Ezen az oldalon miért csak siránkozni tudnak a legtöbben?

Ezt már én is megfigyeltem.

Mert névtelenül itt élik ki magukat a mindennapos sérelmeik, nehézségeik, kudarcaik miatt.

Ha pedig valamit szidni kell, vagy siránkozni valami miatt, akkor nagy az összetartás. Próbálják egymást überelni, hogy az mind semmi, nekik mennyivel rosszabb a helyzetük. Szeretik sajnáltatni magukat, abba bele se gondolnak, hogy lehetne rosszabb is és vannak is, akiknek sokkal rosszabb. Nem hiába vagyunk pesszimista nép.

Az optimista, és a pesszimista beszélgetnek

A pesszimista:

-Ennél rosszabb már nem is lehet...

Az optimista:

-Jajj, dehogynem!

Lehet , h azért mert nem annyira életképesek és kiesett a szájukból az utóbbi 20 évben az államnéni bármilyen helyzetben, bárkinek létmegnyugtatást biztosító állami csecse.Ami ha nem is volt finom mindig és sok cart is le kellett nyelni mellé de stabilan biztosított nekik annyi táplálékanyagot, h a következő napot is érdemesnek találták arra nézve , h lecihelődjenek a vackaikról és besétáljanak a munkahyükre ha nem is feltétlenül a dolgozás végett,hanem csak azért mert törvény volt a munkakerülőkre.Ezek mostanában már nem éreznek késztetést másra csak arra , h visszasírják a régi szép időket amikor még ráadásul fiatalok is voltak és szépek és megfelelően bohók.Már lehet munkát kerülni törvényesen és panaszkodni arra , h az állam nem ad munkát.

Persze vannak azért kivételek.

Én úgy vagyok vele, h amikor elkezdenék panaszkodni , h milyen rossz is nekem, mire megszoknám és joggal mondhatnám ,óhatalanul új lehetőség nyílik arra h ne mondhassam mivelhogy közben már a sorsom jobbra is fordult.És tehetem a dolgom tovább a megszokott mederben egy jobb világ alakításának a reményében.

;)

Szerintem a magyarok nem csak itt siránkoznak névtelenül.

Sokan bármilyen beszélgetésben is csak siránkozni tudnak, mert "jaj Marikám, hát megint drágult a tej, rettenetes, mi lesz így velünk", "hiába ültem végig öt évet az egyetemen, minimálbérrel szúrják ki a szemem, hát hogy lehet itt élni", stb. Buszon pl. rendszeresen hallani ilyen beszélgetéseket.