A szabadelvűeknek, mi nem tetszik a Budavári Palota terveiben?

"Mint mondottam volt, nagyon eltérsz a témától. Nem én, te."

- Nem tértem el. Ami valójában történt, csupán annyi volt, hogy olyan boncolgatásokba kezdtem bele, amelyek neked már kellemetlenné váltak, hiszen világosan megmutatják az érvelésem helyességét, és nehezen áll így már meg bármi velük szemben, amit te állítanál. De ha valóban ennyi, és nem más a probléma, érezz magadnak szabadságot ezeknek kihagyására, és a fennmaradó nem kis részre írni csupán. Ahhoz legalábbis remélem nincs arcod, hogy azt írd, a hozzászólásom túlnyomó hányada ne vágna a témába.

"Már az elején eltértél, valótlanságokat állítasz, és szelektíven, környezetéből kiragadva veszel idézel tőlem."

- Lássuk, hol! Egyszer idéztem tőled, azt pedig nem kiragadva, hanem teljes mondatban, és tényszerű valótlanság volt. Ha egyszerűen belátnád, mintsem egy jottányit sem engedj, még ilyen világos helyzetben is, a saját hitelességedet erősítenéd meg.

"Nem én kezdtem el elmútnyócévezni."

- Sokáig fogsz ezen rugózni, örülve, hogy "fogást találtál", és az érdemi, fennmaradó tartalomról elterelheted ekként a figyelmet, vagy elhagyod ezt az olcsónak ható toposzt?

"Nem az állításaimra reagáltál egyébként sem, hanem linkeltél, hogy vannak fejlesztések. A határmezsgyéjére haraptál rá annak, amit én írtam. Igen, vannak fejlesztések. Ugyan úgy ahogy paradicsom is van a hűtőmben. Akkor a te logikádból kiindulva, nem is kell más élelmiszert venni, hiszen már van kaja a hűtőben?"

- Nos, akkor lássuk, mi volt az állításod, egészen pontosan:

"De lehetne fejleszteni a várost, a tömegközlekedést. Mélygarázsokat építeni, metrót felújítani, buszokat felújítani, autópályát építeni, vasutat fejleszteni, ezekre mind nagyobb szüksége lenne az országnak."

Ebbe pedig nem csak "beleharaptam" a szélét horzsolva, hanem konkrétan végigvettem, pontról pontra. Kövesd a világ történéseit.

Tömegközlekedés. Metró, villamos: Nemrégiben adták át - végre - a 4-es vonalat, tíz év óta először szereztek be új villamoskocsikat.

[link]

Autóbusz: Szintén most lett forgalomba állítva a kontinens legnagyobb hibrid-busz gépjárműparkja.

[link] (Körülbelül 300 új busz részben már megtörtént, illetve még zajló beszerzése valamennyire túlmutat a "történnek fejlesztések" szópárosításon.)

Vasút: Nem csupán közel nagyjából 6 milliárd(!) euróért(!) vettek új vonatszerelvényeket (kb. _1500 milliárd(!)_ forintért), de újra ipar alakul Magyarországon vasúti szerelvények hazai gyártására is. (Kompletten beindítani egy új iparágat én ismét nem tudok a "fejlesztgetés" szerény jelzőjével illetni.) Tarlós egyébként nagyon korrekten és józanul állt hozzá a kérdéshez, amikor a Jobbik felvetette, hogy miért nem magyar metrókocsik indulnak az új vonalon. Azért, mert semmilyen szempontból sem lenne kifizetődő néhány szerelvényért ipart elindítani - azonban villamosok, vonatok, azaz nagyobb darabszámot igénylő közlekedési eszközök terén ez egy reális célkitűzés.

[link]

[link]

Mélygarázs: A Kossuth téren is lett, és éppenséggel a Várnegyedben is ilyen épül, pont a Lovarda alá.

