85 éves lenne Horn Gyula, a volt miniszterelnök. Van öröksége Szerintetek?

Nekem furcsán egybeesett ez az indokolatlan váltás a magánlevéllel, a bizalmammal éltél, és úgy láttatod, felhasználtad ellenem.

A jövőben így nem is veszek részt veled vitában, semmilyen más felmerülő kérdés alatt sem.

"Még mindig nem tisztességes indok akármeddig törvényteleníteni egy szocdem párt létezését. Sőt."

- Maga a párt állt a kommunizmusba, nem egyes tagjai. Ennek ellenére létezett a differenciált mérlegelés, hiszen 22 hónap után visszatérhettek azbalkotmányos keretek közé.

Ebből az egészből nem az a kiemelendő - mint azt te teszed -, hogy illegalitásba szorultak, hanem az, hogy visszatérhettek a politikába.

"Ez 22 hónap.

-> lényegtelen."

- Nem lényegtelen, mert számokkal cáfol rá.egy nem valós kijelentésedre.

"Az államrend megváltoztatására sehol nincs alkotmányos keret az általam ismertekből, a Magyarországon érvényben lévő alkotmány sem teszi lehetővé, hogy a jelenleg hatályos köztársaság, mint államforma megváltoztatásáról szavazás történhessen.

->

De érted, ilyen sehol nincs a világon, úgy, hogy utána demokratikusnak nyilvánítják.

[...]

Csak egy dolog: a népakarat érvényesülése a demokrácia lényege, igaz? És ha a nép akarat, hogy egy köztársaság alakuljon meg? Logika."

- Qrva nagy logika megjelenítése ez ismét, mint egy korábbi ilyen lezárást megelőző okfejtésed, akkor csak rákérdezek: nem demokrácia az, ahol nem lehet az államforma megváltoztatásáról (köztársaságból) népszavazást tartani?

Vigyázz a válasszal, mert könnyen kiderül, hogy hány nem demokratikus ország van, amit ma annak tekintünk.

"mások pedig, akik ha elolvassák, látják, hogy milyen kontextusban, és mivel kapcsolatosan szólt a bekezdés, tehát szükségtelen magyarázkodnom.

- Ennél sokkal egyszerűbb."

- Valóban sokkal egyszerűbb annál, mint amit belekényszerítesz.

"Nem én állítom be, hanem nem mellőzöl bizonyos érvelési vagy nem szándékos hasonlat formát, mintha nem tudnád, hogy a hozzátartozó általános akaratlan perspektíva nem törvényszerűen marad ki, és nincs is tudatosítva annak kihagyási szándéka."

- Semmiféle társadalmi közmegegyezés nincs erre, csak a te elvont gondolatiságban működő elmédben jelent bújtatott - vagy akár "nem szándékos" - relativizálást, ha ebben a témakörben akármilyen kontextusban leírásra kerül Rákosi neve.

Nem tudom, függetlenül attól, hogy nem ezzel a szándékkal írtam, de olyan kényszerűség ez, mintha csak kellemetlen lenne ennek akár létezése is a téma tárgyalásában, és nem szabad az emlékét sem felpendíteni, mert az például csorbítja a Horthy-korszak vélt diktatúráját egy valósnak az emlékezetben -  akár akaratlan -megidézésével.

Hát de, nem fogok finomkodni, hogy könnyebb legyen a - hamis - ellenérvelés a másik oldalnak, főleg teljesen ártatlan beillesztéssel, hiszen eleve nem szolgált relativizálást, lehessen már leírni a nevet, ha ezt a gondolatmenet indokolja, akkor is, ha ez a másik véleményformálónak kellemetlen. Nem az én hibám, nem is az én felelősségem.

"Példa: Soros plakátok ismét."

- Ide is sikerült beerőszakolni.:D Lassan többet használod, mint a témát amúgy is túltolt kormány.

"Az egyenlőség - már csak ennyiben is látszik - ma egy legitim konzervatív igény, például a neoliberális - ami szintén nem azonos, de még csak nem is rokon a Deák, vagy Tisza általi liberalizmussal - irányvonal képviseletében hordozott pozitív diszkriminációval szemben, és az emiatti sértett igazságérzettől vezetett. -> Konkrétan leírtad a problémát. Nem kell ful azonosnak lennie, de köszönő viszonyban sincs, az a probléma."

