LMBTQ-sok! Szerintetek a 200 féle nemi identitásban hinni nem ugyanakkora hülyeség, mint Soros György gyíkemberségében?

#49 “Vagyis elismered hogy viselkedésforma kérdése. Ha pedig abban az elfogadottól nagyobb mértékű az eltérés, akkor az még mindig a pszichiátriára tartozik, vagyis még mindig csak megítélés kérdése hogy elmezavarnak tekintendő -e?”

A kérdés az, hogy ki ítéli meg. A szakember, és nem te. Ők meg úgy ítélik, hogy nem kóros. Nyugodj meg, mert még agyvérzést kapsz.

Igazából az a helyzet, hogy DK-s személyében szépen megetettük a nárcisztikus trollt. Le is írta: " Barátaim nincsenek, soha nem is voltak, és igényt sem tartottam rá. Qrva jól elvagyok magamban, és irritál a társaság. Nem tudok "viselkedni", mert nem is vagyok hajlandó."

DK-s egy sérült önbecsülésű ember, aki nem képes/hajlandó mások társaságához igazodni, mert túlságosan felfuvakolkodott ez egója ehhez. Ezt úgy oldja fel, hogy azt hazudja magának, hogy ő marha jól elvan így, de közben feljár fórumokra másokat alázgatni, mert ezzel kompenzálja a saját nyomorát.

Jól látszik, hogy most van igazán elemében, mert élvezi a figyelmet, amikor mindenki vele veszekszik, mert ettől érzi magát valakinek. Azon szórakozik, hogy mi komolyan próbálunk vele vitázni, miközben ő csak heccel, ami a felsőbbrendűség érzését adja neki, mintha ő lenne valami bábjátékos. Most jól meg lett töltve a kis figyelemzsákja, pár percre megmutathatta, ő micsoda felsőbb intellektus.

Szomorú történet, de a #44-esnek volt igaza: kínos már ez az egész, kár rá több szót fecsérelni.

#51-nek:

Egyszerűen összefoglalható a neked adható válaszom:

Az diliházban is a normális számít h'lyének, ha az ápoltakat kérdezed.

#52-nek:

Nagyon közel jártál az igazsághoz, de mégis fényévekre elkanyarodtál tőle.

Nem hazudom magamnak. Attól hogy neked egyszerűen elképzelhetetlen, még léteznek olyan emberek akik nem szeretik a társaságot, sem a társas létet.

Nem alázok senkit. Nem kell beszólni, és nem "téplek szét". Ez vonatkozik bárkire. Ha én valamilyen véleményemnek adok hangot, és valaki kritizálni kezdi, az beszól. Én sem kritizálom más véleményét, legfeljebb észrevételeket teszek.

És végezetül: ha azt hiszed hogy én csak hecceltelek, akkor annál nagyobbat nem is igazán tévedhetsz.

"Attól hogy neked egyszerűen elképzelhetetlen, még léteznek olyan emberek akik nem szeretik a társaságot, sem a társas létet."

Tökéletesen elképzelhető, csak éppen azok az emberek ritkán ennyire aktívak az online térben. Ők valóban nem igénylik a társas létet, és magányos elfoglaltságok kötik le őket inkább. Akik online ennyire szeretnek szerepelni, azoknak nagyon is lenne igényük a társaságra, de a hagyományos módon nem megy nekik, és így kompenzálják magukat, mert ott nincs tétje.

"Én sem kritizálom más véleményét, legfeljebb észrevételeket teszek."

Még mindig nem az észrevételeidről van szó, mert azokat tiszteletben tartom. Egy nagyon túlripacskodott szerepet játszol, amiben minden mondatodban próbálod előadni a keményfiút, aki mindenkinél okosabb és itt mindenki az ő szabályai szerint játszik. Süt rólad, hogy mennyire igényelnéd a figyelmet, hogy felnézzenek rád, és csak azért nem szereted a társaságot, mert ott ezt nem kapod meg, ezért savanyú a szőlő alapon azt mondod, hogy nem is kérted.

