Harcművész/küzdősportoló vagy? Ha igen, kérlek, nézd meg ezt a kérdést!
Szeretném, ha leírnád, hogy milyen harcművészetet/küzdősportot űzöl, és megfogalmaznád, hogy pontosan miért űzöd, mit ad ez neked mind fizikálisan, mind szellemiekben, mind lelkiekben, miért pont ezt a stílust választottad, és azt, hogy miért tartod jónak, vagy esetleg - ha így gondolod - miért tartod jobbnak a többinél!
Annak is örülök, ha ütköztetitek a véleményeteket, viszont szeretném, ha ezt minden esetben tárgyilagosan és kulturáltan tennétek!
Nagyon szépen köszönöm minden válaszadónak!
válasza:Én vagyok a 04-19 16:44-es válaszoló.
Kedves Kérdező!
Igen valóban azzal van a gond, hogy magyarországon a harcművészeteket rosszul tanítják. Viszont én azt nem értem, hogy egy apám f@sza gumigettós kis thai bokszoló miért fikázza ki azt aki mondjuk capoeira-zik, holott ő sem úgy tanulja a muay thai-t, mint thaiföldön, szóval ő sem keményebb, ugyanakkor ha azt mondod neki hogy bunyózzon a capoeira-s srác edzőjével vagy az egyik legjobb tanítványával, akkor bezzeg mindjárt vissza vesz az arcából. Ezt nem szeretem én amikor úgy elhitetik az emberrel, hogy: "Tanulj nálunk mert, itt kemény leszel", közben adnak neki egy hamis önbizalmat. Erre egy példa: Itt van a brazil jiu-jitsu, az emberek 99%-a csakis azért tanulja, mert az MMA-s huszárok is ezt nyomják, és persze ő is ugyanolyan kemény akar lenni, mint a profi ketrecharcosok. Viszont ha a diszkóban konfliktusba keveredik, akkor rájön majd, hogy kap egy parasztlengőt fültőre és kifekszik, és máris nem ér olyan sok mindent a lábbal betekerős bonyolult karfeszítős földharc. Nem tudják, hogy hogyan alkalmazzák a tudást, amit megszereztek. A másik nagy parasztvakítás a krav maga, a zsidóknak megint sikerült sikerült egy olyan népszerű dolgot a piacra dobni, mint a biblia vagy a microsoft. Az izraeli katonák többsége elég magas szintű krav maga kiképzést kap, mégis az izraeli katonák 70%-át városi közelharcban (hangsúlyozom KÖZELHARCBAN!) késsel ölik meg a terroristák. Érdekes nem? :) Holott a krav magát tartják az egyik leghatékonyabb stílusnak ami a legjobb pusztakezes védekezés kés ellen. A másik a thai boksz amire sokan maszturbálnak, hogy így-úgy ilyen-olyan kemény és legyőzhetetlen. Hát nem tudom.... thai boxolj 3 évig aztán próbálj megverni egy 10 éve favágóként dolgozó embert, ott dögölnél meg cipőben.
Egy a lényeg, a gondolkodás. Az emberi agynál nincs veszélyesebb fegyver!
Kedves Válaszoló, alapvetően egyetértek Veled, de ez a gondolatmenet elég szerteágazó és nem minden pontját találom helyénvalónak. Viszont a lényegével maximálisan egyetértek.
Az én hitvallásom a harcművészetben az, hogy ha valaki kitalálná, hogy ő nem is tanul meg egy komplett stílust, hanem kiválaszt egy technikát, egyetlen egy egyszerű technikát (mondjuk a legegyszerűbb egyenes ütést), és csak annak szentelné az életét, hogy azt az egy technikát tökélyre fejlessze, azzal egyrészt ugyanúgy a harcművészet útját járja, másrészt könnyen lehet, hogy talán sosem akadna legyőzőre. Szerintem ugyanez érvényes, ha valaki olyan stílust alapítana, ami csak és kizárólag rúgásokból állna, vagy esetleg csakis néhány ököltechnikából. Én mindenki stílusára érdeklődéssel és tisztelettel tekintek, mert tudom, hogy a harcost csakis az egyéni képességei határozzák meg, és tudom, hogy két különböző stílus harcosa közül az győzne egy egymással vívott küzdelemben, aki magasabb szinten áll a saját rendszerében, mint a másik az övében.