- Na ez az, amiben tévedsz. Kifejtettem, hogy miért, példán keresztül felvázolva.

"Mert nem tudod saját közegükben elhelyezni a különböző politikai irányvonalakat. [...]

-> Egy: azért próbálkozok, kettő: nem vagyok ezzel egyedül."

- Nem releváns. Thürmer sincs egyedül, mégsem lesz megalapozottabb, amit vall.

"Éppen 1848 óta Magyarországon mindenki szabad jogállású állampolgár volt, a jobbágyrendszert, vagy ha úgy tetszik, a földesúri rendszert eltörölték (a földeken dolgozók saját maguk földjén tették ezt, a megtermelt javaik nem mások tulajdonát képezték, a cselédeket semmi nem kötötte munkaadóikhoz, bérért, és saját döntésük alapján, és megválasztásuk szerint dolgoztak a jómódú háztartások között), törvény előtt mindenkire azonos jogrendszer vonatkozott polgári és vallás értelemben is.

-> Igen, ez nagyrészben így volt. Egészen az első világháborúig, a Horthy éráig. Na ott szakad a dolog. És ennek tagadása nem tetszetős tudod?"

- Tényszerűsítve az állításodat? Az apai dédapám földművelő volt, saját tulajdonában álló földdel, amit megtermelt, az ő vagyonát gyarapította, munkával, sem terménnyel nem tartozott földesúrnak. Két dédanyukám cselédként dolgozott, fizetésért, maguk által megválasztott háztartásban.

"Valóban, mert láthatóan valamilyen téves, homályos elképzelésed van a tárgyalt korszak - egyébként nem fehér foltnak számító - társadalmi viszonyairól.

-> Vagy csak szkeptikusabb vagyok evvel kapcsolatban. Ami tök jogos, hittem én eddig, a vitáig."

- Nem baj, erre való az oldal, hogy bővítsd a tudásodat, ha valamiről hibás ismereteid vannak.:)

"Tehát mit lehet ebből levonni? Hogy nem a lakosság, a civilek, az ország népének terrorizálása volt, mint ahogyan hivatkozol rá

-> nem szívem, de ordít, hogy az állapot egyben egy kihasznált helyzet volt , a felállni készülő államrendnek kellemetlenekkel szemben is."

- Nem tudom, mennyi ideig kell még eltelnie, hogy árfolyjon a tudatodon, de restauráció volt, nem "állt fel" semmilyen formálódó államrend.

"mikor van erre alap, és mikor nincs

-> Semmikor."

- De, sokszor valós alapot jelentett, nem kell ezt feleslegesen PC-be erőltetni, hivatkozok megint Ungváryra, és csak hogy ne kerülje el a figyelmedet az ollómunka után, kimásolom megint:

Az antiszemitizmus, tekintetbe véve, hogy a zsidóság milyen kiemelt arányt képviselt a kommunizmusban (az össznépességben 6%, a kommunista mozgalom 60-80% volt ez az arány) érthető, ha nem is elfogadható érzelem, a közgondolkodás összekapcsolta a kettőt, és nem tudta, mikor van erre alap, és mikor nincs. Maga a zsidóság is húzott efelé, mint Ungváry Krisztián megírja: "[...] hiszen maguk az érintettek, tehát a zsidó származásúak közül is nem egy akad, aki azt írja visszaemlékezéseiben hogy *kommunista lettem, mert zsidó voltam*."

"hiszen maguk az érintettek, tehát a zsidó származásúak közül is nem egy akad, aki azt írja visszaemlékezéseiben hogy *kommunista lettem, mert zsidó voltam

-> és ezt valaki szépen ki is használták. Ez is lényeges ha nem sért."

- Nem "kihasználták", volt egy általános - nem csak hazai viszonyok között megálló - jelenség, amire számos társadalmi közeg törvényi szabályozással reagált.

