85 éves lenne Horn Gyula, a volt miniszterelnök. Van öröksége Szerintetek?

"Csicskák és mamelukok" címmel jelent meg ma és tegnap a Magyar Nemzetben Ungvárynak elemzése a Nemzeti Együttműködés Rendszere centrális erőteréről. Internet is elérhető már. Summázat: a NER egyáltalán nem érthető meg a Horthy-rendszerből, mivel az a parlamentarizmus szempontjából egy sokkal liberálisabb, megengedőbb és demokratikusabb rendszer volt, dacára bizonyos formális problémáknak.

Nem értem a háborgást, mert Horthy-ékat kiragadjuk történelmi környezetükből és modern normákat kérünk számon egy 100 évvel ezelőtti világon. És a korszellemen kívül az akkori erőviszonyokat, mint a Harmadik Birodalom és a Szovjetunió szorítását sem veszik figyelembe, és gyakorolják is ezt Gulyás Marciék. És zavaros kettős mércét is gyakorolnak, siratják az illegalitásba kényszerített (vörös) kommunista mozgalmat, de a "nemzeti" kommunistákat, mint a Kaszáskereszteseket / Nyilasokat meg nem, sőt hőbölögnek ellenük, mivel különb vörös komcsinak lenni, mint "nemzetinek" ?

Az akkori viszonyok között érthető volt az irányított demokrácia a fennálló törvényes rend elleni lázadások, kommunista és szélsőjobbos hatalomátvételi kísérletek és erőtlen demokráciák, mint a Weimar-i Köztársaság hatására, amiket erősítettek a Nagy Háború véres áldozatai, a Versailles környéki diktátumok és a gazdasági világválság, bele kellett piszkálni, hogy se kommunisták, se szélsőjobbosok ne legyenek hatalmon.

A köztudatban szinte kizárólag a kommunista hatalomátvételt próbálták megakadályozni, de objektívan megnézve a szélsőjobbosokat is, mint a Böszörményi-féle Nemzeti Szocialista Magyar Munkáspártot jelképeivel, a horogkereszttel együtt 1931-ben tiltották, vagy Szálasit is nyílt szervezkedés kísérlete miatt börtönözték be és ült egy cellában Rákosival.

Nem csak Magyarországon gyakorolták, hanem a környező európai államokban, Például Jugoszlávia 1920. november 1-jei, 36.116/1920. sz. szükségrendelete, az 1923. március 29-én kelt csehszlovák rendtörvény, 1924. december 19-ln kelt romániai rendtörvény, 1926. november 26-i olasz rendtörvény, Hollandia 1920-ban, Svájc 1922-ben, Németország 1922. július 21-én, Észtország 1925. február 12-én alkotta meg a kommunista, anarchista hatalomátvétel, illetve propaganda elleni törvényeit.

"uristen ellenvélemény, uristen, ráadásul ballipsi(amugy nagyon nem az)"

- Továbbra is agresszívan bele akarod erőltetni ezt, és nem haladod meg? Mindegy. Nem lesz attól még igazabb, ha ismétled.

"akkor nem egy laikus összetákolt izéjét fogod látni."

- Ha tudni fogsz bármit is az általam említett történésznevekről, és nem tőlem hallod majd először bármelyikükét, hanem van is háttérismereted, akkor te is laikusnak fogod majd találni, amit én.

"Ha eddig figyelted volna a munkásságát, akkor tudnád is, hogy úgy egyébként feltűnteti a forrásait mindig, és hogy kinek a nyomán csinálták a videókat."

- Nem így megy, barátocskám. Én felépítettem egy érvrendszert, és melléhelyeztem a szakágat. A te érveidre nem _nekem_ feladatom hiteles alátámasztást találni. Szóval akkor folytatjuk, ha összeszedtél legalább a tőlem látott számban - semmit nem várok el többet, mint amit én(!) megadok - történészi(!) neveket, és tőlük vett hivatkozási pontokat.

