Tényleg olyan égető probléma volt az LMBTQ "népszerűsítése" itthon, iskolákban, óvodákban, hogy ezt törvényi szinten akadályozni kellett? Ti mennyire tapasztaltátok saját bőrötökön, hogy az iskolában "népszerűsítik" a másságot?
Most azt nem fejteném ki miért nem tartom helyesnek azt, hogy erről egy pedofilellenes törvényben kellett megjelennie. Ahogy azt sem fejteném ki, hogy szerintem egy veleszületett dolgot nem igazán lehet népszerűsíteni. Szóval szerintem lényegtelen, hogy ez az egész törvény, már az alapoktól indulva ostobaság. Nem is erről szól a kérdés. Ahogy a külföldi esetekre sem vagyok kíváncsi ebben a kérdésben, mivel bőven nem jártunk olyan szélsőséges irányban. Itt csak a törvény előtti, itthoni "népszerűsítésre" vagyok kíváncsi.
Én 19 éves leszek, tehát a közoktatásban megjelenő LMBTQ témákra talán van egy kis belátásom, ami még aktuális is. Konkrétan oviban soha nem került elő a téma, sem alsóban. Felsőben egy kérdést tett fel erről valaki bioszon a tanárnak, aki annyival letudta "Fiam, ne legyél bzi, mert AIDS-es leszel". Gimiben háromszor került elő a téma, abból az egyik a kiselőadásos projektnapunkon(mindenkinek muszáj volt előadást tartani, témamegkötés nélkül), mert valaki azt választotta teljesen szabadon választhatóan. Egyszer irodalomórán merült fel, amikor Szapphó verseiről tanultunk. Illetve nyelvtanon, amikor az érvelést gyakoroltuk fakultáción(tehát kiscsoportról van szó), a tanár azt adta ki, hogy valaki dobjon fel témát, és azzal kapcsolatban érveljünk, szóban, és ott dobta be valaki indítógondolatnak a könyvdarálós esetet. Általánosban kettő, gimiben egy szexuális felvilágosító óra volt, ott említés sem esett a másságról.
Tehát röviden azt kell, hogy mondjam óvodától az idei tanév lezártáig(ami kb 15 évet ölel fel az életemből) nagyjából 4-szer került szóba oktatás alatt, abból háromszor diák kezdeményezte a témát.
És én kíváncsiságból csináltam egy mini-kutatást kb 200-300 fővel(annyian reagáltak fb csoportokban), a saját korosztályom és kisgyerekes szülők voltak többségében a megkérdezettek az ország több pontjából, és nagyjából az enyémhez hasonló tapasztalat volt a gyakori a korosztályomban (nem került elő a téma egyáltalán/diák kezdeményezésre csak), akik szülőként lettek megkérdezve, azok meg nem tapasztalták, hogy a kisgyerekeknél felmerült volna a téma az iskolában/óvodában. Aztán persze lehet az én kutatásom a téves, lévén, hogy elég szűk kört érintett még így is.
De én ebből a sok tapasztalatból elég erősen azt szűröm le, hogy a pedofilellenes törvény LMBTQ-ra vonatkozó része csak egy haszontalan dolog, aminek nincs semmi célja az indulatkeltésen kívül. Legalábbis itthon eddig sem hiszem, hogy gyakori lenne az LMBTQ aktivisták (vagy csak magában a másság témájának) megjelenése a közintézményekben. Pláne nem azon a szinten, hogy ez ellen intézkedéseket kellene hozni ilyen formában.
Ti mennyire tapasztaltátok az LMBTQ "népszerűsítését" iskolákban/óvodákban? Tényleg olyan gyakori, hogy intézkedni kelljen ellene, vagy csak túl van reagálva?
válasza: válasza: válasza:Sògornöm gyermekének iskolájában már megjelent a gender ABC, és számtech órán is volt egy teszt, hogy ki minek érzi magát (fiú, lány, és még pár gender nem fel volt sorolva), állami általános iskola, Székesfehérváron.
Szóval létező dolog, kell a törvény.
válasza: válasza: válasza:Tanárként válaszolnék. Én most 27 vagyok, mikor középiskolás voltam, csak negatív kontextusban hallottam róla, egy paptanárunk kedvenc témája volt, hogy a melegeket szidta (egyházi gimi). Most tanárként 2 éve tanítok egy állami iskolában felsősöket, itt is gyakran előhozzák a témát a gyerekek, mert érdekli őket. Sajnos most is van egy-két homofób kollégám, de talán a diákok előtt nem engedik el magukat annyira, mint az én egykori hittantanárom.
Engem, mint heteró nőt annyira nem érdekelt annyira a téma, egészen addig, míg egy 13 éves diákom zokogva be nem vallotta, hogy leszbikus és retteg, hogy a szülei megtudják róla. Akkor valami elpattant bennem, azóta úgy vagyok ezzel, hogy mindenben támogatni fogom ezeket a diákjaimat is.
válasza:26: a homoszexualitásról való párbeszédet akkortól tartom megfelelőnek, amikor általában a szexualitásról elkezdenek beszélgetni az emberek a gyerekekkel, tehát semmiképpen nem óvodás, kisiskolás korban. Egy kisebb gyereknél szerintem pont elég, hogy ha mondjuk rákérdez hogy két bácsi vagy néni is szokott-e együtt élni, akkor elmondjuk hogy ez előfordul, ők is tudják ugyanúgy szeretni egymást mint a néni-bácsi felállásban.
A bántalmazást és a mentális betegségeket én nem gondolom a témához szorosan kapcsolódó problémakörnek. A melegek által nevelt gyerekekről az a véleményem, hogy a homoszexualitás önmagában nem kín, nem sorscsapás, ha azt egy ember toleráns közösségben élheti meg. Arról még csak spekulációkba sem merek belemenni, hogy hosszú távon, generációk alatt elérhet-e az így "létrejött" melegek száma egy kritikus tömeget, ami felett visszafordíthatatlan elhomósodás vet véget az emberi fajnak.
válasza: válasza:28.
Erről szól a gyermekvédelmi törvény, hogy pont akkor lehessen ezekről a gyerkeknek beszélni, mikor eljön az ideje. Előtte csak a szülő veheti elő ezt a témát és csak az erre szakosodott személy tarthat a gyerkeknek felvilágosítást ebben egyetértünk.
A bántalmazás és a mentális betegségek szorosan összefüggnek az azonos nemű párok által nevelt gyerekekkel is. Sokkal nagyobb a pedofilok aránya a melegek között és értelem szerűen nagyobb az ilyen esetek esélye, ha örökbefogadnak egy gyereket ez a statisztika. Melegházasságokból kiekerülő gyerekek ezek mellett nagyobb eséllyel lesznek melegek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!