válasza:hű... mindig elfelejtem megnézni az utolsó válaszom időpontját :D A lényeg az, hogy én vagyok a női hozzászóló, remélem, így is beugrik :)
A mesterem egyben egy nagyon jó barátnőm volt, inkább csak mi hívtuk mesternek, nem lett volna meg ez a "rangja" egy ágazatban sem. Azért hívtuk mesternek, mert volt olyan szerencséje, hogy eredeti hazájukban tanulhatta a különböző harcművészeteket (diplomata szülők :)) és hihetetlen sokat és jól tudott, nekem ő tanított meg szinte mindent, amit ma a harcművészetekről tudok.
válasza:Utolsó vagyok :)
Csak most vettem észre, hogy mi már "összeakadtunk" egy... UFOs kérdésnél talán, valamikor kb fél éve :D
Sajnálom, hogy egy ilyen kivételes harcművész jellem, aki Téged is tanított, már nem lehet köztünk. Szívesen találkoztam volna vele, már csak azért is, hogy tisztelegjek előtte.
Igazán? :) Belinkelnéd azt az UFO-s kérdést? Nagyon régen jártam arra... :) Meg úgy általában az oldalon is ritkán fordulok meg mostanában.
válasza:Hát nem találtam meg, szerintem törölték :S
Mindenesetre ilyen... dínó-alienes (reptilián? raptiloid?) kérdés volt, még az is lehet, hogy Te tetted fel... a kérdés tulajdonképpen kérés volt a reptilizé hívők felé, hogy próbáljanak már meg elmagyarázni pár ellentmondást
Tessa
válasza:A bunyóban 5 dolog számít:
1. Ravaszság
2. Aljasság
3. Higgadtság, ugyanakkor egy minimális agresszió
4. Gyorsaság
5. Pontosság
Ha ezek megvannak akkor jók az esélyeid. Igazából totál fölösleges eljárni küzdősport edzésekre, elég ha otthon zsákolsz vagy valamelyik haveroddal gyakorlásképpen birkózol, na meg eljársz futni. Bőven elég! Egy küzdősport edzésre eljárni idő és pénz, csinálod pár évig és ha utcán beléd kötnek, úgysem úgy fogsz verekedni, mint edzésen, hanem ösztönösen! Ha pedig megpróbálsz úgy bunyózni, ahogy az edzésen tanultad, akkor tuti, hogy megvernek! Az utcai bunyó az birkózás, öklözés, grabancfogás, hajtépés és lökdösődés. Teljesen fölösleges ide a mawashi geri, a low-kick, az ugró-forgó-pörgő rúgások, a bonyolult lábbal betekerős végtag feszítgetős brazil jiu-jitsu és egyéb földharc technikák és a kung-fus vagy krav magás hadonászások. Ha valaki gyorsabban szeretne eredményt akkor gyakoroljon otthon és éles szituban bunyózzon ösztönösen! Ha viszont versenyezni akar, vagy elmondani magáról azt hogy ő harcművész (mester), akkor az TÜRELMESEN tanuljon, gyakoroljon, eddzen ÉVEKIG.
Ez a véleményem.
