Jól látom, hogy a magyar társadalom valamiért nagyon erősen a folyamatos és kényszeredett szenvedésre és kínlódásra épül?

Ugye a nálunk fejlettebb országokban egyre inkább beszédtéma a gazdaság robotizációja, amely révén egyre kevesebb munkaerőre lesz majd szükség ahhoz, hogy egyre jobban éljünk, mert robotok fognak dolgozni majd az ember helyett és az ember csak ahhoz fog majd kelleni, hogy karbantartsa ezeket a robotokat, de egy idő után akár már erre sem lesz szükség, mert ezt is robotok végzik majd az ember helyett, az emberek pedig jól el lehetnek majd munka nélkül.

Nekem viszont van egy olyan érzésem, hogy a magyar társadalom erre egész egyszerűen nem lesz vevő, mert nagyon erősen a kínlódással teli munkára épül és aki itt nem akar erejét megfeszítve dolgozni az agybajig, akkor azt már nem is tekintik igazi, értékes embernek.

Valami olyasmi lesz ebből, hogy "a robotokat csak a lipsik akarják, mert a lipsik semmirekellő, lusta senkik, akik nem akanak daugozni!!! Egy igaz magyar ember élete a munka, daugozni aka' reggető estig, me' szorgalmas és nem lusta lipsi!!! A robotok eveszik a magyarok munkáját!!!"

Gondolom, még az is elő fog kerülni elvetemültebb körökben, hogy Istennek nem tetszenek a robotok, mert azok a Sátán előhírnökei vagy valami hasonló...