"igen, elismerendő, hogy feladata a puccs megelőzése, kihangsúlyozandó, hogy szélsőséges akár jobb akár baloldalról érkező puccsot, és ez szépen hangzik. Mellőzve Imrédy Béla hatalomba juttatását, Gömbös Gyuláét"

- Akiket pedig ugye, mint volt róla szó, Horthynak, mint kormányzónak volt joga lemondatnia, egy jogállami keretekhez illeszkedően felosztott hatáskörök szerint - és, ahogyan tudjuk, ez meg is történt az illető két személy fokozódó radikalizálódásával. (Azt megint kiemelem, hogy a visszafele érvelés hibás, és nem alapos, egy ember jellemfejlődése folyamatos változásokon megy keresztül, és nem lehet utólag nagyonokosnak lenni.)

Ezért is vicces, amikor olyan jelzőket húzol át felelőtlenül ide-oda, amik természetszerű ellentétek akár. A konzervativizmus például eredendően a radikálizmusnak ellenpólusa, a kettő együtt oximoron.

"Volt értelme ennek? Van értelme erre hivatkozni a csendőrséggel kapcsolatban?"

- Nincs értelme, mivel nem is a csendőrség szerepéről van szó benne. Tényleg teljesen vaktában tapogatózol a tárgyalt témában.

"Miért? azok amiket te választásnak hívsz azok mik voltak?"

- Ez, amit mondtál. Választások.

Többpártrendszerrel, eltérően alakuló eredményű százalékokkal. Egy diktatúra képéhez nem illeszkednek azok a kormánypárti-ellenzéki viták, amiket most is elolvashatsz. De mondhatnám a média helyzetét is.

"Igen parlamentarizmus marad. De azzal, hogy korlátozott azzal autokrata. Vágod? Ennek a vitássága a veszett fejsze nyele."

- Kérdezem, autokrácia volt-e a második világháború utáni Franciaország?

"Igen. Van, akinek Romsics Ignác, Turbucz Dávid, Hahner Péter, Bencsik Gábor, vagy Ungváry Krisztián a hivatkozási alap, és van, akinek Puzsér, vagy Gulyás Marci...

Hagyjuk is ezt, minőségi különbség van itt.

-> Igen, minőségi különbség van. Ezt Marci is tudja. A csapatával ezért nem akárkik tanulmányaiból készítik az elemzéseket"

- Akkor hivatkozz azokra az emberekre.

Érzek ebben némi naivságot a hinni akart, ezért jóhiszeműen fogadott szavak felé.

"Mert Uristen ellenvélemény uristen."

- Erőltetheted tovább ezt a hangot, - biztos kényelmesebb -, nem feded el vele azt, amit erre egyszer már válaszként korábban is megírtam.

Mondtam, hivatkozz akkor azokra, akikből Gulyás Marci merít. Jah, hogy ilyet nem tudsz...? Jah...? Akkor hagyjuk.

"Akkor egyszerűsítsünk: ha bármilyen szervezet alakult volna, amit Szociáldemokrata Pártnak hívnak, illegalitásban működött volna. Ez a lényeg."

- Nem, ezt te mondod, mert ebben a történetben nincs olyan, hogy "ha". Volt a szocdem párt, ami beállt a prolerárdiktatúra mögé. Ezután a tanácsköztársaság bukása után teljesen reális volt az illegalitás. Ami a megszilárdulr államrend következő évében már meg is szűnt a szocdemekre vonatkozóan.

"az a szociáldemokrata párt amit bekebelezett a kommunista párt. És, hogy ezután, nagy kegyesen mégis alakulhatott ez a szervezet, az meg egy kegy vagy micsoda?"

- Nem, disztingvált gondolkodás, és a Betlhen-féle konszolidáció. Mivel nem vitatott, hogy a szocdemek csak mellékszereplők voltak, éppen ezért, és a helyesen rétegelt felelősség miatt térhettek vissza a szocdemek az alkotmányos keretek közé, józanul kijelölt feltételek teljesülése mellett. Pont a szükségszerű kommunikáció, a politikai stabilitás, azaz a Bethlen által kialakított konszolidált állapot miatt.

"Nem lényegtelen, mert számokkal cáfol rá.egy nem valós kijelentésedre.

-> A háborúkat sem a számok döntötték el."

- Jaj de olcsó kifarolás volt. Állítottál valamit, miszerint évekig be volt tiltva a szocdem párt, és ez milyen jogtalan és erkölcstelen. Bemutattam, hogy 1920-ban iktatták be a kormányzói tisztséget, 1921-ben lett kormányfő Bethlen, és már annak az évnek végén visszakerült a szociáldemokrata párt a politikai palettára. Hiszti csupán, amit ennek fényében művelsz.

