A brit harckocsigyártás második világháború alatti minőségi lemaradása, elmaradása milyen okokra vezethető vissza?

# Kürasszír

A Centurionnak ismétlem, a motorizáltság volt a problémája.

Az izraeliek miért amerikai motort, és erőátvitelt vesznek az ő harckocsijaikba, miért nem britet ?

A Centurion eredeti Rolls-Royce Meteor motorját, és Merrit-Brown Z51R erőátvitelét amerikai Continental AV1790-esre, és Allison CD-850-6A-ra cserélték.

A Merkava tesztpéldánya egy orrmotorossá átoperált Centurion lett, és azt is a Continental AV1790 + Allison CD-850-6A kombóval tervezték.

És a sorozatgyártott Merkava is amerikai motor + erőátvitelt kapott.

Fun Fact, a Centurion az mind a mai napig élő és használt típus, az Izraeli Hadseregben csapatszállító + műszaki-mentő páncélosokká alakították át őket, addig Dél-Afrikában meg Olifant néven üzemeltetik őket, mély modernizációt is megérve.

A dél-afrikaiak is Continental AV1790 motorra cserélték ki az eredeti Rolls-Royce Meteor motorját.

" VALÓDI HARCBAN a brit Centurion mind a kortárs amerikai tankokat (M47 és M48), mind a szovjet tankokat (T-54, T-55, T-62) magasan felülmúlta. "

Az adott harckocsi / egyéb fegyó sikere nem csak a puszta vason múlik, hanem a személyzetén, és a haditerv kitalálóin.

Az indiai vs paki katonák képzettségét nem ismerem, de az arab katonák kiképzettsége az sokáig katasztrófa volt.

Ami a puszta vast illeti, az M47-es Patton-t ideiglenes modellnek szánták, nem szabadott csodákat várni tőle.

Az M48-as Patton-t félretervezték, nem kellett hozzá éles bevetés, otthon, az USA-ban is megbizonyosodtak róla, és lett is érdemi utódtípus az M60/M60A1-es Patton.

A 105-ös Centurion-t az M60/M60A1-es Patton-nel érdemes méregetni.

A T-54/55-ös, és a T-62-es, azok teknőre ugyanazok, a páncélvédettségük ugyanaz, az előrelépés a tűzerőt, és a tűzvezetést illetően történt.

A 115 milis U-5TSz Molot az egy ténylegesen rettegett harckocsilöveg volt, a hozzávaló lövedékkel együtt.

A T-62-est azt a Chieftain-el lehet párharcba bocsájtani.

Az Arab - Izraeli háborúkban nagy mennyiségű T-54/55-öst, és T-62-est zsákmányoltak, részletesen kielemezték őket, és azt állapították meg, hogy a Royal Ordnance L7-es a DM 13 / L28-as jelzésű lövedéke az szélsőséges esetben csak 200 méteren tudja átütni a teknő frontpáncélzatát, mert nagyon érzékeny a szögekben tüzelésre.

[link]

[link]

A 200 métert túlzásnak érzem, de az elég kiábrándító volt, hogy 700 - 1000 méteres távra kellett közel kerülniük egymáshoz, hogy jó eséllyel kilőhessék a másikat ...

Nem csak az oroszokéról mondható el ez, az M48-as Patton az már 1800 méterről kilőhető volt, addig az M60A1-es Patton kilövésére "csak" 700 - 1000 méteren volt reális esély.

[link]

Amit M60-asnak neveznek, az valójában egy átcímkézett M48-as volt. Az M60A1-es lett az igazi M60-as Patton.

# Kürasszír

A Centurion jósága a modulárisságában állt.

A Centuriont az 17 fontossal / 76 milissel tervezték meg, és 4 év múltán átfegyverezték 20 fontosra / 84 milisre. A 105 miliset azt 1959-ben kapta meg.

Megkapta a 105 miliset, de attól még a lőszerkészlete az felhasználótól függött.

A brit, és ausztrál Centurion-okhoz APDS-t, és HESH-t málháztak szolgálati idejük alatt.

Az izraeli, és a dél-afrikai Centurion-okhoz elméletileg málházták kumulatív lövedéket is, azonban utolsó körre a nyíllövedék mellett döntöttek.

Az APDS és a nyíllövedék között fényéves különbség van, hatásfokra, nem véletlenül próbálták meg az APDS alternatívájának a kumulatív lövedéket.

[link]

Balról jobbra: Brit APDS-ek, a Chieftain 120-asa, a Centurion 105 - 84 - 76-osai, és a QF-2-es 40 milis Littlejohn, a páncélautókhoz.

[link]

Ez meg a nyíllövedék.

Mind az APDS, mind a nyíllövedék kinetikus energián alapszik, de nagyon nem mindegy, hogy az egyik olyan, mintha kavicsokkal dobálóznának, a másik meg a nyílvessző, ami érzéketlenül átüt sok dolgot.

Jom Kippurnál még APDS-el vesződtek elsődlegesen az izraeliek, tudtak szerezni teljesen ép / megkímélt T-62-eseket a hozzájuk való 115 milis nyíllövedékkel, nagyipari mennyiségben, nagy hatást tett rájuk, és annak nyomán ők is megcsinálták a saját nyíllövedéküket, az M111 Hetz-6-ost, ami 1978-ban került ki a csapatokhoz.

A T-62-est a sorozat / tömeggyártott nyíllövedéke teszi érdekessé, és korszerű harckocsivá (mármint a maga idejében), lekicsinyellni a balfék személyzet és vezetés miatt nem helyes.