Úgyhogy, eljutottam egy pontra. Mindenkinek válaszolok, aki nekem ír, pontosan azért, mert ha megszólítanak, nem leszek olyan tiszteletlen, hogy továbbmegyek, mint aki ezt akárkivel is megtehetné. De te bántóan visszaélsz ezzel. Tehát. A most következő válaszodban vagy nagyon összerántod a seggeden a vadszőrt, és minden szavad mellé - pontosan úgy, ahogyan én, semmi speciálisabb - történészi alátámasztást adsz, vagy ne is erőltesd magadat az alábbira való válaszadással, mert lelkiismeretfurdalás nélkül jelentem törlésre. Az időm, a saját magamra fordított időm többet ér annál, minthogy fél napokat kitevő, és a hozzáállással messze nem kiérdemelten korrekt formában megalkotott válaszok precíz megírására szánjam. Nem éred el azt a szintet az érvelésedben, hogy ennyire törjem magamat a tisztességesen összerakott írásaimmal, amik messze több időt vesznek el tőlem, mint amit a vita általad képviselt felének színvonala indokolttá tenne.

A válaszíráshoz ennek előzőleges ismertetésével kezdj - vagy ne kezdj - neki.

"Újabban nem tudom az ellenvélemény gondolatai mennyire érdekelnek, azért linkelem."

- Látod? Közéleti szereplőket linkelsz. Nem gyanús, hogy ennyi idő után sem bírsz előásni mást? Pedig már megtetted volna, ha lehetne, ez egészen biztos. Ennek számodra is mutatnia kellene már valamit.

"Nem, ezt te mondod, mert ebben a történetben nincs olyan, hogy "ha". Volt a szocdem párt, ami beállt a prolerárdiktatúra mögé. Ezután a tanácsköztársaság bukása után teljesen reális volt az illegalitás. Ami a megszilárdulr államrend következő évében már meg is szűnt a szocdemekre vonatkozóan.

-> Nem ezteztezt tudod hogy híják? Naivitás. Pontosítok: annak az eljátszása. Vagy engem hülyének nézés. Még nem jöttem rá. "

- Nem, ez pontos tényszerűség, de javíts ki, ha tárgyi hiba van a mondatban.

"józanul kijelölt feltételek teljesülése mellett.

-> Itt bukik az egész, érted? Ezt úgy definiálod mint felelős politikai döntést, és ezzel, még ha az ezelőtti mondatokra rá is tudom fogni, hogy hiteles, ezzel visszafordul. Ne tegyünk már úgy, mintha nem lett volna hatalmi érdek!! Ráadásul nyílt, nem is rejtett... Talán a Horthy éra kezdetén ez is volt a leggyengébben leplezett simli. Ezt próbálom elmondani egész idő alatt! Hogy úgy teszünk mintha az akkori hatalmi elitet nem a hatalomban maradás vezette volna. És mintha a baloldaliak a hatalmat gyakoroló elithez tartoztak volna. Komolyan annyira nevetséges, hogy nagyon!"

- Akkor mégegyszer: "a hatalmat gyakorló elit" egy nagykoalíció volt. Keresztény-, Keresztyén Földmíves-, Kisgazda- és Polgári Párt. Lefedte a magyar politikai spektrum túlnyomó hányadát, nagyjából mintha csak egy MDF-Fidesz-KDNP-FKgP pártkoalícióról beszélnénk '90-ben. Aminek van jobbról is (MIÉP), balról is (MSZP) ellenzéke, melyek a radikalizmushoz tartoznak. És melynek a baloldali szereplője korábban diktatúrához kötődő szerepet vállalt.

Így már tisztább a kép?

Ebbe a nagykoalícióba tértek be elemek, és szakadtak ki belőle. Több átalakuláson megesett.

A szocdemekre pedig, és leírom újra, annyiszor, amennyiszer nem vagy hajlandó magadban tudatosítani, akkor is csekély réteg szavazott, amikor a kormányzói hatalom múltidőben állt. Tudatosítsad magadban, hogy baloldali kormány felállásának nem volt realitása, ha ez neked kellemetlen is érzelmileg. Nem volt rá társadalmi háttér. Nem volt támogatottsága.