Pláne, hogy utána pedig elhordod mindennek a szocdemeket, amiért "lefeküdtek".

"Qrva nagy logika megjelenítése ez ismét, mint egy korábbi ilyen lezárást megelőző okfejtésed, akkor csak rákérdezek: nem demokrácia az, ahol nem lehet az államforma megváltoztatásáról (köztársaságból) népszavazást tartani? Vigyázz a válasszal, mert könnyen kiderül, hogy hány nem demokratikus ország van, amit ma annak tekintünk.

-> Bhfuhh... :-D Akkor mégegyszer térjünk vissza a realitásba , vagyis abba amiről beszélünk: A Horthy rendszer. Az egy más téma, bár te mint a mellékelt ábra mutatja, úgy tekinted mint egy hétköznapi rendszert."

- Nem-nem! Válaszolj csak a kérdésre, ne hátrálj ki! Vagy bukj bele tisztessségesen az állításodba. Ne legyél ilyen olcsó retorikájú.

"Valóban sokkal egyszerűbb annál, mint amit belekényszerítesz.

-> Akkor mégegyszer elmondom: nem én kényszerítem."

- De, beleerőltetsz egy olyan tartalmat, mintha itt összehasonlító elemzést (aka relativizálást) írtam volna a Horthy és a Rákosi alatti évekről, holott _szó_ sincs erről, egy teljesen más kontextusban, és csupán egyetlen sorban lett megemlítve, nem is mint érv, hanem csupán kormegjelölésként.

Minden továbbit emögé csak vízionálsz.

"Nem az én hibám, nem is az én felelősségem.

-> nem is hibáról beszélek, felelősségről viszont igen. Nem is finomkodni kell, megint egyszerűbb: Bizonyos dolgok összemérhetetlenek, mert összeférhetetlenek."

- Megint teljesen másra írsz, mint ahova ez az adott mondat tőlem vonatkozott. Nem arra szól a válaszod, mint amire írtam eredetileg. Ezt szándékosan teszed, ugye? El akarod terelni a szavaim értelmét tudatosan egy irányba, amerre nem vezet. Még most sem adod fel.

"Ide is sikerült beerőszakolni.:D Lassan többet használod, mint a témát amúgy is túltolt kormány.

-> Egy: nem erőszakolom be, adja magát. :-) Kettő: minek utána kormány ennyire nyomja a témát, a legkézenfekvőbb jelenbeli példát adja. "

- Ez abban a szövegkörnyezetben és elhelyezésben semmilyen értelemben sem volt példa, vagy alátámasztás.

"Na ez az, amiben tévedsz. Kifejtettem, hogy miért, példán keresztül felvázolva.

-> nem hiszem. Horthy Miklós politikai direktívája, egyszerűen nem mérhető Széchenyiéhez sem. Nem csak a két történelmi helyzet miatt, bár amiatt is, de alapcélok különbsége miatt is."

- Széchenyi politikai direktívája nem mérhető Wesselényihez, vagy éppen Kossuthhoz, mégis mind a hárman a reformkor emblematikus alakjai és formálói.

"Tényszerűsítve az állításodat? Az apai dédapám földművelő volt, saját tulajdonában álló földdel, amit megtermelt, az ő vagyonát gyarapította, munkával, sem terménnyel nem tartozott földesúrnak. Két dédanyukám cselédként dolgozott, fizetésért, maguk által megválasztott háztartásban.

-> javallom Kosztolányit. Ésetleg Móricz Zsigmond árvácskáját. Illyést, vagy bármit."

- Pont azt a két írót nevezted meg, aki '45 után a magyar irodalom egyedüli képviselője volt a tananyagban a két világháború közötti időszakra vonatkozólag - és nem véletlenül volt ez így.

Csakhogy ha a hatásvadász érzelemkeltésen túllátsz, akkor mi fedi fel magát valóságként? Egy történet, ahol a házasságtörő férj kihasználta a pénzét és a befolyását egy lány megrontására. És akkor most vegyük a mát: szerinted csak a mai napon hány állásinterjún dugtak meg valakit, hány főnökkel kefélt egy alkalmazott jobb beosztásért? Ebben nincs semmi korkép, ez emberi jegy, ami mindenkor megtörtént, de sosem túlsúlyban. Voltak, vannak, akik visszélnek vagyoni helyzetükkel, vagy más pozíciójukkal.

