Miért van annyi kérdés a "hogyan fogyjak le? " témában?

Mert nem csak a fogyás jó.

Élmény foglalkozni a gondolattal, hogy majd lefogy, élmény elhinni, hogy most diétás port vagy tablettát szed és lefogy, élmény elmenni 10 perces flabélos rázásra és érezni hogy jó úton van. Ezek összesen akkora élmények mint valóban lefogyni.

A kettő között az a különbség, hogy a fogyás lassabb és kitartás kell hozzá. Persze, jó lenne elérni a célt, de ez egy jó érzés. A jó érzést megkapják ugyan úgy az esti csokival is, meg azzal hogy foglalkoznak a témával. Egy kicsit álomvilág, igen, gondolom egy pszichológiában jártas ember ezt sokkal jobban megértené és el tudná magyarázni.

Szerintem nem mindenkinél a végeredmény számít, ha valamiféle boldogságot érhetnek el azzal, hogy állandóan a fogyásra koncentrálnak, már az is 'boldogság'. Ettől nem kell lenézni őket, nyilván senki sem tökéletes.. ha erre rájönnek, talán változtatnak és meglátják hogy elég értelmetlen amit csinálnak.

Másrészt tudjátok, hogy nem annyira egyszerű a téma sem, ahogy különböző (de hatékony) módszereket és utakat képviselünk, ezekhez hozzádobva az egyértelműen kamu és működésképtelen dolgokat egy igazi útvesztő lehet. Rendesen tájékozódni meg nem 5 perc, hát már elzsibbad szegénykék agya, főleg a napi robot mellett.

Én viszont nem értek egyet a 4.-el.

Szerintem nem olyan boldogok a várakozás alatt, meg amikor veszik a csodaszereket. És szerintem az sme olyan élmény nekik hogy folyton keresik hogy mit kéne módosítani.. Nyílván van aki ebben örömét leli, de biztos nem fogható a lefogyás érzéséhez. Ezek csak akkor működnének ha látnák az eredményt. És általában unreális célokat várnak.

Nem magamból indultam ki, én egyáltalán nem szorulok fogyásra, de ha szorulnék, én fogyni szeretnék nem csodaszereket enni.. :D

A válasz meg lemaradt...

Szerintem azért mert simán lusták.

Látják mindenfelöl hogy mozgás, mozgás, rendszeresség, rendes kaják fogyasztása, tervezés, RENDSZERESSÉG, ERŐFESZÍTÉS, de ezekkel nem törődnek. Ilyen eredményt várnak amiket ezek eggyüttese hoz, de más úton..

Pedig, igazán meg lehet szeretni, főleg az első egy két hónap után ha fel vagyunk alapozva, és kezd látszani az eredmény.

Az egyik baj az, hogy az embert mindenhonnan ostromolják a hülyeségekkel. Csodaszerek, divatdiéták, celebek étrendjei, és még a fene se tudja, mi zúdul a fogyni vágyókra a netről, a szennylapokból és a hasonló cipőben járó "sorstársaktól" Így érthető, hogy első nekifutásra hülye kérdésekkel jön. Én is hasonló voltam, amikor rádöbbentem, hogy végre valamit kellene kezdeni a testemmel :) A nagyobb baj az, hogy amikor elmondják neki, hogy ez így nem jó, hülyeség, ezt-és-ezt kellene csinálnod, olvass utána és megérted, akkor is foggal körömmel ragaszkodik az eredeti elképzeléseihez, esetleg egy másik "csodaszerhez" fordul.

Amikor lefogytam, meg lett némi formám, folyamatosan kérdezgették, hogy csináltam. Nagy lelkesen előadtam, hogy szobabicikli, súlyzó, teljesítménytúrák, szálkásítódiéta, meg ami még kell. Eredmény? "á, ez nekem nem jó" vagy "egy héten hány csaló napot tartasz?" és még sorolhatnám.

Bocs, ha hosszúra nyújtottam ,de kikívánkozott belőlem.