"Pont a szükségszerű kommunikáció, a politikai stabilitás, azaz a Bethlen által kialakított konszolidált állapot miatt.

-> A Konszolidált is beszédes szó bizonyos tekintetben, bér ezt nem akartam firtatni."

- Köss bele ebbe is.:) A konszolidált egy nyugodt, rendezett, kilengésektől mentes, normalizált állapotot jelent. Ami épp a trianoni zűrzavart, a baloldali proletárdiktzatúrát, majd a weimarizálódó közhangulatot követte, vagyis helyreállította a belpolitikai nyugalmat és a közéletet.

"Nem lényegtelen, mert számokkal cáfol rá.egy nem valós kijelentésedre.

-> A háborúkat sem a számok döntötték el."

-> Jaj de olcsó kifarolás volt.

-> De valld be , hogy tetszett. :-)"

- Nem. Nem szokott tetszeni, ha egyértelműen besülsz egy állítással, és ennek látványos közegében is engem akarsz hülyének feltüntetni.

"Állítottál valamit, miszerint évekig be volt tiltva a szocdem párt, és ez milyen jogtalan és erkölcstelen. Bemutattam, hogy 1920-ban iktatták be a kormányzói tisztséget, 1921-ben lett kormányfő Bethlen, és már annak az évnek végén visszakerült a szociáldemokrata párt a politikai palettára.

-> Édesem, mert arra próbálok rávilágítani, joggal és ezt biztos vagyok benne, hogy te is tudod, hogy lényegtelen az egész."

- 1) Hagyd mostmár ezeket a látens homoerotikus tónusokat ki a megszólításokból, mert egyre zavaróbb. 2) Amint bemutatom, hogy iszonyatos nagy hülyeséget mondtál - ami ilyen formában igazolást ad egyébként mind a felületes ismeretedre, mind ennek az érzelmekből való véleményformálással való kipótlására -, mindjárt el is veszíti lényegességét? Egyszerűen csak ismerd el, hogy hamis volt az állításod, többet nyersz vele emberileg, mint amennyit veszítesz.

"Na most: te ugyebár kérdeztél egy egetverő baromságot, miszerint nem demokrácia az, ahol nem lehet az államforma megváltoztatásáról (köztársaságból) népszavazást tartani? Mintha én erről beszéltem volna"

- Kifogásoltad, hogy nem lehetett az államrend megváltoztatására szervezkedést, tömegrendezvényeket életre hívni - mint megkötés. Vagyis "már eleve nem beszélhetünk demokráciáról", hiszen nem érvényesülhet az emberek akarata. Megkérdeztem tehát: mindazok a köztársaságok (és parlametáris monarchiák), ahol erről nem lehet népszavazást tartani, nem demokratikus keretek között működnek? Teljesen legitim kérdés, ha már eleve hamisan megalapozva teszel meg egy állítást, élő a párhuzam. Merthogy ez egyenértékű.

"Hát ezt nem. Sokmindnent de ezt nem, okés?"

- Ez nem úgy van, hogy aszerint szabod meg a válaszadásaim irányát, hogy abból te kényelmesebben ki tudj jönni, illetve, ha ilyenre lehetőség nincs, magát a válaszomat tagadod el. Ez így nem megy. Nagyon mesterkéltnek hat ez a színpadi kikelés - semmi okot nem adtam rá, méltányos és erkölcsös vitapartner vagyok, így a "sokmindent, de ezt nem" eléggé hamisan azt a látszatot kelti, mintha te itt folyton tűrnél és nyelnél tőlem igazságtalanságokat, úgyhogy hagyd is el ezt, és válaszolj egyenesen.

"Még mindig mint mondtam a Horthy korszakról beszélünk, ahol formális választások formális szavazások zajlottak, ráadásul sokáig, sőt a legtöbb esetben nyíltak, és ahol a kormányzó maga dönthette el hogy ki a kormány feje, és nem a nép választotta."

