Harcművész/küzdősportoló vagy? Ha igen, kérlek, nézd meg ezt a kérdést!
Szeretném, ha leírnád, hogy milyen harcművészetet/küzdősportot űzöl, és megfogalmaznád, hogy pontosan miért űzöd, mit ad ez neked mind fizikálisan, mind szellemiekben, mind lelkiekben, miért pont ezt a stílust választottad, és azt, hogy miért tartod jónak, vagy esetleg - ha így gondolod - miért tartod jobbnak a többinél!
Annak is örülök, ha ütköztetitek a véleményeteket, viszont szeretném, ha ezt minden esetben tárgyilagosan és kulturáltan tennétek!
Nagyon szépen köszönöm minden válaszadónak!
Természetesen így van. Azonban egy gyakorlatban is jól kipróbált harcrendszer technikai bázisa tágabb teret biztosít az akarat és a lélekjelenlét erejének kiaknázásához. Viszont abban teljesen igazad van, hogy a technika ezek nélkül, legyen bármennyire is fejlett, teljesen használhatatlan.
Köszönöm értékes hozzászólásod! Várom a továbbiakat!
válasza:Kedves válaszoló, felesleges lenne túlszaporítanom a szót. MINDEN szavaddal maximálisan egyetértek! Kimondhatatlanul nagy örömmel tölt el, hogy ilyen a felfogása valakinek egy sportban! Nagyon tetszik, hogy amit leírtál, minden kérdésre választ ad, amit végül is feltettem ("...pontosan miért űzöd, mit ad ez neked mind fizikálisan, mind szellemiekben, mind lelkiekben..."), és kivételesen precíz megfogalmazás és nagy szemléltető erő hatja át a szavaidat.
Nagyon szépen köszönöm ezt az értékes hozzászólást!
Továbbra is várom a véleményeket, válaszokat!
Valóban, a legtöbb harcművészet technikai célja az, hogy találat elszenvedése nélkül vészeljük át a küzdelmet, lehetőleg meg is nyerve azt, ha már belekerültünk, amennyiben muszáj.
Köszönöm az újabb hozzászólást!
válasza:NINCS tökéletes harcművészet!!!! Az adott pillanat a lényeg.
Egy verekedésben mindig az kerül ki győztesen aki az adott pillanatban a leggyorsabban és legpontosabban hajtja végre a leghatásosabb és legegyszerűbben kivitelezett technikát. Sokan menőznek, hogy űznek x küzdősportot/harcművészetet y éve, és hogy az ő stílusuk a legjobb és a leghatásosabb. Ez így baromság! Egy verekedésnél nagyon sokat számít a lélek jelenlét, mert lehet, hogy a ringben ledarálnád a támadódat, de egy utcai konfliktusban már nem olyan biztos. Aki beléd köt, az mindig előnyben van veled szemben! Hogy miért?
1. Azért mert már bunyózott utcán (különben nem merne beléd kötni), tehát tapasztaltabb ebben. 2. Vele van a meglepetés ereje, ilyenkor te meglepődsz/megijedsz és leblokkolsz, és ilyenkor leránt a földre és megrugdos. Láttam már pár olyan ember bukását aki űz küzdősportot x éve és olyan verte el aki még soha életében ki sem próbált egy küzdősportot sem. Lehet, hogy az ellenfeled egy apró köpcös pocakos sörhasú ember aki 10 éve favágóként vagy kőművesként melózik és törzsvendég a legputrisabb kocsmába, de akkora fizikai ereje van, hogy behajít az asztalok és a székek közé. Ilyenkor mit csinálsz? Agyontaekwondózod, Lebraziljiu-jitsuzod, Szétmuaythaiozod?? :) Lóf@szt! Dicsekedhetsz hogy defendózol vagy krav magázol x éve, a késes roma gyerek ellen ne hősködj, mert úgyis lebökne!
Nem rossz dolog harcművészetet tanulni, csak jól meg kell gondolni, mert csak erősen limitáltan lehet hatékonyan alkalmazni.
Köszönöm, hogy végig olvastátok.
Kedves Válaszoló!
