? Kb. bunyózni akarok tudni, kemény emberekkel nem utcán belezni, ami jó esetben egész életemben elő sem fordul.

Így nem is igazán késelgetek edzésen. Nem is akarok. És én is 'harcművész' vagyok, mondjuk. Tehát ezzel nem megy el idő. Azon lehet vitatkozni, hogy mennyire tudok ütni, nem fogom azt írni vagy gondolni, hogy úgy ütök mintha az edzésidőmet boxolóként töltöttem volna.

De jó edzésmódszerekkel heti 4 edzés legalább elvi szinten, ha nem is birkó és box csak bír valami értelemmel. Bár már hogy ezt a témát húzzuk ott tartok, lehet végső soron igazatok van. Leghatékonyabban felkészülni pusztakezes küzdelemre talán ezekkel lehet.. Ahh, én kompromisszumkész vagyok, ez amúgy a kiégettségemet jelenti ám :D

"A heti 2x (esetleg 3x) ju-jutsuba bele kell tuszkolni az állóharcot, földharcot, késhárítást....és a többit. Vagy is egy másfél órás edzésben alig-alig marad idő mind az állóbunyóra, mind a földharcra, plusz a dobásokra, arról nem is beszélve, hogy ju-jutsu edzéseken vagy egyáltalán nincs, vagy csak ritkán van randori (ami olyan is, szar). Inkább páros gyakorlatokon tanulnak be szituációknak megfelelő hárításokat, támadásokat. Ne haragudj, de így NEM LEHET FEJLŐDNI. Ezért sokkal jobb az, ha külön-külön tanul az ember mindent, minél komplexebb egy harcművészet, annál kevesebb idő jut a "rész-harcmodorokra" "

Ott a pont! Ez bizony így van. Ráadásul azt vegyük figyelembe, hogy még a tetejében a ju-jutsusok katáznak is, nem annyit mint mondjuk a karatésok vagy a kung-fusok, de akkor is formáznak, ami vesz el az edzés időből megint, ami szintén felesleges és ami helyett gyakorolhatnának mást, például sparringolhatnának. Arról nem is beszélve, hogy a földharc, az állóharc és a fegyveres technikák, ezek mind a ju-jutsu KIEGÉSZÍTŐ elemei! Vagyis eleve nem is tanulhat meg a ju-jutsus úgy ütni/rúgni, mint mondjuk egy savatés. Miért? Mert a ju-jutsuban a hangsúly a földreviteleken és a dobásokon van. És úgy gyakorolják ezeket is, mint az aikidón lassítva bonyolult kacifántos dobásokat. Ezek, mivel bonyolultak sokkal tovább tart és még a tetejében nehezebben is lehet elsajátítani, mint mondjuk a birkózó földreviteleket. Ahhoz, hogy ezt jól ki lehessen tanulni, ahhoz heti 6x edzés kellene, és egy edzés 2-3 órás legyen. Így már azért lehetne fejlődni VALAMIT. De egy boksz + birkó kombó még így is jobb, mert egyszerűbb, letisztultabb, hatékonyabb és sok a sparring is.

Ez így is van, de attól Te még kung-fun (vagy aikidón, karatén .... akármin) levegőt kékítesz. Lehet tetszik neked, jól érzed magad edzésen, de attól még szar amit csinálsz. És nem nem lesz hatékony, mert ami eleve rossz, az a valami eleve rossz lesz, akkor is ha az "jól" van megtanulva.

Ez olyan mint a cigi, valaki imád bagózni, szereti egyes dohánytípusokat, mondhatjuk úgy is, hogy "dohányínyenc". Örömét leli ebben. Ettől függetlenül a dohányzás rossz, és káros.

Jó persze ez most kissé durva példa volt.

"egy öttusázó lehet a világ legjobbja, de soha nem fog úgy úszni, mint Hosszú Katinka, soha nem fog úgy lovagolni mint most nem tudom ki, és még sorolhatnám."

Pontosan ugyanerről dumáltunk mi is, a ju-jutsu kapcsán. Lehetsz Te 6 danos Akármilyen-ryu ju-jutsu garndmester, akkor sem fogsz úgy ütni, mint a Tyson, és úgy földharcolni, mint a Gracie. Ennyi.

Nyilván a keleti harcművészetek sem teljesen hatástalanok. Mert igen, bizonyos idő után azért lehet velük kezdeni valamit. A nálad... mondjuk 10 kilóval nehezebb és kicsit izmosabb (erősebb kötésű, ha úgy tetszik) panelproli kocagyúrós helyi nagymenő izombikát, nyilván le fogsz tudni verni 12 év shito-ryu karatéval, 15 év wing tsunnal, 18 év aikidóval vagy 25 év északi fehér daru kung-fuval. Képzetlen ellen tulajdonképpen BÁRMILYEN stílus jó, még akkor is ha az ellenfelünk fizikailag erősebb nálunk.

Viszont! Ha valaki tényleg meg akar tanulni úgy harcolni, hogy el tudjon bánni akár egy képzettebb támadóval is (pl.: Gazsival a 90 kilós kancigánnyal, aki bokszolt 4 évig és sok utcai balhé van már a háta mögött. Vagy a Pistával, aki 190 cm magas, 95 kilós futballhuligán, aki 6 évet kickboxolt és mondjuk még judózott is 2 évet, és szintén rengeteg utcai bunyót letudott), ilyen esetben bizony olyan stílust kell űzni ami sallangmentes, letisztult, életszerű, reális és sok benne a full contact sparring. Erre pedig az autentikus tradicionális (azaz léghajlító, chi-energiagyűjtő) távol-keleti harcművészetek többsége nem alkalmas, akár tetszik, akár nem. Ilyen esetre főként a nyugati küzdőrendszerek lesznek a megfelelőek.