Ezekre mind nagyobb hangsúly fekszik tehát láthatóan, a városfejlesztés pedig hosszútávon kifizetődő, és nem mellőzhető tevékenység - ezek mellett.

"És fogok is veled kommunikálni, nem meghátrálok, de csak akkor, amikor hajlandó leszel normális érvelést és vitakultúrát bemutatni."

- Élek az előfeltételezéssel, hogy nem találkozol te a fórum adta keretekben olyan vitakultúrával, mint az enyém. Tudod, hogy miért merem ezt kijelenteni? Mert nem énnekem kell állítanom magamról, hanem azok erősítenek meg benne, akikkel vitatkozom, és akikkel egyébként nem vagyunk egy véleményen.

"szalmabáb érvelés"

- Nem történt, még ha jól hangzó, divatos kihátrálás is ez, anélkül használva a szót közhely szintjére mindenki által, hogy a legnagyobb többség akár értené is.

"személyeskedés"

- Főleg nem történt!

"az ellenfélnek olyat a szájába adni amit nem is mondott, stb."

- Ez is világosan láthatóan nem történt, nem kell cáfolnom, elég csupán visszaolvasni, újra ugyanazt leírnom felesleges lenne itt most, te magad is tudod, hogy nincs igazad, így a meggyőzéseden hiába is fáradnék, mást pedig nem kell.

Szóval a személyi hitelem mondvacsinált leépítése helyett leszel szíves az érveimre ellenreakciót felállítani. Tudom, a fentebbi könnyebben járható, de azért tegyünk egy próbát.

"Valamint próbáld a mondandódat rövidebbre fogni, mert az embernek nincs ideje ezt az ömlengést elolvasni. Tudod, dolgozó embereknek erre nincs idejük, mellette főzni, mosni, takarítani, eddzeni kell, plusz szabadidőmben nem csak ezzel szeretnék foglalkozni."

- Azért talán egy órára futja az idődből, remélem. Többet ez biztosan nem vesz el - olvasással és írással együtt.

"Rajtad áll, tudsz-e ezeknek a játékszabályoknak megfelelni."

- Na álljunk csak meg. Nem vagy te senki ahhoz, hogy játékszabályokat állíts fel nekem arra, milyen feltételekkel írhatok, és milyenekkel nem. Ki ruházott fel ezzel a jogkörrel? Félreérted, nem teszel nekem szívességet azzal, hogy válaszolsz, szabadon rendelkezel efelett saját akaratodban, mint amiképpen én is.

Egyébként tulajdonképpen hasznos, hogy "beszéltetsz", mert egy-egy hozzászólás végére rendszeresen kifelejtek valamit, és az újabb és újabb kommentek miatt lehetőséget kapok a pótlásukra. Az eredetiséget számonkérő kritikákra például már három hozzászólás óta írni akartam a Szent István-bazilika párhuzamában az elektromos világítást a gyertyafények ellenében, de mindig elmaradt. Több ilyen is van, és most is lehetőséget kapok. Már az első felsorolásba be akartam iktatni a Megváltó Krisztus-székesegyház mellé egy másik orosz példát is Szentpétervárról, a Katalin-palota egyik termét, a Borostyánszobát:

[link]

A háborúban a németek leszerelték és elszállították - közel hatvan évvel később építette újjá az orosz állam, fekete-fehér fotók(!) alapján bemérve az eredeti borostyánkövet egyes színárnyalatait is, hogy a leghitelesebb, legpontosabb rekonstrukciót valósíthassák meg. És képzeld, a turisták jönnek, őket nem érdekli, hogy újjáépítés, a hely saját jogán éri el, hogy vonzó legyen.

Egyébként is komolytalan az az érv, hogy "hetven éve még rendben lett volna az újjáépítés, ma már nem hiteles", ha valami elpusztul, akkor ha rá egy napra építünk helyette mást, már akkor sem "eredeti", éppen úgy, mintha hetven év után történik a rekonstrukció. Mindkét esetben ugyanaz történik. Semmiben nem ad különbséget az eltelt időtáv.

