Miért gazdagok a gazdagok?
Gazdag alatt a legvagyonosabb magyar 10%-ot értve, de nem számítva a magyar sajátosságokat. Például Lőrinc testvér strómanságát, stb.
Egy ember a saját szorgalmával és képességeivel lesz gazdag vagy más emberek(például szülők) megtámogatják ebben? Ha nem egyik vagy másik a válasz, hanem mindegyik, akkor milyen arányban?
A felső 10% között is lehet szorgalmas és okos, akár több is mint az alsóbb sávokban, tehát okkal is kerülhetnek a felső 10% közé.
Viszont ezen körökben szerintem jellemzőbb a magasabb tőkejövedelem. Erre mondhatjuk, hogy a tőke befektetése ugyanúgy hasznos a többi ember számára mint a munka, ebben van is valami.
Viszont ami feltűnőbb igazságtalanság, hogy a vagyon egy részéhez gyakran nem munkával, sem tőkebefektetéssel(amire munkával tettek szert) jutnak, hanem csak úgy kapják. Kapják szülőktől néha házastárstól csak úgy, ajándékként vagy örökségként. Ingatlant, autót céget, kapcsolati rendszert, részvényeket, készpénzt. És igen, néha ingyen kapják az ebédet.
Okkal feltételezhetjük, hogy az ingyenpénz rongálja a munkakedvüket, pedig ugye a felső 10% lenne a legokosabb is. Micsoda veszteség a GDP-nek, az ország legokosabb 10%-a alig akar dolgozni.
Mi lenne a megoldás? Ha rendes jobboldaliként a dolgos embert sokra tartjuk, akkor a munkát terhelő adókat csökkenteni kellene. Lehetne akár nulla, fordítottan progresszív vagy egykulcsos, ha nem akarunk nagyon elrugaszkodni a valóságtól. A tőkejövedelmeket valamivel nagyobb mértékben, kb a mostanival megegyezően.
Viszont az olyan vagyonszerzést ami nem jár sem munkával, sem tőkebefektetéssel azt emberesen meg kellene adóztatni. Persze nem kellene túlzásba sem vinni. Alap emberi igény, hogy valaki gondoskodjon a gyerekéről. Ahogy egy gyerek szülői házhoz fűződő örökségi joga sem hagyható figyelmen kívül.
válasza:Szóval kimondhatjuk, hogy a társadalmi egyenlőtlenség mindig is növekedni fog. Semmilyen hatalom, semmiféle törvény, semmiféle egyéb körülmény nem eredményezi az egyenlőtlenség mérséklődését, még az egészen lassú mérséklődést sem.
A folyamat megállíthatatlan, illetve csak akkor áll meg amikor már nem tud hova növekedni az egyenlőtlenség. Ez akkor lesz amikor egyetlen egy ember(nem több) birtokolja a világ összes vagyonát, a többi x milliárdnak pedig nem lesz semmiféle vagyona. Hopp, tévedek. Az x milliárdnak ugyanis lehet adóssága(negatív vagyona), az egy gazdag embernek pedig lehet kintlévősége. Tehát az egyenlőtlenség a végtelenségig fokozható.
HÜLYESÉG!
Van történelmi példa, hogy az egyenlőtlenség igenis csökkenhet, méghozzá különösebb globális egyezmények és erőlködés nélkül is.
Nehezen hiszem el, hogy megfelelő törvényekkel nem csökkenthető az egyenlőtlenség. Ha nem hónapok vagy évek alatt, akkor évtizedek, évszázadok, évezredek alatt.
Valahol van egy optimális értéke a jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségeknek. Az optimum kicsit máshol van a legnagyobb gazdasági teljesítmény szempontjából és máshol egy összeségében boldog társadalom szempontjából. Szerintem az utóbbi az igazán lényeges.
Az oktatás, egészségügy, egyéb szociális kiadások, illetve a jövedelem, vagyon, fogyasztás adóztatásának megfelelő szerkezetével ezen optimális pont felé kellene hajlítani ezt az egyenlőtlenségi görbét.
válasza: válasza:Nem egyenlőség, hanem optimális egyenlőtlenség.
Az egyik végletben(kommunista?) nem éri meg dolgozni és tanulni mert úgyis mindenkinek ugyanannyi lesz a munkájától függetlenül. A másik végletben ugyanez a helyzet.
Ha minden társadalmi rétegben magas a munkára(és az ahhoz szükséges tanulásra) való motiváció, akkor magas lesz a megtermelt összérték. Való igaz, a magasabb munkából származó jövedelem általában magasabb hozzáadott értéket is jelent, ez egy ok a magasabb munkajövedelem alacsonyabb adóztatására. De ez még csak a munkajövedelem adóztatása, ott van még a vagyon, befektetések, fogyasztás adóztatása is.
Másrészt viszont mivel a boldogság(ami a lényeg) a vagyon növekedésével nem arányosan növekedik, akkor lenne egy társadalom a legboldogabb(majdnem), ha a megtermelt javakat teljesen egyenlően osztanák el. Legalábbis a javak általi boldogság által. A igazságtalanság persze joggal szúrná sokak szemét. Amellett a tök egyenlő vagyoni elosztással persze kevesen lennék motiváltak munkára, így az elosztható javak is kevesebbek.
Szerintem kb akkor van optimális egyenlőtlenség, amikor két csoport elégedetlen, a rendszer nyertesei és vesztesei is. Ekkor az össz elégedetlenségben is egyenlően osztoznak.
Tegyük hozzá ha egy társadalomban mindenki jól nevelt, vagyis kellően önzetlen és az igazságérzete is helyén van, plusz kitűnően tájékozott az aktuális társadalmi állapotról, akkor ez a mindenki az optimális egyenlőtlenségnél lenne a legboldogabb és a legkevésbé sem lenne elégedetlen.
"Évezredek óta ez megy és nem hiszem, hogy hamar megváltozna." Szándék kérdése.
Aki most gazdag miért ne vágyna később többre, mint a megszerzett egyenlőtlenség?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!