Ahogyan írtam is, két dédmamám volt cseléd ugyanebben a korban, egyikükükkel személyesen is beszélhettem még, semmi ilyenről sem számolt be. Egyszerű kor volt, egyszerű emberekkel, mint ma is.

"Nem tudom, mennyi ideig kell még eltelnie, hogy árfolyjon a tudatodon, de restauráció volt, nem "állt fel" semmilyen formálódó államrend.

-> Csak egy jobboldali hegemóniához alkalmazkodó, Horthy Miklós "használásával". "

- Hát akkor egészen addig, ímg nem tudatosul benned:) 1945-ben, az első választáson, amit a Horthy-koron kívül tartottak, az eredmények úgy alakultak, hogy a polgári konzervatív jobboldal abszolút többséget, 57%-ot szerzett, a szocdemek 17%-ot.

Maga az FKgP is volt kormányon, hiszen a kormányzópárt 5-6 párt nagykoalíciója volt.

"érthető, ha nem is elfogadható érzelem, a közgondolkodás összekapcsolta a kettőt, és nem tudta, mikor van erre alap, és mikor nincs.

-> Alap sosincs rá, pont ezért. Mert érthető, de nem elfogadható. Következésképpen, a látszat csal állapotot, a látszat minden elmond állapotra váltja fel az ember, ami rosszindulatra hajlammal rendelkező értelmes élőlény."

- Az ember természetes védekezőmechanizmusa a rendszerbe foglalás, az ismeretek tapasztalati úton való gyűjtése és elemzése. És ha az idézetetet veszem, akkor, amikor egy zsidó személy von _kapcsolatot_, egyenes oksági viszonyt származása, és politikai irányultsága között, akkor ennek _van alapja_ , tetszik, vagy sem, és a tanácsköztársaság gyilkolászásait követően ugyanez kiterjedt a szélesebb társadalmi hozzáállásban is - mint mondtam. Származásukból fakadó politikai felfogás, a származási identitásból felálló politikai identitás - ami nem egy egyedi jelenség volt, hanem szélesen kiterjedt - volt tényszerű, és erre alakult ki egy jelenség, amely egyébként ártatlanokat is érintett, de nem nevezhető bűnbakkeltésnek. Teljesen felfogható vonalvezetés ez, antiszemitizmus nélkül is. Elfogadhatónak nem, megérthetőnek minden további nélkül lehet a köztudatban elhelyezni, 1919-re (és nem 2017-re), a diktatúra 180 napja után, ha ez volt a tapasztalat - és nem is megalapozatlan. Ártatlanokat is érintett. De nem ad hoc keretben állt fel, az elmondottak, különösen az idézett sor, és az ismert számok tekintetében. Ne felejtsd el, bármi, amit etnikai gyűlöletnek kiáltanak ki, empirikus úton alakul ki, és nem a hordozói okolhatóak, abban felelősség csak az ezt követő hozzáállásban mutatkozik meg.

"kiket pedig ugye, mint volt róla szó, Horthynak, mint kormányzónak volt joga lemondatnia

-> meg kineveznie."

- Ahogyan az uralkodónak is a szentesítői jogköre. Ez egy aláírás.

"egy jogállami keretekhez illeszkedően felosztott hatáskörök szerint - és, ahogyan tudjuk, ez meg is történt az illető két személy fokozódó radikalizálódásával.

-> Már megint ez a jogállam szó. :-) A Horthy érára..."

- Igen, ha ez nem is tetszik neked.:) Leírom még sokszor, hátha tudatosul benned.

"Gömbös már akkor Mussolini szimpatizáns volt NYÍLTAN? amikor még ki se nevezte Horthy."