- Én pedig továbbra is azt mondom, hogy ezt támaszd alá, hivatkozással, forrásmegjelöléssel mutasd be az egyes részállítások valódiságát, és tudásanyag hiányában ne a múlt rendszer mára meghaladott, könnyen hozzáférhető és emészthető kliséiből és az amúgy is errefelé húzó személyes érzelmeidből építkezz egy korszak megismerésében. Merthogy most azt csinálod.

"És ez tény öregem!"

- A tények nem bemondásra dőlnek el.

"Ezt nem a kisujjamból szopom, még a kilencvenes években is, amikor egy olyan jobboldal volt a módi ami nagy Horthy fan volt, és meg is ágyaztak a rendszere relativizálásának, még ott is megtanították minden hülyegyerekkel is b+!"

- Hol voltál a kilencvenes években?:) Egyébként - bármilyen meglepő is ez neked - a rendszerváltás sem úgy történt meg, hogy egy resettel lenulláztak mindent, és a felkelő Nappal új, szűziesen tiszta elmék is ébredtek. Többtízezer tanártól sem váltak meg csak úgy, nem lett lecserélve minden az utolsó ceruzatartóig, ami a múlt rendszer környezetetét jelentette. Az én történelemtanárom pont ugyanaz volt, aki negyvenéve is tanította a történelmet - ez kiérezhető is volt a hozzáállásában, én még mindig egyiptomi rabszolgákról tanultam a piramisépítések kapcsán, gályarabokról a hellén hajókon, és markánsan negatív tónust kapott az ipari forradalom. Egyébként a helyi MSZP-s képviselő élettársa is egyben.

Hasonlóképp irodalomban is a tárgyalt időszakról csak Kosztolányi és Móricz került elő. Nem változott ez, hiszen a tanárok sem kerültek egyik napról a másikra utcára. Engem ugyanazok tanítottak - többségében - mint akik a nővéremet, és még a bátyámat is.

"Nem kellett hozzá diploma sohasem, hogy tudja az ember, hogy nem volt demokratikus jogállam, szabad választások meg minden."

- És professzori végzettség?

"Ezért írtam vagy 5x hogy fejezzük be ezt a hülyeséget mert ez az."

- Lárthatóan indulatosan állsz hozzá, így pedig tényleg kár is, mert az ilyenek meghaladása, a pozitív-negatív irányú érzelmek elhagyása az eléőfeltétele az elfogulatlan történelemkutatásnak. Te görgeted tovább, én ezt magamtól már rég elengedtem volna.

"És köllött nekik a hasznos hülye, a Vitéz Kőbányai őméltóságú méltóságos főméltóságú méltósága. Aki addig tudott nem inkompetens nemzetmentő meg országépítő vezetőnek csak tűnni"

- Ez már mindjárt másabb - és őszintébb - hang, mint a magadra erőltetett objektivitás, amivel természetesen méltóságteljesen és kellő tisztelettel az emlékezetben elhelyezve tekintesz Antall Józsefre, vagy akár Horthy Miklósra is. Elbuktál a szerepedben, ez szerintem előtted sem kérdéses már itt.

Bár próbálod azt az illúziót kelteni, hogy téged a politikai jobboldal ugyanúgy érzelmekkel vonz magához, csupán jelenlegi formájában fajzott el, és erre megerősítésként Antallt méltatod, de valójában - jelenlegi körülmények közé - az általad alkotott "neokonzervatív" vészjósló apokaliptikus lovasai közé helyeznéd el, negatív jelzőkkel körülírva.

Antall József kormánya volt, amely úgy döntött, hogy nem a koronátlan, hanem az 1867-ben hivatalossá tett, és 1946-ig használt koronás magyar államcímer lesz visszaállítva.

Antall József nyilatkozott egy hosszú interjúban Horthy kormányzó tevékenységének pozitív megítéléséről.