Már csak azért sem, mert a most újjáépíteni kívánt épületek háború utáni bontások, több közöttük a '60-as, vagy a '70-es években még eredeti mivoltában is állt.

A három kilépett építésszel kapcsolatban érdemes még hozzátennem, hogy Schneller István főépítész korántsem fogalmaz meg olyan éles szembenállást az elképzelésekkel (egy youtube-os vitát lehet meghallgatni ezzel kapcsolatban, ahol L. Simon úgy érvel, hogy "a másik fél" is ott van, és amikor azt mondja, tulajdonképpen nem emlékezik bármiféle komolyabb véleménykülönbségre, lehetőség lenne cáfolatnak elhangzania, de nincs), mint amiképp az az egyébként mindenhol nyilatkozó Csomay Zsófia szavaiból következtethető lenne.

A valós katalizátor pedig a politikai ellentét. Aki a Kádár-korszak "demokratikus" cselekedeteit félti a terv kivitelezésében, aki úgymond a Horthy-kulisszák idétlen elgondolásainak újjáépítéséről beszél úgy, hogy a palota tervei 1905-ben lettek átültetve a valóságba, aki egy építészeti stílussal szembeni elítélő hangnembe belefűzi azt, hogy "az első világháborúba torkolló", mint jelző, ott nyilvánvalóvá válik, hogy a kötelező szakmai hozzácsatolás az érvelésbe már csak porhintés, a valós alapot nem ez adja, a szakmaiság csak a látszatnak szól, az elvárásokat szolgálja ki, nem valós alapokon nyugszik.

A tiltakozó levél is ennek szellemében fogant, először az illedelmes és sablonos hálával kezdik, hogy milyen megtisztelő volt a felkérés, és a feladat, és hogy mennyire reményüket fektették itt a prosperáló munkába (holott maga Csomay sajtónyilatkozataiban olvasható, hogy kezdettől nem értett egyet a tervekkel, márpedig az nem volt kérdés, hogy a Várhoz hozzányúlnak, mint már húsz éve halogatják azt, a kérdések a részletekben fogalmazódtak meg, ez tehát tudatosan felépített útvonal volt a lemondásig, ezzel "látványosabbá" téve a vitát a sajtó felé, nem is állt szándékukban semmi elfogadása abból, ami a koncepció volt), ezután természetesen élnek a vége felé a "kormány nem kommunikál a szakmával" általános vádja által kínált lehetőséggel, magát a három tagot a szakmának értékelve (erősen túlgondolva saját szerepét a levél megfogalmazója), és finoman rájátszva az amúgy is a kormánnyal szemben meglévő diktatórikus kritikákra, tudva, hogy erre fogékony az ellentábor, végül úgy lezárva, hogy _tiltakoznak mindezek ellen_, úgy címezve, mint:

"A Nemzeti Hauszmann Terv társadalmi testületének tagjai"

És a három név. Csakhogy így megtévesztő képet ad ez, még ha korrekt is a megfogalmazás, mert elsiklik afelett - pontosabban nem tér ki rá -, hogy nem csupán ennyi személyből áll a bizottság, a fennmaradó 27 tag pedig inkább képviseli azt, mint a csekély részt kitevő három kilépett tag.

A média is - természetesen - tudatosan fogalmazott úgy, hogy ez nagyobb nyomatékot kapjon, és beleilljen az elérni kívánt diktatórikus kép sulykolásába, mindhárom név elé következetesen odatették a dr.-t (sehol nem szokás ezeket a titulusokat feltüntetni, egy sor politikus neve elé is odakerülhetne, még egyetemi tanárok, jogászok esetén is el szokták hagyni, itt mindhárom név elé látványosan és hangsúllyal odakerült), egyfajta "a szakmai ellenvélemény a kormány önkényével szemben" párharcot felállítani kívánva ezzel, holott a maradó 27 tag is a szakma doktorált képviselője - illetve, bár nem néztem utána a teljes névsornak, de az egészen bizonyos, hogy nem ők jelentették ebben a ritka kivételt.