- Gömbös a Bethlen-kormány _ellenzéke_ volt. Már csak ennyiből is látszik, hogy nem áll meg a kézivezérelt. Gömbös eljátszotta a szerepet, ami ahhoz kellett, hogy szalonképes legyen, szembefordult korábbi álláspontjával, visszalépett a kormányzó nagykoalícióba, de ez is csak annyira volt elég, hogy honvédelmi ügyekben szerepet vállaljon, azonban a '30-as években széles társadalmi támogatottsága és népszerűsége volt, politikai súlyt szerzett magának, majd politikai befolyást is. A programja, amit Mussolinitől merített, népszerű volt. Ne felejtsd el, Hitler és Mussolini is széles népszerűséget szerzett, és hivatkozok megint a Times-ra, ami Hitlert az év emberévé választotta. Utólag, a holokauszt és a vesztett világháború visszafelé ható érvelésében nem lehet a korszellemet igazságosan meg, vagy elítélni. És ez sem változtat azon, hogy a kormányzói lemondatástól csak rákos betegsége mentette meg, pont az egyre fokozódó és vállalhatatlanabb radikalizálódása miatt.

"A konzervativizmus például eredendően a radikálizmusnak ellenpólusa, a kettő együtt oximoron.

-> Eltalálta Pista bácsi, ezért nem volt a Horthy éra konzervatív."

- A radikalizmus éppen a fajvédő párt, vagy a nyilaskeresztes mozgalom képében mutatkozott meg jobbról, a kommunisták részéről balról, és ez a fajta radikalizálódás, vagy weimarizálódás, ami a Bethlen-által konszolidált belső társadalmi feszültség és politikai viszonyok miatt nem ment végbe Magyarország kapcsán.

"Nincs értelme, mivel nem is a csendőrség szerepéről van szó benne. Tényleg teljesen vaktában tapogatózol a tárgyalt témában.

-> Taníts. :-)"

- Leírtam. Teljes homályban írod, hogy igaz volt-e a csendőrség szerepében arra hivatkozni, hogy fellépnek a szélsőjobb, vagy szélsőbal ellenében, és bebiggyeszteni ide Imrédyt vagy Gömböst ennek kudarcaként, hiszen:

"igen, elismerendő, hogy feladata a puccs megelőzése, kihangsúlyozandó, hogy szélsőséges akár jobb akár baloldalról érkező puccsot, és ez szépen hangzik. Mellőzve Imrédy Béla hatalomba juttatását, Gömbös Gyuláét

-> Akiket pedig ugye, mint volt róla szó, Horthynak, mint kormányzónak volt joga lemondatnia, egy jogállami keretekhez illeszkedően felosztott hatáskörök szerint - és, ahogyan tudjuk, ez meg is történt az illető két személy fokozódó radikalizálódásával. (Azt megint kiemelem, hogy a visszafele érvelés hibás, és nem alapos, egy ember jellemfejlődése folyamatos változásokon megy keresztül, és nem lehet utólag nagyonokosnak lenni.)"

Nem azonos jogkereteket vonsz egybe, totál zavarban tapogatózol.

"Mert nem diktatűra volt, hanem autokrata vezetés."

- Az autokrata vezetés önmagában lehet alkotmányos és parlamentáris.

"Olvasd el annak a fogalmát, az stimmel rá."

- Wikipédia?:) Korlátozott, egyes elemeiben autoriter, másban demokratikus, többpárti parlamentarizmus (vagy korlátozott alkotmányos monarchia) volt, ami jogállamiságban működött, Horthy szerepe pedig alig volt erősebb a mostani köztársasági elnök, Áder Jánosénál:

"Ezen autoriter rendszere belül Horthy sokáig a „középerős” köztársasági elnökök jogállásához hasonló jogkörökkel rendelkezett. Az 1920-as törvények értelmében, amelyek jogosítványait szabályozták, a nemzetgyűlés, illetve később az országgyűlés által alkotott törvények a kormányzó szentesítése nélkül léptek életbe. A törvényjavaslatokat a kormányzó mindössze egyszer dobhatta vissza „további megfontolás” végett. Ha az így visszaküldött tervezetet a nemzet-, illetve az országgyűlés változatlanul fenntartotta, akkor Horthy 15 napon belül köteles volt kihirdetni. Meghatározott korlátok között elnapolhatta (harminc napra), sőt, tartós munka- és döntésképtelenség esetén be is rekeszthette és fel is oszlathatta a parlamentet. Ez utóbbi esetben azonban haladéktalanul új választásokat kellett kiírnia. A kormányzó tehát királyi vagy diktátori hatalmat egyáltalán nem gyakorolhatott. Mindazonáltal a kormányzó jobbára – néhány ritka pillanattól eltekintve – távol maradt a politikától, az ország irányítását ténylegesen a miniszterei végezték.