Antall József hozatta haza, és temettette újra Horthy Miklós földi maradványait Kenderesen, végakaratának megfelelően, a szovjet kivonulás után.

Antall József miniszterelnöki beiktatásakor először beszélt a határontúli magyarokról a nemzettestbe ágyazott részként: "Törvényes értelemben, a magyar közjog alapján minden magyar állampolgárnak, ennek a tízmilliós országnak a kormányfőjeként - lélekben, érzésben, tizenötmillió magyar miniszterelnöke kívánok lenni." -> amivel a mai kifordult közbeszédben egy, a nemzetközi kapcsolatokat romboló, már-már háborús uszító lenne, hiszen megkérdőjelezi a szomszédos országok saját állampolgáraik felett való törvényi hatalmát.

Antall József kormánya állíttatta vissza a '45 előtti "Horthy-kori" egyenruhát a Magyar Honvédség díszöltözeteiben, illetve a rendfokozati jelzéseket is majdnem teljesen azonos formában.

Antall József kormánya állíttatta vissza felségjelként a Magyar Honvédségben az 1938 és '41 között használtat.

Ezt lehetne még sorolni, de nem viszem el ebbe az irányba.

"nem én beszélek tudatosan hülyeséget."

- :)

"Mondtam: azt sem azon a vonalon csinálták amiről tudva levő hogy belemegy. Nem írták rá, hogy "a gazdag zsidó" vagy hogy "az idegen aki röhög a markában" vagy hogy mittudom én, a "migránsok főnöke". A-a. Megtették azok akik vevők az ilyesmire."

- Komolyan, mint aki nem ezen a világon él. Ugyanezen a vonalon haladva minek minősíted azt, amikor Vona, vagy továbbmegyek, Orbán orra alá fogkefebajuszt rajzolnak plakátokon? Uszítás? Elvégre is, akik kihelyezték a plakátokat, "csak elfordítják a fejüket", de "ők alapozzák meg", hogy összefirkálják. Ki-ki a saját elgondolása szerint. Ezért mondtam, nálad az inga nagyon kileng, és így nem vagy releváns véleményalkotó, ahhoz kicsit távolabb kellene állnod, és messzebbről szemlélned a dolgot, hogy az egészét lásd, ne csak az arcodba tolt, hozzád közelebb esőt.

"Megint teljesen másra írsz, mint ahova ez az adott mondat tőlem vonatkozott. Nem arra szól a válaszod, mint amire írtam eredetileg. Ezt szándékosan teszed, ugye? El akarod terelni a szavaim értelmét tudatosan egy irányba, amerre nem vezet. Még most sem adod fel.

-> nem akarom elterelni a szavaid értelmét, de nem is fogom elhallgatni a retorikai játékot."

- Továbbra is erőszakosan belekényszerítesz egy olyan összevető elemzést Horthy-Rákosi párhuzamról, ami nincs ott. Ezt nem lehet másképp, jobban, érthetőbben leírni, és egyre inkább lehúz téged emberi mivoltodban, hogy nem haladod meg, tovább erőlteted a szavaim nem valós tartalommal való feltöltését.

"Ez abban a szövegkörnyezetben és elhelyezésben semmilyen értelemben sem volt példa, vagy alátámasztás.

-> Szerinted nem."

- Ez csak értő olvasás lenne. Az, amit te belelátsz, nagyon-nagyon túlgondolva sincs ott, még tartalmilag is elválik, és semmi, sem a szövegkörnyezet, sem a megfogalmazás nem utal összehasonlításra. Maga a Rákosi-kor is csak mint egy időtartam megjelölését szolgáló kifejezés kerül elő, és teljesen más kontextusban, a választások eredményeit taglalandó, semmilyen irányba nem tovább hordozva.

"Széchenyi politikai direktívája nem mérhető Wesselényihez, vagy éppen Kossuthhoz, mégis mind a hárman a reformkor emblematikus alakjai és formálói.