Kijelentéseddel, miszerint nincs tökéletes harcművészet, ami jobb, mint a többi, maximálisan egyetértek! Ezt mindig igyekeztem hangsúlyozni, amikor ebben a témában válaszoltam. Továbbá sajnos, sok igazság van abban, amit a harcművészeti tapasztalattal nem rendelkezők győzelmeiről írtál küzdősportot űzők felett. Azonban erről véleményem szerint nem maga a technikai bázis tehet, amit az adott harcművészet/küzdősport képvisel, hanem az, ahogy azt tanították. Lássuk be, a harcművészetek valódi szellemisége alapvetően nem a nyugati embernek való. A legrosszabb, ami a harcművészettel történt, hogy nyugatra került, és lebutított formában terjedt tovább, és az azt gyakorlók 99%-a számára megrekedt a "Hú, milyen öves vagy?", "Heti három edzésre járok, és hallod, úgy megfuttatnak minket mindig!", "Az edzőm olyanokat tud, hogy csak nézünk" és a "Fogadjunk, hogy el tudom törni!" szinteken. Szerintem ez szörnyen szomorú dolog. Abban is igazat adok, amit az önvédelmi rendszerek képviselőitől hallunk, vagyis, hogy arra biztatnak mindenkit, késsel ne szálljanak szembe. Alapvetően jó elgondolás ez szerintem, mivel ezzel megakadályozzák, hogy valamelyik önhitt tanítványuk kevés gyakorlattal megpróbáljon hősködni, és a kórházban vagy a koporsóban kössön ki. De az nekem sem tetszik, hogy valaki egészen magas szinten is megreked itt. Az okinawai mesterek puszta kézzel ÖLTEK sok éves kardforgató tapasztalattal rendelkező, borotvaéles katanákkal és japán könnyűpáncéllal felszerelt szamurájokat! Ezzel szembeállítva azt, hogy magukat tapasztalt harcosoknak vallók kocsmai szurkálóktól tartanak, szerintem szintél elég siralmas. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy azok, akinek valóban nincsenek meg a szükséges képességeik ahhoz, hogy egy ilyen egyenlőtlen küzdelmet megnyerjenek, az életüket kockáztatva belemenjenek, hanem azt, hogy szomorú, hogy a harcművészet, a küzdelem művészetének összessége idáig jutott.
Köszönöm az értékes hozzászólásod!
válasza:Hűűű, még valahol az első oldalon válaszoltam, azt hiszem, én voltam az első női hozzászóló :)
Maximálisan egyetértek Veled is, Kérdező, és az előtted szólóval is. Tényleg iszonyú nehéz úgy tanulni manapság, hogy ne "nyugati-keleti harcművészetet" tanítsanak Neked. A probléma az, hogy a nyugati kultúrában az a lényeg, hogy mekkorát tudsz ütni és milyen bonyolultan, pedig a harcművészetnek igenis komoly része a gondolkodásmód, az a fajta már-már meditatív állapot, amit én is érzek, ahányszor csak gyakorolni támad kedvem. Jelenleg (megkésett érettségi miatt) távol állok az aktív sportoló fogalmától, de néha akár tanulás közben is elkezdek gyakorolni pár mozdulatot, mert megnyugtat és ellazítja az agyamat és a testemet is. Az (egykori) mesterem (nyugodjék békében) mindig azt mondta, hogy akkor leszek igazán jó, ha éles, akár életveszélyes helyzetben is ez a földöntúli nyugalom és egyensúly lesz a középpontban, hiszen így nehéz kibillenteni, jobban tudsz figyelni önmagadra és az ellenfeledre is.
A harcművészetek nem arról szólnak, hogy eltöröm/megütöm/üvöltözök/hú de menőn néz ki. A harcművészet (mint neve is mutatja) egy művészeti ág, egy életérzés, sokaknál életforma. Ezt kéne a nyugati világnak is megtanulni, mert addig, amíg a szellemi alapok nincsenek meg, senki sem nevezheti magát harcművésznek, maximum gyenge utánzatok lehetünk.
Kedves Válaszoló, MINDEN szavaddal maximálisan egyetértek! Nagyon örülök, hogy vannak még igazi harcművészek, akik így vélekednek arról, aminek szentelik magukat.
Köszönöm az újabb értékes hozzászólást!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!