Horthy 1920-ban kialakított jogköre az 1930-as években több lépésben bővült. Az 1933. évi XXIII. tc. biztosította számára az országgyűlés huzamosabb időre szóló elnapolásának lehetőségét. Az 1937. évi XIX. tc. pedig megszüntette az országgyűlésnek azt a jogát, hogy alkotmánysértés vagy törvényszegés esetén a kormányzót felelősségre vonhassa. Ugyanez a törvény intézkedett a kormányzó „relatív vétójogának” kiterjesztéséről a törvényhozással szemben. A törvényjavaslatokat eszerint már nem egyszer, hanem kétszer küldhette vissza, s kihirdetésüket nem hatvan napig, hanem 6-6 hónapig halaszthatta. Lehetőséget kapott az utódjának ajánlására is.

A kormányzói jogkörök ilyen mértékű – az „erős” köztársasági elnök, illetve az alkotmányos király jogállásához hasonlítható – kiterjesztése mögött sokan egyfajta kormányzói diktatúra megalapozásának szándékát sejtették. Valójában azonban nem erről volt szó, hanem a kül- és belpolitikai okok miatt előállt szélsőjobboldali veszéllyel szembeni alkotmányos ellensúly keresésének egyik formájáról.

Ez a félelem nem volt megalapozatlan. A náci Németország támogatását élvező és az 1938-ban minden kerületben titkossá tett választójog lehetőségeit kihasználó nyilas szélsőjobboldal ugyanis csaknem megnégyszerezte mandátumai számát. A fasiszta, illetve náci típusú pártok képviselőinek száma ekkor 49-et tett ki, s ezzel megközelítették a 20%-os reprezentációt. A konzervatív kormányzó – valamint a felsőház – jogkörének megerősítésével tehát erre a szélsőjobboldali veszélyre válaszolt az uralkodói elit. A korszak vitathatatlan eredménye, hogy mind a háború utáni zavaros években (főként Bethlen miniszterelnökségének konszolidáló hatásával), mind a ’30-as évek végén Németország megerősödésekor, Magyarország a szomszédos országokkal ellentétben nem lett fasiszta állam, a szélsőjobboldal pedig mindvégig megmaradt parlamenti ellenzékben."

"Megdöbbentő. Hogy valaki aki tud azonosulni a Horthy korszak bármijével is ami még önmagában nem bűn sőt, de azzá fokozza ezzel."

- Megdöbbentő, hogy hamisan értelmezett, látszat-erkölcsben hújjogva és hüledezve utasítasz el valamit, csak hogy megfelelj a társadalmilag eléd támasztott "jó" fogalmának, anélkül, hogy mérlegelnél és megítélnél.

"Mert ezt nem gondolhatja komolyan senki, hogy egy demokratikus jogállam volt ez az államhatalom akkor."

- Senki, csak éppen a téma akadémikus professzora, az MTA ezen szakterületén alkotó történésze, Romsics Ignác, aki úgy fogalmaz, nem tekinthető "teljes demokráciának" (mint nem is vitatott a korlátozott demokrácia fogalma), viszont totalitarizmusnak sem, Horthy szerepe az "erős" köztársasági elnöknek felelt meg a korban. Jellemező, hogy szembetűnően kerülöd az olyan kínos dolgokra való válaszadást, mint a kérdésként eléd állított tény, hogy van-e olyan demokratikus államrend ma, ahol lehet az államformáról szavazást tartani...

"Kérdezem, autokrácia volt-e a második világháború utáni Franciaország?

-> nem vagyok annyira jártas a témában hogy meg tudjam konstruktívan ítélni. De amennyire én tudom, az erős köztársasági elnöki vezetésű állam ami jellemezte."