-> Teéjesen így van. De a Horthy korban ilyet tudsz mondani, ha már itt tartunk? Tudták volna, sőt ma tudják Károlyit és Bethlent egy lapra tenni, mert azonos időszak formálói"

- Homokszem került a gépezetbe. Arról írtam, hogy bár azonos politikai paletta szereplői, de mind más felfogású, más dolgokat előrébb, másokat hátrébb helyező, alapvetően szellemiségükben mégis egyet jelentő nevek. Más habitusú, és eltérő eszközökkel, eltérő útvonalakon dolgozó személyek, akik személyenként eltérő példát állítanak a jobboldali irányultság számára, noha mindannyian oda sorolandóak, de sokszor egymással sem értettek egyet.

Bethlent és Károlyit - állításoddal ellentétben - nem helyezik el egymás mellé, sem retorikában, sem másként, akkor sem, ha amúgy kortársak voltak, és mindkettő a politikai pályán mozgott.

Ahogyan a reformkorban - és mindenkor máskor is -, a Horthy-korban is ugyanúgy mást, különbözőségeket képviseltek az adott húzónevek, sajátos elgondolásokkal, egy szellemi közösségen belül elhelyezve is. Nem volt ilyen értelmű homogenitás, mint semmikor a történelem ívében, tehát nem lehet egy kort kijelölni, mert abban az egyes személyek sem azonosat jelentenek.

"Tényszerűsítve az állításodat? Az apai dédapám földművelő volt, saját tulajdonában álló földdel, amit megtermelt, az ő vagyonát gyarapította, munkával, sem terménnyel nem tartozott földesúrnak. Két dédanyukám cselédként dolgozott, fizetésért, maguk által megválasztott háztartásban.

-> javallom Kosztolányit. Ésetleg Móricz Zsigmond árvácskáját. Illyést, vagy bármit."

-> Pont azt a két írót nevezted meg, aki '45 után a magyar irodalom egyedüli képviselője volt a tananyagban a két világháború közötti időszakra vonatkozólag - és nem véletlenül volt ez így.

Csakhogy ha a hatásvadász érzelemkeltésen túllátsz, akkor mi fedi fel magát valóságként? Egy történet, ahol a házasságtörő férj kihasználta a pénzét és a befolyását egy lány megrontására. És akkor most vegyük a mát: szerinted csak a mai napon hány állásinterjún dugtak meg valakit, hány főnökkel kefélt egy alkalmazott jobb beosztásért? Ebben nincs semmi korkép, ez emberi jegy, ami mindenkor megtörtént, de sosem túlsúlyban. Voltak, vannak, akik visszaélnek vagyoni helyzetükkel, vagy más pozíciójukkal.

Ahogyan írtam is, két dédmamám volt cseléd ugyanebben a korban, egyikükkel személyesen is beszélhettem még, semmi ilyenről sem számolt be. Egyszerű kor volt, egyszerű emberekkel, mint ma is.

-> A következő bekezdést inkább nem méltatnám, mert nem vagyok olyan kipihent, és félek rossz vége lenne. Majd később. Egy oylan időszakról beszélünk, ahol megint már a kilencvenes években is, ami még csak nem is Kádár rendszer már, a hülyegyereknek is elmondták, hogy kiszolgáltatott cselédség és parasztság volt, a Horthy korszakban, ez azért..."

- Elmondtam a válaszomat, ha te elfordítod a fejedet, ott van - ki is másoltam -, az oktatásról pedig feljebb már volt szó.

