Miért érzik úgy a devizahitelesek, hogy be lettek csapva?

"De ezzel azt ismered el, hogy a bankoknak nem volt anyagi haszna a devizahitelesekből, tehát ők is csak buktak rajta."

Dehogy ismerem! A bankok talán az OTP-t leszámítva a felelőtlen üzletpolitikájuk miatt kerültek kakiba mikor kitört a válság. A devizahitelezés idején a magyar bankszektor jövedelmezőbb volt, mint a nyugati anyacégeik.

"Meg tudná mondani BÁRMELYIK bankvezér, vagy akárki, hogy mennyi lesz az EUR/HUF CHF/HUF vagy bármelyik másik árfolyam 5 év múlva? 1 év múlva? 1 HÉT múlva? HOLNAP?"

Ez viszont felveti, hogy a devizahitel eleve egy rossz, aggályos termék, ami közelebb áll a szerencsejátékhoz mint a tisztességes üzleti ajánlathoz. De azért ne menjünk már el emellett az ordító kettős mérce mellett, egyelőre a bankok akik kínálták a devizahitelt.

Cáfolom, hogy a bankok nem tudhattak arról, hogy az árfolyam emelkedni fog. A kamatparitás elvét és a határidős árfolyam számításának a módszerét szakiskolák oktatják.

Egy tisztességes bankvezető erről tájékoztatást adott volna az ügyfelei számára.

Elmondta volna, hogy a devizahitel konstrukcióval valószínűleg nem fog jobban járni, mint a forinthitellel, mert a két ország inflációs célértékei és kamatkülönbségeiből adódóan a svájci frank árfolyama várhatóan emelkedni fog a forinthoz képest, ami fel fogja emészteni a kamatkülönbségből fakadó előnyt.

Amelyik bankvezető nem ismeri a határidős árfolyamszámítást, az ne nyújtson devizahitelt, vagy hasznosabb ha utcát sepreget.

Aki szeretne megismerkedni a határidős árfolyamszámítás módszerével, annak ajánlom figyelmébe az Erste bank határidős árfolyam-megállapodás nevű szolgáltatását, amit árfolyamkockázat kivédéséhez ajánlanak, furcsamód kizárólag üzleti ügyfelek részére.

[link]

[link]

A kormányzat felelőssége:

2001-év előtt szó sem lehetett devizahitelről, mert bűncselekménynek számított.

Amikor a forint felülértékelődött senki sem tiltotta a devizahitelt (2001-2008 évek).

Most amikor a svájci frank van felülértékelődve, szívesen adósodnék el Svájci frankban, de nem lehet. A lakosság tehát mindig ki van használva, és ehhez a kormányzat ügyesen asszisztál (ezért meghúzogatnám a kormányzati tanácsadók fülecskéjét).

Az Izlandi kormány szakértőket kért fel, és bebörtönözte a csaló bankárokat.

Romániában is "kibújt a szeg a zsákból" és felvételkori árfolyamon számoltak el.

Ezzel összehasonlítva, hazánkban is összeállt egy parlamenti vizsgálóbizottság, ahol Járay Zsigmond kifejtette, hogy "Én a magam részéről elmondtam számtalanszor, a lóversenyt tisztességesebb fogadásnak tartom, mint a devizaárfolyamra való fogadást."

A parlament ezután hozott egy törvényt, amivel a tehetősebbeknek lehetősége volt az akkori piaci árfolyamnál alacsonyabb áron lezárni a devizás konstrukciót.

A bankok ekkor egymással kartellezve megemelték a forinthitelek kamatait, ezzel megakadályozták, hogy a csóróbb ügyfelek megszüntethessék az árfolyamkitettségüket.

A kormányzat e kartellezést ölbe tett kézzel nézte végig, és anélkül, hogy levonta volna a megfelelő konzekvenciákat piaci áron forintosította a csóróbb adósok hitelét.

A kormányzat a legnagyobb magyarországi bank vezetőjét, valamint a PSZÁF vezetőjét a legmagasabb állami kitüntetésben részesítette, amint Orbán Viktor adott át személyesen (többszörösen megbántam, hogy valaha is rá szavaztam)

Hazánk vezetői különös vonzalmat táplálnak a tisztességtelen emberek iránt.

A kormányzat ugyanakkor nagyon helyesen tisztességtelennek vélelmezte a kamatemelést, és e vélelmet tudtommal semelyik banknak nem sikerült megdöntenie bíróság előtt, de az el sem jutott a kormányzat tudatáig, hogy a kölcsönfelvétel óta az irányadó pénzpiaci kamatok csökkentek, így azt is érvényesíteni kellene az adósok javára.

Ebben a nagy megmentésben kb. 40 ezer per volt a bíróságok előtt, amiben az adósok nyertes pozícióban voltak. A megmentő törvény (DH törvény) erejénél fogva ezeknek az addigi perköltsége az adósok terhén maradt a bankok helyett, és a perilletéket, amit jogszerűen a vesztes félnek kellene megfizetni az adófizetőkre terhelődött.

Szerinted nem lettünk becsapva, folyamatosan és gátlástalanul?

Ha neked adnának egy ajándékot és utána hátba szúrnának, akkor nem lennél felháborodva?

A Magyar Bankszövetség 2006 január 31-én a Magyar Távirati Irodán (MTI) keresztül egy nyilatkozatot tett közzé.

Ebben az alábbi útmutatókkal látták el Magyarország polgárait:

"Nem kell félni a devizaalapú konstrukcióktól."

...

"A hosszabb lejáratú hitelt felvenni szándékozók továbbra is nyugodtan választhatják a devizaalapú konstrukciókat, mert a hitel futamideje alatt valószínűleg nem lesz a törlesztési terhet jelentősen és tartósan megnövelő árfolyammozgás"

Ne legyen kétséged, hogy a devizahitelesek a bankfiókokban is ugyanezt a tájékoztatást kapták.

Szerinted ez a tájékoztatás igaz volt, vagy hamis?

Vajon kinek kellett volna jobban ismernie a pénzpiac törvényszerűségeit, a közgazdasági szakmában képzetlen adósnak, vagy a professzionálisan képzett pénzügyi szolgáltatónak?

Szerinted ezek ismeretében becsapták a devizahiteleseket, vagy nem?

Ha nem, akkor kérlek indokold meg álláspontod.