"Nem kell beszólni, és nem "téplek szét"."

Pontosan erről beszélek: széttépni? Annyira beleéled magad ebbe a zabolázhataltan rosszfiú imidzsbe, hogy hihetetlen. Bocs, hogy ezt mondom, de senkit sem téptél szét. Nagyon szeretnéd rámhúzni, hogy betaláltál valami gyenge pontomon, amit nem egészen értek; mindössze annyi történt, hogy elvi okból nagyon zavar a viselkedésed, és még mindig vagyok olyan naiv hülye, hogy feltételezem, hogy van értelme erről beszélni.

"ha azt hiszed hogy én csak hecceltelek, akkor annál nagyobbat nem is igazán tévedhetsz"

Hát akkor viszont ennek örülök, bár nehezemre esik elhinni. Brutálisan az jön le minden mondatodból, hogy nem a téma számít, csakis az, hogy kicsit mások kioktatásával fényezhesd az egódat.

A viselkedésed a passzív-agresszív provokáció iskolapéldája: az első perctől szándékosan provokálsz a domináns, megalázó félmondatokkal (pl "Remélem érthető voltam. Igyekeztem." és társai). Alig várod, hogy valaki szóvá tegye, és akkor már elő is adhatod, hogy mi csicskák nem bírjuk a te nyers véleményedet, és ezért mi kötöttünk beléd. Ekkor már nyeregben érzed magad, és előadhatod a leereszkedőt ("Bocsesz amiért manipuláltalak, de ez van.").

#55-nek:

Baxki. Tökéletesen félremagyaráztál mindent, az összes ok-okozati kapcsolatokat szépen feltárod, majd levonsz következtetéseknek orbitális b'romságokat.

Nem tudok haragudni rád mert azt tisztán látom, hogy ez nem szándékos rosszindulat a részedről. Te tényleg azt hiszed hogy a következtetéseid jók, és amikor bármi olyant mondok amit illeszteni tudsz az elképzelésedbe, azt beépíted, majd tényként tálalod. Hatalmas luftokat rúgtál.

Értelmetlen belemennem a válaszod részletes elemzésébe és cáfolásába, mert túl terjedelmes lenne. Az #53-as válaszomban egyszer már próbáltam neked lehetőséget adni hogy tudj "hová tenni", most megpróbálom ismét.

"minden mondatodban próbálod előadni a keményfiút,"

Legyünk őszinték. Intézetben nőttem fel a Kádár-rendszerben. Ezután 18 és 32 éves korom között majdnem annyit voltam sitten, mint amennyit kint. Lehet hogy 68 Kg vagyok vaságyastul, de az anyuci szoknyája, vagy a fekve-nyomó pad mellől jövők jó részének "elkenem a száját". 46 évesen is. Tudod van egy mondás amit én gyakorlatban is ismerek, és ahhoz is tartom magam: minél nagyobb valaki, annál nagyobbat tud esni. És ez így van. Azért veszítenek, mert általában nagyon durván alábecsülnek.

"Annyira beleéled magad ebbe a zabolázhataltan rosszfiú imidzsbe, hogy hihetetlen."

Aki csak egy imidzst ad elő, annak nem igazán szokott többszörösen büntetett előélete lenni. Jogilag megfogalmazva 14-szeresen büntetett előéletű vagyok. Ez azt jelenti, hogy 14 alkalommal hoztak ellenem elmarasztaló ítéletet. Ezt hozzá kellett tennem, hogy ne köss bele.

""ha azt hiszed hogy én csak hecceltelek, akkor annál nagyobbat nem is igazán tévedhetsz""

Ezt megismételhetem, ha gondolod.

Bármennyire is nehezedre esik, de hidd el.

És most próbáld meg újra, ha gondolod.

Ismét #55-nek:

Felmerült bennem egy lehetőség, hogy miért futsz mindig vak-vágányra.

Én gond nélkül tudok magamról, mint harmadik személyről beszélni. Tehát érzelmi hatásoktól mentesen tudom magam bemutatni. Ez nagyon keveseknek megy.