Tulajdonképpen most elcsépelt jelzőkkel ("méltatlan, hogy ezt gondolod", és más ilyenek, amiket már szinte közhelybe csapóan ismételsz ) el akarod hitetni velem, közvetett módon a korban élő dédszüleimmel, nagyszüleimmel, hogy nem jól tudják, mert bizony el voltak nyomva. És ezt te jobban tudod, érvként használva a "hiszen mindenki tudja" kikezdhetetlen megalapozását. Nem érzed ebben az elcsúszást? Amikor az embereknek kívülállóként akarod megmondani, hogy mit tapasztaljanak saját életükre vonatkozóan? Mert ilyet ma is csinálnak egyébként, a jelenkori közéletben is bevett. Elárulom: nem tartották magukat elnyomottnak, és a megélhetés inkább foglalkoztatta őket, mint a politika. A helyi önkormányzás kiterjedtebb keretű is volt, mint ahogyan azt ma gyakoroljuk. A falukban minden utcának volt egy küldötte, aki összegyűjtötte az utca lakóinak panaszait, igényeit (v.ö.: a társasházi közös képviselő), és ezek jelentek meg a tanácskozásokon. Saját maguk választották a köztisztviselőket, önmaguk közül. Mindenki, aki gazdálkodott, a saját tulajdonában álló földet művelte, amin a megtermelt javak nem képezték más tulajdonát, egészével ő rendelkezett, használta fel, vagy, amennyiben nem, úgy adta tovább máshova - mindig pénz ellenében. A cselédek saját megválasztásuk alapján keresték ki háztartást ahol munkát vállaltak el, főként mosást. Pénzért, fizetésért. Saját döntésből. Azok, akik nem maradtak otthon, mint háztartásbeli. A dédmamám szintén cselédként dolgozott, semmiféle abúzus nem érte ezalatt, külön rákérdeztem erre a vonalra. Sőt, beszélt például arról egy másik alkalommal, máshonnan előjőve, hogy a helyi grófnő - akinek ekkor hatalma egyébként már nem is volt, egy '48 óta már polgárosodott társadalomról beszélünk itt, mint akár a mai Angliában -, hogyan emelte ki a szorgalmasabb gyerekeket, és taníttatta a saját költségén. A - ma is működő - óvoda is az ő magánpénzükből épült fel. Nem romantikus megfogalmazásban írom ezt, hanem gyakorlatiasan, nem tartom kívánatosnak a születési előjogok visszaállítását, csupán a mítoszokat oszlatom ezzel el, és racionalizálom a kor viszonyait.

Ennek a kornak a terméke például a nyugdíj bevezetése Magyarországon, a társadalombiztosítás, a minimálbér, a napi 8 órás munkaidő, a fizetett szabadság mind ekkor felálló fogalmak a mai életünkből.

Ehhez az olvasottság bővítése a szükséges.

"jajj még mindig azt akarod bemagyarázni, hogy 25 év alatt egyszer nem lett volna igény baloldali fordulatra"

- Igen, egyszer nem lett volna igény. A szociáldemokratáknak a hagyományos budapesti iparterületeken, munkásnegyedeken kívül _nem volt_ támogatottsága. Vagy csak elenyésző arányú. A kormány legerősebb ellenzéke a '30-as évektől a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt volt.

"mert a magyarok mindig nagy konzervatívok voltak. Mese, mese..."

- Ez - ha kellemetlen érzéseket is hív elő benned - nem mese, hanem a történelmi tapasztalat a választások szociológiai elemzésében.

"Ahogyan az uralkodónak is a szentesítői jogköre. Ez egy aláírás.

- Aha, naná."

- Az velős cáfolat.

"Gömbös a Bethlen-kormány _ellenzéke_ volt. Már csak ennyiből is látszik, hogy nem áll meg a kézivezérelt.

-> Ez a cáfolhatatlan bizonyíték?"

- Hát akkor kezd ki!:D

"Gömbös eljátszotta a szerepet, ami ahhoz kellett, hogy szalonképes legyen, szembefordult korábbi álláspontjával, visszalépett a kormányzó nagykoalícióba, de ez is csak annyira volt elég, hogy honvédelmi ügyekben szerepet vállaljon, azonban a '30-as években széles társadalmi támogatottsága és népszerűsége volt, politikai súlyt szerzett magának, majd politikai befolyást is.

-> Jó akkor kijavítom a hibákat itt is, jó?"

- Melyiket másikat javítottad még ki a fent kifogásoltak közül?