- Akkor lásd erről a fentebbi idézetet, Horthy gyakorlott jogköreiről. Még a "legdurvább" kiteljesedés is annyi volt, hogy egy alkalom helyett kétszer dobhatta vissza a törvényjavaslatokat, és hosszabb ideig várhatott a kihirdetésükkel. Ezzel szemben te gondolomra és a múlt rendszer kliséire építkezel, és számonkéred, vagy a legelnézőbben fogalmazva is degradálod (mielőtt cáfolnád, idézlek téged: "nagyon tudhat ez a Romsics professzor. :DD"; vagy "Tőlem az lehet Pro Patria, vagy Ignác.") a Magyar Tudományos Akadémia professzorát, aki kutatja a témát, utánajárt, és ismeri a kor viszonyait. Te milyen faktumot hoztál akár Horthy kormányzói jogköréről, akár a kormányzásról? Milyet?

"De a legföltűnőbb eleme az lenne, ami ezt a kérdést eldöntheti: hogy a kormányzó politikai elit, a hatalomból elküldhető volt-e? Ha nem akkor igen. Ha igen akkor nem teljesen."

- Milyen értelemben is? Nyilván azok vettek részt a politikában, akiknek politikai kvalitásuk volt, ahogyan ez most sincs másképp, huszonöt éve ugyanazok vannak a padsorokban, némely személy elhagyásával, mások belépésével. Az ellenzékben - a Horthy-kor ellenzékében - ugyanúgy igaz volt ez a jelenség, mint a kormányzó pártok között.

"De ami a Horthyt jellemzi, hogy a hatalmat gyakorló elit sosem ment ki a hatalomból. Nem politikai elit volt, hanem egy hatalmat gyakorló. Az Egységes párt. Az egy dolog, hogy ez szétszakadt."

- Szakadtak ki belőle, tértek bele, változott az összetétele. Sokadszorra mondom, ez egy, a kor majdnem minden pártját tömörítő nagykoalíció volt, nevében is ez tükröződik, Keresztény - Keresztyén Földmíves -, Kisgazda - és Polgári Párt.

"Mert utána sem tűntek el a tagjai a hatalomból"

- Például a leváltott miniszterelnökök? Vagy éppen maga Bethlen?

"és nem győzöm hangsúlyozni, méltatlanul kell hangsúlyozni, hogy egy esetben sem került Kormányba baloldali senki sem. Tudom.... a "társadalmi igény"..."

- Így van, tetszik, vagy sem, fáj-e neked, vagy sem, a szocdemeknek nem volt erős háttere a népességben, és ezt tökéletesen bemutatják a későbbi választások is, mint sokszor hivatkoztam rá. Realitást nélkülöző egy baloldali kormány képzelt felállása, csupán elfogultságbéli vágyálmod sejteti veled, hogy "egyébként" lehetett volna, az oka, hogy nem, az az autoriter Horthy nem-demokrácia, a nem valós választások, és ezért nem volt, csakis ezért baloldali kormány, mert kizárt, hogy ne lett volna. Mert az lehetetlen, hogy valamire, amit te vallásként fogsz fel az életedben, és az embereknek valónak gondolsz, az az emberek maguk nem igénylik. Ne ess ugyanabba a hibába, mint a kommunisták - pontosabban, lépj ki belőle. Lásd, hogy mi volt a társadalmi korhangulat. Akkor is meg volt győződve a pártfunkcionárius, hogy az emberek javát szolgálja, akaratuk szerint tesz, vagy ha nem, az is az érdekükben történik, amit később megértenek, végül a munkás-paraszt hatalom éppen munkásokkal és parasztokkal való megdöntési kísérlete '56-ban rácáfolt erre.

"Fölösleges. Megteszi ő a videóiban, különösen legutóbbiban. Nem tisztem téged győzködni, aki megnézi, mert feltételezzük érdekli az ellen oldal véleménye, az fogja tudni."

- Kérek három nevet, akik a szakma képviselői, és Gulyás tőlük idézve vázolja fel álláspontját. Ne terelj, ne kerüld ki, ne fölényeskedj, válaszolj! Vagy lásd be, hogy ezt bebuktad, és vonulj vissza méltóságteljesen.

"Bocsáss meg érte, de erről még mindig ez jut eszembe. :-D"

- Még hányadszor? Az ökörködésed máshol sem mutat jól, de különösen mellőzd, ha a felmenőimre, a nagyszüleimre, dédszüleimre vonatkoztatod azt.