"És annál hosszabbat amit én írtam ne nagyon írj."

- A társadalom hangsúlyos többségének legnagyobb problémája, hogy így gondolkodik, miként te. A vitákat néhány sorban kívánják lerendezni, ehhez az ismeretek megszerzését - ha egyáltalán megtörténik - szintén néhány sorban elérni, és egyszerű igenekre, nemekre csökkenteni a világot. A legtöbbeknek a országgyűlési választások is ennyiből állnak.

Egy tenyérnyi szöveg egyáltalán nem hosszú írás. Még itteni viszonyok között is ennél sokkal nagyobb terjedelemben szoktam írni. Azok, akik éppenséggel a Hauszmann-terven dolgoznak, oldalak százain rágják át magukat. Te pedig néhány sort is megerőltetőnek tartasz. Nem érzed ebben az önellentmondást, és hogy már csak ennyiben is elbukik az érvelésed?

Ha egy kérdésről meg akarsz nyilatkozni, szánd is rá az idődet, hogy megismerd azt, ha pedig úgy érzed, hogy nem értesz hozzá (ez világos abból, hogy milyen hiányosak, ahol nem, ott tévesek az ismereteid a témát illetően, több jelét adtad itt ennek), akkor ne is kezdj bele okításba.

Vagy ha mégis, fogadd el azok szavát, akik nálad jobban belemerültek.

Igazából linkelhetnék egy másfél órás vitát is, videóformában, amit még olvasnod sem kellene, de előreláthatóan nem néznéd végig - bármiféle lekezelés nélkül, csak ténymegállapításként -, így csupán írok. De hogy még ez is túl sok legyen, az tényleg érdemtelenné tesz bármi továbbit, mert egyszerűen vannak olyan kérdések, amikről röviden nem lehet, vagy ha igen, nem érdemes megszólalni.

Úr Isten, te elmebeteg vagy! Nem, nincs napi egy órám erre, és tudod miért? Várjál, segítek számolni: 8 órát dolgozom, de a munkahelyre el is kell jutni, plusz bevásárlás, posta, egyebek intézése az mínusz még napi két óra. 8 órát rászánok alvásra, ennyi kell az egészséges szervezet és agy regenerálására, vagyis marad 6 órám még szabadidőnek, ebből napi egy óra edzés, hogy testileg is fitt maradjak, egy óra főzés, ezen kívül még összeadom a napi tisztálkodás, takarítás is elvesz egy órát, marad három óra a napból, ezt inkább töltök a családommal/barátaimmal mint egy ismeretlen szófosására történő reagálással. Bocsi ez van, egyébként normál körülmények között is ennyire bő lére ereszted a dolgaidat? Ezt a családod hogy bírja?

Jut eszembe, említetted, hogy "Azok, akik éppenséggel a Hauszmann-terven dolgoznak, oldalak százain rágják át magukat." igen, ez igaz, munkaidejükben ezt csinálják. Ahogy én is ezt csinálom mérnöki munkám során, oldalak százain rágom át magam miközben a szabvány alapján tervezek. De nem szabadidőmben csinálom ezt. Én megadtam a lehetőséget, és szívesen vitatkoznék is veled, de ennyi időm nincs. Ha nem tudod rövidebbre fogni, vagy egyes részállításokra rátérni, akkor én feladom a vitát veled. Még mindig megadom annak a lehetőségét, hogy folytassuk a vitát, sőt te választhatod ki, melyik állítást vitassuk meg először, aztán majd lehet rátérni másra. De válassz ki először egyet!

"Úr Isten, te elmebeteg vagy! Nem, nincs napi egy órám erre, és tudod miért?"