Az izraeliek mondták, hogy adhattak volna az araboknak brit + amerikai hadtechet, őnekik meg oroszt, akkor is az arabok veszítettek volna, a hadvezetés, a kiképzettség, és a motiváltság okán.

# Kürasszír

"A tűzvezetésnél ott tényleges gondjaik adódnak a briteknek."

A britek előrukkolt a Challenger 2-essel, azonban az a kudarcos Chieftain végső, és az őshöz hasonlóan rosszul sikerült harckocsi.

A Challenger 2-es mind a kuwaiti tenderen, mind a görög tenderen leszerepelt a tűzvezetés terén, ezért választotta Kuwait az Abrams-et, a görögök meg a Leopárd 2-est, és zárójelben megjegyezték, hogy az Abrams is érdekelné őket.

Kuwaiti teszt:

[link]

[link]

Ott áll a jelentésben fekete - fehéren:

The M1A2 is clearly outperforming the Challenger II in all aspects of these trials. The M1A2 has outshot Challenger II in every phase of the live fire and has been especially effective at the longer ranges, a characteristic touted by the British as one of Challenger's superior capabilities. Most impressive of the M1A2's capabilities is its Hunter/Killer performance. It is the only tank in the world with that capability and it has shown its effectiveness during this trial. Challenger II has experienced "gun slap" problems while stabilized. Kuwaiti crews are not anxious to fire Challenger II preferring to use the M1A2.

# Kérdező

A kínai gyártmányú T-54/55-ösök voltak azok, amik ténylegesen rossz minőségben készültek.

Az orosz gyártmányú T-54/55-ösök, és T-62-eseket normálisan gyártották.

És a csehszkók, és a lengyelek azok meg a T-72-eseket eredeti orosz minőségben gyártották.

[link]

[link]

[link]

[link]

Annak idején Egyiptom, Szíria, és Irak az eredeti orosz gyártmányú T-54/55-ösökkel, és T-62-esekkel bírt.

Volt olyan ütközet, ahol az izraeli M60A1-es Patton-ök 90 %-os veszteséget szenvedtek, miközben az egyiptomiak megúszták egy 50 %-ossal.

Még okosabb taktikával, és teljesen más háborúban 50 kilőtt T-55-ösre, és T-62-esre 200 kilőtt M60A1-es Patton, és Chieftain jutott. Ez az ütközet az Irak - iráni háborúban volt, 1980-tól.

A harckocsi páncélzata, tűzereje, és motorizáltsága egy dolog. A másik az meg az, hogy teljesen balfékeket, vagy forrófejűeket, vagy normálisan kiképzetteket ültetnek a harckocsiba, illetve a vezetés is dilettánsokból áll, vagy normális, vagy kifejezetten jó képességűekből.

A világháborúban az országok 99 %-a egységesen könnyű / közepes / nehéz harckocsikat különböztetett meg, viszont a britek csak azért is különcködve a cirkáló (cruiser) harckocsi, és a gyalogsági harckocsi elnevezéseket használták.

A gyalogsági harckocsi az könnyen kitalálhatóan a nehéz harckocsit jelentette, a tervezésüknél az volt a cél, hogy minél erősebb páncélzattal, és nagyobb tűzerővel rendelkezzenek, a motorizáltságuk csupán másodlagos volt. A Matilda az ilyen volt, de oké, azonban a Churchill az kifejezetten lomha dög lett, valóban egy lassan mozgó erőd lett, mintsem egy normális harckocsi.

Ezzel szemben a cirkáló harckocsiknál a sebesség és jól manőverezhetőség bírt kiemelkedő fontossággal. Csak cserébe a páncélzatát, és a páncélvédettséget fel kellett áldozni.

Belátták, hogy ez nincs jól, ezért megpróbálták a kettőt egybe gyúrni, vagyis egy olyan harckocsit szerettek volna, amely a nehéz harckocsi páncélvédettségével rendelkezik, a közepes harckocsihoz méltó motorizáltság mellett.

Első ilyen harckocsijuk az M4-es volt, amelyre a Sherman nevet aggatták, és General-Purpose Medium Tank volt a besorolása. Nagyon tetszett nekik.

Az övön aluli lett volna, hogy az amerikaiaktól legyen harckocsijuk, ezért nekiálltak a Centurion megtervezésének, amelynél ezekkel az elvárásokkal álltak elő, miszerint:

- immunisnak kell lennie a 88 milis Flak 18/36/37/41-es találataira,

- olyan gyors, és jól manőverezhető legyen, mint a Cromwell / Comet,

- és a hátrameneti/tolatási sebessége is nagy legyen, mert éles, valódi harci tapasztalatok alapján az is szükséges.

A britek nem vesződtek sokat a vadiúj motor fejlesztésével a nulláról, azt csinálták, hogy fogták a Rolls-Royce Merlin (1936) repülőgépmotort, gyorsan megcsinálták a feltöltő nélküli változatát, belerakták az épp születés alatt levő Centurionba, működött, és el is keresztelték Rolls-Royce Meteor-nak.

A Centurion páncélvédettségre a Párduc karakterisztikájával bírt, ami jó volt, de attól még erősítették az alappáncélzatot, meg a motorizáltságot is kellett tunningolni, hogy jó sebességű, és jól manőverezhető maradjon.

A Challenger 1 maga nagyjából csak egy Chobham páncélzattal meg normálisabb felfüggesztéssel pimpelt Chieftain.

[link]

# 28

Nem, csak a kérdező kérdésére válaszoltam.