Mit szeretsz Magyarországban?

A környezeti adottságait: elég meleg nyáron, kellően hideg a hóeséshez, vannak hegyek, völgyek, síkságok. Nincs egy tenyérnyi föld, ami terméketlen szikla vagy sivatag lenne és szinte bárhol fúrsz egy kutat, tiszta vizet találsz, amit lehet inni, lehet vele öntözni.

Nincsenek mérges pókok, veszélyes állatok, nincs hurrikán, tornádó, földrengés.

Az egyik legbiztonságosabb pont lehetne a Földön, ha nem lennének emberek.

Amit még különösen szeretek, az a magyar nyelv. Egyik sem ilyen kifejező és dallamos, szerintem, pedig több idegen nyelvet is tanultam, de egy sem ér a nyomába.

Itt születtem, nevelkedtem, ez a hazám.

A bűnöző, a gyilkos is mindig a gyermeke marad az édesanyjának, nem tudja meggyűlölni.

Petőfi Sándor

MAGYAR VAGYOK

Magyar vagyok. Legszebb ország hazám

Az öt világrész nagy terűletén.

Egy kis világ maga. Nincs annyi szám,

Ahány a szépség gazdag kebelén.

Van rajta bérc, amely tekintetet vét

A Kaszpi-tenger habjain is túl,

És rónasága, mintha a föld végét

Keresné, olyan messze-messze nyúl.

Magyar vagyok. Természetem komoly,

Mint hegedűink első hangjai;

Ajkamra fel-felröppen a mosoly,

De nevetésem ritkán hallani.

Ha az öröm legjobban festi képem:

Magas kedvemben sírva fakadok;

De arcom víg a bánat idejében,

Mert nem akarom, hogy sajnáljatok.

Magyar vagyok. Büszkén tekintek át

A multnak tengerén, ahol szemem

Egekbe nyúló kősziklákat lát,

Nagy tetteidet, bajnok nemzetem.

Európa színpadán mi is játszottunk,

S mienk nem volt a legkisebb szerep;

Ugy rettegé a föld kirántott kardunk,

Mint a villámot éjjel a gyerek.

Magyar vagyok. Mi mostan a magyar?

Holt dicsőség halvány kisértete;

Föl-föltünik s lebúvik nagy hamar

– Ha vert az óra – odva mélyibe.

Hogy hallgatunk! a második szomszédig

Alig hogy küldjük életünk neszét.

S saját testvérink, kik reánk készítik

A gyász s gyalázat fekete mezét.

Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég,

Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok!

Itt minálunk nem is hajnallik még,

Holott máshol már a nap úgy ragyog.

De semmi kincsért s hírért a világon

El nem hagynám én szűlőföldemet,

Mert szeretem, hőn szeretem, imádom

Gyalázatában is nemzetemet!

(Pest, 1847. február.)

semmit.

De itt élek jelenleg, választásom még nincs, szal nyelni kell....:S

Budapestet. A belváros minden alkalommal elvarázsol.

Annak idején a Budapest Parádét is írtam volna.:)