Ez így önmagában szerintem igencsak félrevezető és téves. Szerintem fordítva ülöd meg a lovat, és leginkább abból indulsz ki, ami sajnos valóban jellemző a küzdősportot tanulókra, de az utóbbi egy oldal ennak bírálatával van tele. Valóban nagyon kevesen képesek élesben alkalmazni, amit az edzéseken megtanultak. De a megoldás nem az, hogy "minek a precíz technika, amikor az utcán úgysem úgy fogsz bunyózni"-hozzáállás, dehogy. A harcművészet a precízió és a ráció felülemelkedése az ösztönön, aminek az eredményeit és a tapasztalatait visszaépítjük az ösztönökbe. Azaz nem az a helyes hozzáállás, hogy az ösztönös, de amúgy kiforratlan és labilis technikákra hagyatkozunk, hanem hosszú és kitartó gyakorlással a lényegében tudományosan felépített mozdulatokat tesszük ösztönössé, hogy aztán a legszorongatóbb helyzetekben is reflexből azokhoz nyúljunk. Valóban, erre kevesen képesek a gyakorlók közül, de ennek oka messze áll attól, hogy maga a harcművészet gyakorlása lenne értéktelen, hanem arról van szó, hogy a gyakorlók legnagyobb része pusztán nem fektet be annyi munkát, hogy elérhesse ezt a szintet. Innen erednek a tévképzetek, miszerint a rendszerezett technikai bázisú harcformák értéktelenek, és a "sima", kiforratlan utcai bunyó jobb. Ellenkezőleg. A harcrendszerek technikái precízen kidolgozottak és valós harchelyzetekben való hatásos alkalmazásra lettek kitalálva, így a kiforratlan, zsigeri technikák felett állnak, és az csakis a harcos feladata, hogy az ösztönei mélyébe építse be őket. Ugyan sajnos a nyugati, lebutított formában terjedő keleties harcrendszereket sokan azonosítják a valódi harcművészettel, és csakis emiatt alakulhatott ki az a szemlélet, hogy a "parasztbunyó" sokkal célravezetőbb, mint a "csingcsángcsung".
Ebben szinte minden harcos véleménye eltér, de én így állítanám fel a sorrendet:
1. Higgadtság
2. Gyorsaság
3. Technika
4. Erő
Aljasságnak pedig szerintem semmi, de semmi keresnivalója egy küzdelemben, főleg nem ennyire elsődleges helyen. Értem, mire akarsz utalni, de az aljasság csak maradjon az agresszoroké, és az azt elhárító harcművész tisztán és tisztességgel küzdve győzzön! Pont ebben áll a harcművészet nagysága, hogy az igazi harcos a támadójával való azonosulás nélkül győz.
Tessa, a Te véleményedet is várom ebben a kérdéskörben.
válasza:1. Tapasztalat
2. Reakcióidő/Gyorsaság
3. Higgadtság
4. Technika
5. Ösztönök
6. Erő
Tapasztalat, méghozzá lehetőleg "éles" tapasztalat, hiszen meg kell tanulnunk egy vagy két ütésből felmérni egy ellenfél stílusát, technikáját.
Reakcióidő, hiszen pár ütéses küzdelmekben ez az egyik legfontosabb, valamint csak úgy tudunk hárító szerepet felvenni a küzdelemben, ha elég gyorsak vagyunk.
Higgadtság, hiszen ahhoz, hogy a saját stílusunkban jól teljesíthessünk, a harcMŰVÉSZEThez tartozó életérzést, nyugalmat is magunkévá kell tennünk, valamint azért, mert ezzel máris hatalmas előnyre tettünk szert a legtöbb ellenféllel szemben, pláne, ha utcai éles helyzetről van szó.
Technika, mert enélkül mit sem ér az egész, ez mindennek az alapja, de akkor és csak akkor, ha a legmélyebb, ösztönös mozdulatok helyét vette át.
Ösztönök, mert sokszor az előző négy együtt sem elég, ilyenkor néha ki kell kapcsolni és hagyni, hogy "a testünk magától védje meg magát" azáltal, hogy akár régi technikáink ösztönösen kerülnek elő, egy másodperc gondolkodás nélkül.
Végül pedig erő, mind lelki, mind fizikai. Maga a harc az elsőből, míg a hárítások stabilitása és a támadások ütőereje a másodikból ered, azonban mindkettő azonosan fontos.
Az aljasságnak pedig pont azért nincs sem szerepe, sem létjogosultsága, mert ezáltal megtörik a listám első öt pontja, hiszen vagy arra koncentrálsz, hogy "fúúúú, de rohadt dörzsölt és aljas vagyok", vagy arra, hogy jó harcművész légy. Sajnos a kettő együtt gyakran katasztrófát eredményez, volt szerencsém látni ilyet :)
Csak gyorsan válaszoltam, indulok is családozni (anyák napja alkalmából), ha napközben eszembe jut még valami, este felé úgyis kiegészítem :)
Tessa
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!