- Egészen biztos vagyok benne, hogy nem tartasz mindennap bevásárlást, mint ahogyan abban is, hogy nem jársz hétfőtől péntekig postára.

Persze, érzékelem, hogy csak sűrű mindennapi teendőidet akartad érzékeltetni, de látatlanban is megelőlegezem, hogy napi egy óránál _jelentősen_ többet töltesz el interneten. Hiába az "inkább a családom/barátaim, biciklizek, parkban sétáltatom az elefántomat" idillikus képet sugárzó, kockaságot lenéző általános viszontválaszával reagálod ezt le, teljesen biztos vagyok benne, hogy napi több óra könnyen megvan. Már csak az ide írt hozzászólásaid eltérő időpontjai alapján is - kétlem ugyanis, hogy a húsleves két lehabozása közötti időben odaülsz éppen csak rápillantani a gyakorikérdésekre is, mi változott.

"Én megadtam a lehetőséget, és szívesen vitatkoznék is veled, de ennyi időm nincs."

- Ismét hadd fejezzem ki, mennyire megtisztelő, és köszönöm.

"Még mindig megadom annak a lehetőségét, hogy folytassuk a vitát, sőt te választhatod ki, melyik állítást vitassuk meg először, aztán majd lehet rátérni másra."

- Felfoghatatlan ez a gesztus. Hadd viszonozzam azzal, hogy az én egyben megírt hozzászólásomat kedved szerint szakaszokra bonthatod, és az időd hozzájáruló engedelme szerint válaszolsz rájuk, részletekben. Én pedig majd türelmesen várom a napokat, és ismét egybeszedve reagálást írok rájuk.

"Majd azért írd meg privátban, hol tudom felvenni a pénzt a hozzászólásaim után, érdekelne a dolog. Jól jönne egy kis mellékes kereset."

Tudod! ott vedd fel ahol az orbán beszédek bértapsolói is felveszik a pénzt a bértapsolásuk után.

Nem megyek bele abba, hogy részletekben válaszoljak, és majd te összegyűjtöd és egyben. Tudod miért? Mert már így is lehetetlen veled vitatkozni. Nézd meg a válaszaidat, egyre hosszabbak, és hosszabbak, az egész csak kumulálódik folyamatosan. Ha nem vagy hajlandó darabokban, pontról pontra tárgyalni az a te bajod, de én ebbe a végtelen vitába így nem megyek bele.

A szabadidőmhöz és netezési szokásaimhoz meg semmi közöd.

a szakmai érvek csúcsa...

hogy a másik bértollnok

tapsoljátok meg magatokat

Hogy egy füst alatt tudjam le a két válaszra való reagálást.

Először a 71%-os válaszoló felé:

"Tudod! ott vedd fel ahol az orbán beszédek bértapsolói is felveszik a pénzt a bértapsolásuk után."

- Van egy igen közeli barátom, aki fideszes aktivista. Többször megróttam, miért hagyja bemocskolódni magát a politikával.

Hogyan tudja mindazok ellenére is a nevét adni egy párt tevékeny támogatásához, amiket látok, és amiket ő is nyilván lát. Nincs belőle konfliktusunk, de én nem tudnám ugyanezt gyomorral bírni.

De!

Kiemelem az egyik első hozzászólásom egy sorát:

"Ne keverjünk politikai ellenszenvet oda legalább, ahol valós eredmény van."

-----------

Innen pedig újra felvéve a 64%-os válaszolóval való folyamatot:

"Nem megyek bele abba, hogy részletekben válaszoljak, és majd te összegyűjtöd és egyben.

[...]

Ha nem vagy hajlandó darabokban, pontról pontra tárgyalni az a te bajod"

- Ez a két sor így, egymás tőszomszédságában olyan vicces hatást kelt...

"A szabadidőmhöz és netezési szokásaimhoz meg semmi közöd."

- Ne érezd sértettnek magadat. Nincs közöm. Viszont ez a reakció olyan érzést kelt, hogy betaláltam.